Klasszikus

Megkésve

2008.09.07. 00:00
Ajánlom
Valamikor Bartókkal, Kodállyal együtt emlegették. Aztán kikopott a repertoárból. Összes vonósnégyese lemezfelvételével most talán megkezdődhet részleges rehabilitációja.

Lajtha László (1892-1963) miniatűr pályaképét Gyenge Enikő adja az értékes adatokban gazdag, gondosan szerkesztett műsorfüzetben: "Nagy külföldi sikerek és mérsékelt hazai elismerés, majd teljes mellőzöttség: így jellemezhetjük tömören és találóan Lajtha pályáját. Egyrészt a második világháború előtt a párizsi zenei élet sikeres szereplője. Másrészt a magyar zenei életből mindig ’kilógó’ erős személyiség, aki nem tagja iskoláknak és érdekcsoportoknak, így sokszor a perifériára szorul. Az ötvenes években valóságos kitaszítottként élt Budapesten. Azon kevesek egyike, akik semmilyen módon nem működtek együtt a rendszerrel. Nem írt Sztálin-kantátát vagy egyéb, a rendszert dicsőítő zenét. (…) A hatvanas évek enyhülő politikai légkörében utazhatott először újból külföldre, ahol szinte kézről kézre adták, ősbemutatói voltak, hangversenyek, konferenciák díszmeghívottjaként tisztelték. Karrierje újból felfutott, de a siker gyümölcseit korai halála miatt nem élvezhette már."

Lajtha művészete különös elegyben egyesíti a népies koloritot a francia posztimpresszionisták természetköltészetével, valamint egyfajta bachi szigorú polifóniával. Megkésettnek vagy már születése pillanatában késeinek nevezhető ez a fajta művészi hozzáállás, és aligha véletlen hogy első vonósnégyese (1923) a B-A-C-H téma melankolikus feldolgozásával kezdődik, hogy aztán beletorkolljon egy bonyolult szerkezetű fúgába. A második, Presto feliratú tétel sokkal tépettebb zene, szakadatlan ostinátója valamint impresszionisztikus hangfestése Bartók ekkoriban született műveire emlékezteti a hallgatót, de eredendő harmóniakeresése, kibékítő hajlama megóvja attól Lajthát, hogy – pályatársával ellentétben – a végletekig menjen. A következő, 3. vonósnégyes alighanem legsikerültebb alkotásainak egyike, nem véletlen, hogy elnyerte a jelentős amerikai mecénáshölgy, Elisabeth Sprague-Coolidge érdeklődését (később ugyancsak ez az alapítvány rendelte meg Bartók 5. vonósnégyesét). Lajtha műve meghökkentő módon mintha Bartók kései, emigrációs stílusának (6. vonósnégyes, Divertimento, 3. zongoraverseny) előfutára lenne; ugyanaz a nosztalgikus-elégikus hang, ugyanaz a békevágy, ugyanaz a rezignáció, ugyanaz a kései barokk többszólamúság, csak persze jóval kevesebb innovatív lendülettel, tragikus felhanggal. Az első tétel a legszebb: az először a gordonkán felhangzó szomorú, már-már kietlen téma mesteri polifón feldolgozást kap – a művet egyébként is uralja a barokk ellenpont, középső, Commodo tétele egy nagy terjedelmű fúga. Az Auer vonósnégyes különösen ihletetten adja elő ezt a gyönyörű művet, a szó minden értelmében kristálytiszta intonációval, a forma tökéletes birtokában; a zárótétel (olykor kísértetiesen emlékeztet Bartók majd tíz évvel későbbi Divertimentójára!) pedig kiváló alkalmat ad, hogy bizonyítsák fölényes virtuózitásukat.

Megkésettnek jellemeztük Lajthát, de ezt paradox módon kell érteni: ha egyrészt megelőlegezte Bartók későbbi hangvételét, akkor elmondhatjuk, hogy mintegy "előre tudta" az ötvenes évek hivatalos zeneszerzői stílusát is, a népies-divertimentós hangütést. Vagyis Lajtha akkor – a húszas-harmincas években – volt konzervatív, amikor ez az "ódivatú modernség" (Vas István szavai ezek a maga költészetére) még kissé forradalminak számított. És amikor zeneszerzői eszményei a Rákosi-rendszerben hirtelen és teljesen váratlanul a nap követelményeivé váltak, akkor éppen ezért nem tudott beállni a sorba; úgy érezhette, hogy már húsz évvel ezelőtt túl volt mindezeken.

A második CD-n található művek sora egyrészt folytatja a már megismert hangot (az 5. vonósnégyes megint egy makulátlan ízlésű magyar divertissement), míg az ötvenes években írt darabok (a 7. és a 9. vonósnégyes) már fáradtnak tűnnek, némi kiégettséget érzünk, az eszközök elhasználtságát: az emberi nonkonformizmus nem jelentett művészi ellenállást; Lajtha most már végleg elkésett, nem volt képes megújítani eszköztárát, utóvédharcos lett, noha szubjektíve éppen úgy érezhette, hogy nem alkuszik, vagyis hű marad saját eszményeihez, legyenek azok mégoly konzervatívak. A mai hallgató azonban nem felejtheti a húszas-harmincas évek zeneszerzőjének friss hangját, szépséges rezignációját. Az Auer vonósnégyes nemes ügyet szolgál ezzel a nagyszerűen sikerült sorozattal.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Plusz

Cate Blanchett Virág Emesétől tanult zongorázni a Tár című filmhez

A színésznő egy fiktív női karmestert alakít a Todd Field által rendezett életrajzi filmben. A figura életre keltéséhez karmesteri és zongoratanulmányokat is folytatott, ez utóbbit Virág Emese segítségével.
Plusz

Szabó T. Anna: „Elkötelezem magam az irodalommal. Mindörökké.”

Egy 1988-ból származó naplórészletet osztott meg néhány nappal ezelőtt közösségi oldalán Szabó T. Anna költő.
Klasszikus

Egyik húzza a másikat – Almási Miklós bejegyzése

Valami titkos versenyfélének tűnhet az a csoporthatás, ahogy a klasszikus zene korszakos alakjai egymás mellett és által jutottak el a csúcsig. Almási Miklós Széchenyi-díjas esztéta, filozófus, esszéíró vendégcikke.
Plusz

Hátborzongatóan szép történet áll Bereményi Géza legnépszerűbb dalszövege mögött

A Kossuth-díjas művészt egy rádióműsorban kérdezték halhatatlanságról és a Nagy utazás című számáról, válaszul azonban az egyik legkedveltebb Cseh Tamás-dal, a Csönded vagyok keletkezésének történetét osztotta meg, amelynek versszakaiban valójában párbeszédet folytat egy elhunyt fiúval.
Klasszikus

Pozsonyban díjazták a Magyar Rádió Gyermekkórusát

A Pozsonyban megrendezett nemzetközi kórusversenyen 16 éven aluli kategóriában a legmagasabb minősítést kapta a Magyar Rádió Gyermekkórusa, akik Walter Judit és Dinyés Soma karnagyok vezényletével adták elő műsorukat.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus magazin

Egyik húzza a másikat – Almási Miklós bejegyzése

Valami titkos versenyfélének tűnhet az a csoporthatás, ahogy a klasszikus zene korszakos alakjai egymás mellett és által jutottak el a csúcsig. Almási Miklós Széchenyi-díjas esztéta, filozófus, esszéíró vendégcikke.
Klasszikus ajánló

Fesztivállal emlékeznek César Franck születésének 200. évfordulójára

A Franck Fesztivál fókuszában egy eredeti Debain-harmónium és a pesti Jézus Szíve Jezsuita Templom frissen felújított orgonája áll. A hangszereken egy kétnapos mesterkurzus után elhangzik Franck összes harmónium- és orgonaműve is.
Klasszikus hír

Pozsonyban díjazták a Magyar Rádió Gyermekkórusát

A Pozsonyban megrendezett nemzetközi kórusversenyen 16 éven aluli kategóriában a legmagasabb minősítést kapta a Magyar Rádió Gyermekkórusa, akik Walter Judit és Dinyés Soma karnagyok vezényletével adták elő műsorukat.
Klasszikus gyász

Elhunyt Thür Sylvia hárfaművész

A művész négy évtizeden át volt a Magyar Állami Operaház Zenekarának oszlopost tagja, turnékon, hangversenyeken is rendszeresen részt vett. Halálhírét az intézmény osztotta meg közösségi oldalán.
Klasszikus interjú

„Kapcsolatot teremteni a fentiekkel” – Beszélgetés Oláh Patrikkal

Alighogy kitüntetéssel lediplomázott, már tanít is a Zeneakadémián. Ő komponálta a zenetörténet első lovári nyelvű miséjét, és döntőbe jutott az idei Bartók Világversenyen. Oláh Patrik zeneszerző gazdag díjgyűjteménye nemrég az MVM Zrt. által támogatott Junior Prima Díjjal bővült.