"Végre joggal reménykedhetünk abban, hogy ez a nagy alkotó, tudós és sokak elé példaképül állítható igaz ember elfoglalhatja az őt megillető helyet a nemzeti kultúrában" - mondta a megnyitón Hammerstein Judit. "Az 1892-ben Budapesten született Lajtha László egyszerre volt magyar hazájához szorosan kötődő és európai léptékben gondolkodó művész és polgár" - mutatott rá az Emberi Erőforrások Minisztériumának helyettes államtitkára.
A Zenetudományi Intézet (ZTI) főigazgatója, Richter Pál kiemelte: az emlékszoba kutatóhelyként való megnyitása jelképezi, hogy az intézmény hivatalosan is átveszi Lajtha László hagyatékát. Más országokban - jegyezte meg - kisebb jelentőségű zeneszerzők köré is hatalmas kultuszt építenek. A magyar zenetörténet a bőség zavarában van, de ez a bőség nem vonhatja el a figyelmet arról, hogy minden jelentős egyéniségre, így a korábban méltatlanul háttérbe szorult Lajthára is kellő kutatói érdeklődés irányuljon.
Az emlékszobában a kéziratok mellett egyebek közt a zeneszerző íróasztala, Bösendorfer-koncertzongorája, karmesteri pálcája, esernyője, franciabetűs írógépe, könyvszekrényei - bennük a könyvtár egy része - látható.
A szoba előtt egy kamarakiállítást is berendeztek, itt szerepelnek azok a tablók, amelyeket korábban a Művészetek Palotájában lehetett látni, de még soha ki nem állított könyvek gyűjteménye és Lajtha feleségének, Hollós Rózsának a lantgitárja is megtekinthető. Az életmű kutatásáról gondoskodó Dalos Anna, a ZTI 20-21. századi archívumának vezetője megjegyezte: ezt a házasságot a szerelmen és barátságon túl a zene is összekötötte.
A hagyaték - amelyet szombaton a zeneszerző unokahúga, Lajtha Ildikó adott át - korábban Hagyományok Házában (HH) volt, átadása több ütemben zajlik. A digitális másolatokból a HH is folyamatosan szolgáltat majd a kutatóknak, a népzenei gyűjteményt pedig továbbra is náluk őrzik - említette Kelemen László, a HH főigazgatója. Az ötven éve, 1963. február 16-án elhunyt Lajtha László, a 20. század kiemelkedő alkotója zeneszerzőként egyedi nyelvezetet alakított ki. Népzenekutatóként főként a hangszeres népzene és a vallásos népénekek gyűjtésével emelkedett ki, de az 1972-ben megindult hazai táncházmozgalom alapvető forrásanyaga is az ő széki gyűjtése volt.
hírlevél
