„Megkérdeztem Baráth Emőkét, hogy volna-e kedve egy téli utazáshoz”

Édesanyád volt az első tanárod. Természetesnek tűnt, hogy te is hárfás legyél? Sosem küzdöttél ellene?

A szüleim számára természetes volt, hogy anyukámhoz hasonlóan engem is a zenei pályára állítsanak. Szófogadó gyerek voltam, de kamaszkoromban, ahogy egyre nehezebben tudtam összeegyeztetni a kéttannyelvű gimnáziumot, a konzit és a napi gyakorlást, lázadni kezdtem: tizennyolc éves koromban abbahagytam a hárfát. A tanulás érdekelt, főleg a biológia. Egy év múlva visszatértem a hárfához. Ez nemcsak azért volt fontos, mert önállóan hoztam meg e döntést, hanem mert újraindult a hangszerrel és a zenével való kapcsolatom. 2006-ban felvettek a Zeneakadémiára, és most itt vagyok.

Baráth Emőke és Razvaljajeva Anasztázia a Winterreise - női szemmel próbáján (Fotó/Forrás: Szabó László Ádám)

Október 11-én Baráth Emőkével muzsikálsz a Winterreise - női szemmel című koncerten a Zeneakadémián. Kinek az ötlete volt ez a megvalósítás?

A doktori iskolában a billentyűs programba kerültem, amit Nagy Péter vezetett. Az első évben a Winterreisét elemeztük – a zenét, a szöveget, és mindent, ami mögötte van, lehet, vagy sejthető. Talán életemben először foglalkoztam ennyire részletesen és ilyen hosszú időn keresztül egyetlen darabbal. Az évet egy koncert zárta, amelyen Mikecz Kornél énekelte a dalciklust, miközben az évfolyamunk zongoristái egymást váltották a zongoránál, én pedig mint lapozó vettem részt.

Hogy lett ebből az élményből valóságos koncertprojekt?

2012-ben egy baráti beszélgetésben megkérdeztem Baráth Emőkét, hogy volna-e kedve belevágni velem egy téli utazásba.

2017-ben vált bizonyossá, hogy az ötletem tényleg megvalósul. Szinte hihetetlen... Ráadásul olyan művészekkel, mint Emőke, Novák Eszter, Czakó Zsolt és Zeke Edit. A felkészülés során óriási segítséget jelentett Arnóth Balázs és Dargay Marcell tudása és támogatása.

Baráth Emőke a Winterreise - női szemmel próbáján (Fotó/Forrás: Szabó László Ádám)

Mire számíthatunk a rendezéssel kapcsolatban?

Annyit mondhatok, hogy a rendező és a látványtervezők nem illusztrálni akarják az előadást, hanem teljesebbé tenni, és a dalciklus hangulatához, mondanivalójához illő látványvilágot teremtenek majd a Solti terem színpadán.

Sztereotípia, de számomra a hárfa nőies hangszer. Ez vajon miért van?

Ennek oka biztosan összefügg a hangszer attraktív külsejével és lágy hangjával, és talán ennek köszönhető, hogy a múlt századokban a királyi udvarok, később a polgári szalonok hölgyeinek nélkülözhetetlen attribútuma volt. A hárfás szakma valóban kissé elnőiesedett, pedig voltak és vannak férfi hárfások a világban, például a hárfások Lisztjeként emlegetett Elias Parish-Alvars, vagy a 20. századi művészvilág meghatározó hárfása, Carlos Salzedo. Érdemes eljönni az idei, XX. Nemzetközi Hárfafesztiválra a Gödöllői Királyi Kastélyba, és meghallgatni az orosz hárfavirtuózt, Alexander Boldachevet, aki saját kompozíciókat és különböző lehetetlennek tűnő átiratokat ad elő, vagy Ben Creighton Griffith walesi fiatalembert, aki jazzt játszik elektroakusztikus hárfán. Az én szememben a hárfa egy sokoldalú, és minőségi megszólaltatását tekintve komplex hangszer. Nem egyszerű a közvéleményt formálni – ha egyáltalán lehet –, de bízom benne, hogy előbb-utóbb sikerül a hárfa hangjával, lehetőségeivel kapcsolatban hasonló képet kialakítani, mint ami például a zongorával kapcsolatosan létezik.

Razvaljajeva Anasztázia a Winterreise - női szemmel próbáján (Fotó/Forrás: Szabó László Ádám)

Több állandó kamarazenei együttesed is van. Mi a hárfa szerepe egy ilyen együttesben?

Mivel több szólamban meg tud szólalni, lényegében hasonló szerepet tölt be, mint a zongora. A 20. században nagyon sok darab született hárfára. A hárfát gazdag hangszíntára és dús felhangrendszere kedvelt hangszerré tette, a franciák – például Debussy és Ravel – előszeretettel alkalmazták zenekari és kamaraműveikben. A kor emblematikus művei közé tartozik Debussy 1915-ben fuvolára, brácsára és hárfára komponált Szonátája, vagy Ravel Bevezetés és Allegro című szeptettje. A Debussy-trió apparátusára azóta több mint 200 darab született. Sajnos Schubert életművében a hárfa nem sokat szerepel, azonban a hangszer jellege lehetővé teszi, hogy áthangszereljünk jó néhány zongoradarabot. Nagyon szeretem a zongoraműveit, kamarazenéjét, de a zenehallgatáson túl fontos számomra az a tapasztalati úton szerzett élmény is, amit egy mű megtanulása és előadása nyújt. Schuberttel nem sok ilyen élményem volt, amíg néhány éve meg nem tanultam az Arpeggione-szonátát, most pedig végre sor kerül a Winterreiséra.

Kortárs szerzők műveinek bemutatói is fűződnek a nevedhez. Ők hogy tekintenek a hárfára?

Változóan. Sokukban él az általad is említett „nőies” kép a hárfáról. Nincs is ezzel semmi baj, viszont én szeretem megmutatni, mi van az általános hangszerképen túl: az elmúlt 50 évben rengeteget fejlődött a játéktechnika, a hárfa effektustára is folyamatosan bővül. Van, akit hidegen hagy ez a hangszer, és az is előfordul, hogy egy szerző már 30 éve kialakította, mit és hogyan ír hárfára, és azon nem akar változtatni. De többségében nyitott elmékkel, kreatív emberekkel hoz össze az élet, és ezt a hozzáállást próbálom továbbadni a tanítás során is.

Baráth Emőke és Razvaljajeva Anasztázia a Winterreise - női szemmel próbáján (Fotó/Forrás: Szabó László Ádám)

Könnyűzenét is játszol, ha nem tévedek. Ez hogyan hat a munkádra?

Néhány évig egy Deti Picasso nevű, örmény népzenei alapokból táplálkozó könnyűzenei formációban volt alkalmam játszani. A próbák, a turnék, a lemezfelvétel alatt sokat tanultam tőlük arról, hogyan működik egy ilyen zenekar. Szerintem az élet bármely területén szerzett tapasztalat, hatás hasznos és beépíthető abba, amit művészként csinál az ember. Próbálom a tanítványaimat arra buzdítani, hogy legyenek nyitottak – más zenei műfajokra, művészeti ágakra, és általában a világ dolgaira –, és ne vegyék fel a „klasszikus zenész vagyok”-szemellenzőt. A tanítás számomra nem csak a zenével kapcsolatos információk átadásáról szól. Szeretném, hogy a növendékeim a saját képességeikből a legjobbat kihozva talpraesett, érdeklődő, jó ízléssel rendelkező, önállóan gondolkodni tudó emberré formálódjanak.

Milyen koncertjeid lesznek még ősszel?

Elég sűrű ősz elé nézek. Szeptemberben itthon és külföldön is játszom, például Debussy-dalokat Harcsa Veronikával. Október 4-én az Orosz Zenei Fesztivál Rachmaninov ritkaságai című koncertjén az Orosz Kulturális Központban játszom Rachmaninov op. 5 no. 1 Kétzongorás szvitjét Balogh Ádámmal, a magam részéről értelemszerűen hárfán. Október 5-én a Gödöllői Nemzetközi Hárfafesztiválon Vigh Andrea kamarapartnere leszek a Gödöllői Királyi Kastélyban. Október 11-én pedig a Winterreisét adjuk elő.

Mesélj még a Hárfafesztiválról!

Évente rendezik meg Vigh Andrea művészeti vezetésével. A jubileumi, 20. fesztivál október 5-14 között lesz, és olyan világsztárok lépnek fel, mint a cseh Jana Boušková és a párizsi Conservatoire professzora, Isabelle Moretti. Ez utóbbi nem csak koncertet ad, hanem mesterkurzust is tart a Zeneakadémia hallgatóinak. Hallhatóak a már említett fiatalemberek: Ben Creighton Griffith és Alexander Boldachev. Lesznek hangszerbemutatóval egybekötött koncertek, valamint fiatal művészek is színpadra lépnek: az egyik hétvégén a zeneiskolások és konzisok, a másikon az egyetemista korosztály kap lehetőséget, többek között a Zeneakadémia növendékei. 2007 óta létezik egy nemzetközi hárfaverseny is Magyarországon, amit háromévente rendezünk meg Szegeden édesanyámmal. 2016-ban több mint kilencven versenyző érkezett a világ különböző tájairól. Jövőre lesz a következő verseny, amelynek előkészületeit már nyár elején elindítottuk.