Legutóbb a sajtóhoz fordult segítségért a Rádiózenekar megmentésének ügyében.

- Bérleti sorozatunk első Schubert hangversenyén történt, hogy minden előre elhatározott szándék nélkül a közönséghez fordultam segítségért. Nálunk az a szokás, hogy az esti műsort reggel megismételjük, illetve némi túlzással előbb ismételünk aztán jön az esti koncert. Olyan látogatottsággal büszkélkedhetnek az esti bérletek immár hét éve, hogy ki tudunk árusítani két házat, és főpróbáink nyilvánosan, belépti díjjal folynak. Üdvözöltem a reggeli publikumot - ahogy általában szoktam -, és kicsit beszéltem a művekről. Amikor elmeséltem, hogy Schubert nagy C-dúr szimfóniája csaknem elkallódott, és egy véletlennek köszönhető, hogy Schumann - meglátogatva a zeneszerző bátyját - a lakásban meglátott egy vastag, porosodó partitúrát, a nagy C-dúr szimfóniát, hirtelen egy váratlan inspiráció hatására hozzáfűztem, hogy milyen nagy kár lenne, ha ez a zenekar is elkallódna. Néhány mondatban meglehetősen borús színekkel ecseteltem a zenekar jelenlegi helyzetét. Az esti koncerten is meg akartam ismételni rögtönzött szózatomat, sajnos azonban mondandómat lekeverték.

- Milyen helyzetben van a zenekar most?

- A Rádiózenekar ma olyan mostoha körülmények között muzsikál, hogy aligha tudja művészi színvonalát a továbbiakban megőrizni. Valójában csoda, hogy képesek így is játszani, és ilyen nívójú koncerteket tudunk nyújtani a közönségnek. A zenészek - hogy mást ne mondjak -, kénytelenek elvállalni mindenféle bérmunkát, tanítást, olyan megalázó és a művészetük számára ártalmas feladatokban részt venni, hogy nemritkán éjfél után kettőkor még filmzenéket játszanak. A hangszereink ráadásul katasztrofális állapotban vannak, és reményünk sincs rá, hogy a javításra vagy az esetleges vásárlásokra fordítandó elegendő pénzt bárkitől is megkapjuk.

- Milyen forrásokra számítanak most?

- Sajnos ennél is súlyosabb a zenekar erkölcsi hátránya, melybe más zenekarok kiemelése juttatta. Úgy érezzük magunkat, mintha börtönben lettünk volna, de mások, akik ugyanúgy és ugyanazért raboskodtak kiszabadultak, és rájuk nem ugyanazok a feltételek vonatkoznak. Mi bent maradtunk. A néhai ÁHZ, a mostani Nemzeti Filharmonikusok, mellyel a Rádiózenekar mindig is egy fizetési státusban volt, most egyszeriben háromszoros, négyszeres jövedelemez jutott. A minisztérium büdzséje csak a nemzeti címet viselő együttesek támogatásának van elkötelezve. Mi - rendezzünk bár világszínvonalú koncerteket -, ebből kiesünk. Természetesen mi a Rádióhoz tartozunk, de kérdem: ha egy sportoló olimpián vesz részt, az ő részvételét a cég fedezi, ahol a hétköznapokban dolgozik? Mi valóban a Rádióhoz tartozunk és bizonyos feladatköröket el kell látnunk, elsősorban modern magyar művek stúdiófelvételére szakosodtunk. Mindeközben azonban a világkoncertek élmezőnyébe kerültünk, ugyanakkor egy világszínvonalú magyar zenekar anyagi támogatását mégse vállalja senki.

- Azóta tisztázódott zenekar helyzete?

- Mind a mai napig nem tudjuk, mi lesz a zenekarral. Tudom, hogy a rádión belül erőfeszítést tesznek, hogy tíz-tizenöt százalék emelést kapjon az együttes, de legalább kétszáz százalékos többletre lenne szükségünk, és plusz forrásra hangszerek felújítására. Ráadásul a hírek mindinkább arról szólnak, hogy a Rádió is súlyos anyagi gondokkal küszködik.

- Mennyire tekinti a Rádió magáénak a zenekart és mennyire harmonikus az együttműködés?

- A zenekar, mint olyan, egy feladat ellátására szakosodott. Elsősorban stúdiófelvételeket készítünk, ugyanakkor kidolgoztunk egy olyan arculatot, melyre pillanatnyilag a Magyar Rádióban nincsen fedezet. Ugyanakkor neki is hízelgő, hogyha a zenekar külföldi és belföldi sikereket arat. Külföldre szóló meghívásaink számszerűen és a renomét tekintve is egyre fejlődő tendenciát mutatnak. Az idén Olaszországban jártunk szeptemberben, most egy másik turnén vettünk részt decemberben, februárban Spanyolországba utazunk, márciusban Németországba, májusban Angliába. Ennek lehet hogy a vezetőség örül, de nem látja a lehetőségét, hogy ezt méltóképpen fedezze anyagilag.

- Pont került a jövő évi szerződésekre?

- Az én szerződésemet módosították az előbbiekhez képest, ugyancsak anyagi okokból. A napokban is folyik a tárgyalás arról, hogy meghosszabbítsuk. Éves meghosszabbítás volt a legutóbbi, most egy négyéves terminus került szóba, de hogy milyen feltételek mellett, erről sajnos semmit sem tudok mondani, mert a tárgyalások még mindig nem fejeződtek be. Január első heteiben várható a végleges ajánlat.

- Mit hallhat a közönség az újévi koncerten?

- Az újév első napján a Forrás Koncertek rendezésében hallhatja a közönség a zenekart. Január 17-én elindul a második része a romantikus hangversenysorozatnak. Most jön Liszt Wagner, Dvorak és Csajkovszkij. Februárban rendezünk egy koncertelőadást a Kékszakállú herceg várából Németh Judittal és Polgár Lászlóval. Márciusban ünnepeljük az Rádió hatvan én hetven és a éves születésnapját a Tavaszi Fesztivál keretében.

A zenészek kénytelenek elvállalni mindenféle bérmunkát, tanítást, olyan megalázó és a művészetük számára ártalmas feladatokban részt venni, hogy nemritkán éjfél után kettőkor még filmzenéket játszanak