- Merre járt amerikai koncertkörútján?

- November végétől január negyedikéig nyolc zenekari koncertem volt. Olyan zenekarokkal léphettem fel együtt, mint a Minneapolisi Szimfonikus Zenekar, melyet annak idején még Ormándi Jenő alapított. A zenekar rangjáról csak annyit, hogy az Egyesült Államok hétszáz zenekarából az első három közé sorolják. Ezután milwaukee-i szimfonikus zenekarral szerepeltem együtt, amelyet odakint a legjobb tizenöt közé sorolnak és amelynél most a fiam, Vajda Gergely a karmester. Örülök, hogy nagy sikerei vannak. Ez számomra nagyobb boldogság, mint a saját sikereim. Egyébként nem ő protezsált engem, hanem amikor rájöttek, hogy én vagyok az anyja, akkor azt mondták, ő egy híres Amerika-szerte ismert énekesnő, hívjuk meg. Úgysem olyan gyakori, hogy valaki a fiával szerepel együtt.

- Milyen volt a szervezés?

- Minden készen állt számunkra, semmi probléma nem adódott az utazással, a zenekarral, a próbákkal. A szervezés osztályon felüli, ami nem mindenhol ilyen. Amikor megtudták, hogy beteg vagyok a zenekaron keresztül mentem orvoshoz. Nívós műsorfüzetekkel készültek. Olyan apróságról sem feledkeztek, meg, hogy az öltözőbe az ásványvíztől kezdve minden fontosat bekészítsenek, rendkívül figyelmesek.

- Miket énekelt?

- A fiammal való közös koncerteken többek között Mozart művéből a Titusból énekeltem el egy klarinét szólós áriát. Mivel a fiam klarinétos ő klarinétozott és egyúttal vezényelt is. Aztán többek között Puccini áriákat adtam elő, majd Kodály Székelyfonójából és a Galántai táncokból énekeltem. A gyerekem ki nem hagyja soha hogy magyar szerző műve szerepeljen azon a koncerten amelyen ő dirigál. Odakint minden új embert bizonyos távolságtartással kezelnek, de aztán akkora személyes sikerem volt hogy csak úgy dobogott a zenekar, a vonósok a vonóval ütögették a pultot. A közönség hihetetlen ünneplésben részesített. Az ember bármennyi időt is eltölt a pályán, ha új helyre megy van benne egy kis félsz: a vadonatúj közönséggel hogyan tudom megtalálni a hangot? Meg tudom-e teremteni a kontaktust a hallgatósággal, hogy a bizonyos karizmatikus kisugárzás össze jön-e legalább kilencvenkilenc százalékra. Összejött, jó passzban voltam pedig előtte a repülőúton megbetegedtem. De akkor azt mondogattam: nem lehet, hogy ennyit repülök és beteg leszek. Elő a pozitív gondolkodással, meg fogok gyógyulni. A dolog másik érdekessége, hogy találkoztam egy karmesterrel aki ismerte az Egyesült Államokban is kapható a Szeretet hangja című lemezemet, amit a fóti gyerekváros javára készítettük az ottani gyerekkórussal együtt. Ezen nem csak karácsonyi dalok szerepelnek. Az említett karmester a hetvenhárom éves Doc Severinsen hihetetlenül népszerű Amerikában. Megkérdezte, hogy vele is hajlandó lennék-e néhány közös koncertre, nevezetesen ötre. Ezeken azt énekelek amit szeretnék, de azért CD-ről is hangozzon el néhány dal, hiszen karácsony körül voltunk. Boldog örömmel vállaltam. Egy-egy este nyolc-kilenc számot kellett énekelni. Ez elég sok, mert egy opera során nem énekelek ennyit. Megmérettem és jónak találtattam. Ráadásul a fiam és unokáim körében tölthettem a karácsonyt.

- Itthon milyen feladatok várják?

- Koncerteken lépek fel. A pécsi tudományegyetemen professzor vagyok, lóhalálában készülök a félévi vizsgákra. A művészeti karon ősztől önálló tanszékünk lesz. A terveim nagyok, a pénz kevés, de majd valamit kitalálunk. Szerencsére sokan akadnak akik szeretnének jól képzett énekesek lenni és nagyon jó kollegákkal dolgozhatok együtt. És készülök az újabb amerikai koncertsorozatra. Boldogan megyek jövőre is mert előszerződésem van egy szeptemberi, októberi szereplésre. És ezt ott komolyan veszik. Vagyis nagyon fel vagyok dobva.