Klasszikus

"Megvan a kémia közöttünk"

2014.11.28. 17:20
Ajánlom
A Kelemen-kvartett 2014 októberében országos koncert körútra indult azzal a céllal, hogy a külföldön óriási népszerűségnek örvendő, Magyarországon viszont szinte teljesen eltűnt vonósnégyes műfaját újraélessze. INTERJÚ

A nyolcállomásos (Kapolcs, Hódmezővásárhely, Debrecen, Sopron, Pécs, Kecskemét, Zalaegerszeg, Gyula) turné utolsó három koncertjére december elején kerül sor, melyeken a két alapító Kelemen Barnabás és Kokas Katalin mellett zeneakadémiai növendékük Varga Oszkár illetve Fenyő László, korunk egyik legkiemelkedőbb csellistája lép színpadra. A Németországban élő Fenyő Lászlót mind a közönség, mind a kritikusok az egyik legizgalmasabb művészként ünneplik szerte a világon. A közelgő turné kapcsán beszélgettünk.

- Amikor Kelemen Barnabás és Kokas Katalin azzal a kéréssel fordultak önhöz, hogy szeretnék, ha a közeljövőben megvalósuló koncertjeiken ön lenne a Kelemen-kvartett csellistája, meglepődött?

- Meglepett a kérdés, illetve föleg talán az, hogy nagyon közeli koncertekröl volt szó. Bár meglepődtem, de nagyon örültem is neki. Amikor végignéztem a naptáramat, hogy milyen dátumokról és helyszínekről van szó, kiderült, hogy valami egészen hajmeresztő módon, de megoldhatóak ezek a koncertek. Emellett arról is beszéltünk, hogy elképzelhető lenne-e, ha több-kevesebb rendszerességgel hosszabb távon is beszállnék a csapatba.

- Van kedve ahhoz, hogy hosszútávon együttműködjenek? És egyáltalán, van rá ideje?

- Ez nem kedv kérdése. Kedvem mindig van játszani, főleg olyan kaliberű zenészekkel, mint Kati, Barnabás vagy Oszkár, akit ugyan csak most ismertem meg, de nagyon tehetséges muzsikusnak tartom. Inkább az a probléma, hogy mennyire lesz rá időm. Egyelőre van néhány dátum, ami jelen pillanatban bizonytalannak tűnik. Ezeket kell majd megpróbálnunk kicsit igazítgatni.

- Ön rendkívül sikeres szólista. A kvartettben való közös zenélés teljesen másfajta muzsikálás. Mi lehet ebben az ön számára kihívás?

-Valóban teljesen más, de semmiképpen sem új. Ha nem is mindennapos az életemben, de azért egy szezonban legalább öt-tíz olyan koncertem is van, amikor trióban, kvartettben vagy kvintettben játszom. Ezek az összeállítások általában különböző fesztiválokon jönnek létre, illetve vannak olyan koncertek, ahol különböző szólistákat kérnek fel, hogy játszunk ilyen-olyan felállásban. Ilyen volt például legutóbb az a koncert november 18-án a Müpában, ahol az általam meghívott zenész barátaimmal kamarazenéltünk. Ami a mostani helyzetben újdonságot jelent, az, hogy egy bizonyos együttessel, három azonos emberrel kell több koncertet adni. Ennek megvan a maga sármja, de biztos, hogy van hátulütője is, mert az köztudott, hogy talán egyetlen kvartett sincs a világon, amelyben éveken keresztül mindenféle háborúzás nélkül együtt tudtak volna dolgozni a tagok. Ezalatt természetesen nem azt értem, hogy a Kelemen Kvartettben is ki fognak alakulni konfliktusok vagy viták, és itt persze nem feltétlenül a zenei vitákra gondolok. Biztos vagyok benne, hogy négy, ráadásul nem puhány, vagy gyenge jellemű, személyiségű művésznél egy ilyen koncentrált, közös együttléthez az is hozzátartozik, hogy néha van egypár összetűzés, nézeteltérés, vagy vita, legyen az akár egy zenei elképzelésről, vonásról, vagy egy utazás megtervezéséről. Szerintem ez sokkal inkább összekovácsolja az együttest, mint ha úgy dolgoznának együtt éveken keresztül, hogy mindenféle baj elől egy lépéssel már elmenekülnek, nehogy véletlenül valami történjen. Nagyon érdekes most három emberrel sokat együtt lenni, velük utazni, megismerni őket a mindennapokban. Nagyon élveztem a mostani turnét és várom a decemberi magyarországi koncerteket.

- Ez tehát azt jelenti, hogy megvan önök között az a bizonyos kémia?

- Minden tökéletesen működött. Adódtak azért érdekes szituációk, mert az én egyéb, már korábban lefixált programjaim miatt volt olyan a Benelux turnén, ahol fél órával a koncert előtt érkeztem meg Kölnből Brüsszelbe taxival, mert nem indult el a vonatom, vagy Londonba úgy repültem, hogy egy órával a koncert előtt értem oda, és a koncert után már azonnal el kellett repülnöm. Az ebből adódó izgalom, a feszültség úgy gondolom, eddig inkább izzította az együttműködést, nem voltak olyan üresjáratok, amikor az ember nem tud mit kezdeni magával, és esetleg unalmában elkezd a semmiről badarságokat beszélni. Mindenesetre én nagyon élveztem azt, hogy együtt voltunk és a koncertek is nagyon jól sikerültek. A kémia tehát megvan közöttünk. Katival és Barnával ismerjük egymást legalább 25 éve, már gyerekkorunk óta, még a Zeneakadémia előkészítő tagozatából. Bár sok év telt el úgy, hogy nem találkoztunk, de azért a távolból én mindig is figyeltem őket úgy emberileg, mind zeneileg. Nagyon bízom abban, hogy ez a dolog működni fog mindenféle szempontból.

- Ön nem Magyarországon él. Szívesen jön vissza koncertezni?

- Természetesen. Magyarország mindentől függetlenül mindig az otthonom marad, akkor is, ha most Németországban élek, itt van a családom és biztos, hogy visszaköltözni soha nem fogok. De talán pont ezért ilyen öröm Magyarországon játszani. Ha ott élnék, lehet, hogy mindig csak elmenni szeretnék. De ez más, most nem erről van szó...

- Hogy látja, milyen helyzetben van ma Magyarországon a komolyzene, milyen a megbecsültsége?

- A zenei hagyományait tekintve Magyarországnak van egy olyan hatalmas kreditje Európa és a világ egyéb kultúrált területein, amit semmi sem tud elvenni, degradálni, illetve semmilyen politikai megnyilvánulás, irányzat sem tudja befolyásolni. Nagyon remélem, hogy azok, akik a magyar kultúrára, a zenei és egyéb művészeti értékekre vigyáznak, illetve ezek megőrzéséért valamit tenni tudnak, oda fognak figyelni erre a jövőben is. Mert az, hogy nekünk volt egy Bartókunk, egy Kodályunk, az egy erős, vitathatatlan hitel. Nagyon kevesen tudják külföldön, hogy valójában a magyar zenei alapképzés manapság sajnos már sehol sincs ahhoz képest, amit ez a két nagy ember annak idején megálmodott és elindított. Talán Barnabás, Kati vagy én voltunk az utolsó olyan generáció, akik még ebből az igazi alapos magyar zenei alapképzésből nőttünk ki. Szomorúan látom minden egyes alkalommal, amikor Magyarországon járok vagy otthoniakkal beszélek, hogy ezt egyre kevésbé veszik komolyan és ha van is zenei oktatás kicsiknek, az már messze nem azokon az alapokon nyugszik mint régebben. Ez nagyon-nagyon szomorú. Muszáj lenne megállítani ezt a negatív folyamatot, amíg még lehet, mert eltekintve attól, hogy mennyi ma már világszerte ismert kiváló zenészt nevelt ki ez az alapképzés, az is legalább olyan fontos szempont, hogy egy ország általános jólétéhez és az emberek szociális egymáshoz viszonyulásához is elengedhetetlenül hozzá kell, hogy tartozzon, hogy a legjobb minőségű, komoly alapképzést kaphassák meg legalább azok, akik erre igényt tartanak.

- Kokas Katalin és Kelemen Barnabás számára a magyarországi turné egyfajta misszió. Fontosnak tartják, hogy az országot bejárva népszerűsítsék ezt a fajta muzsikát. Ön szerint eredményes lehet ez a körút, elérhetik céljukat?

- Biztos, hogy mindenféle kulturális megnyilvánulás eredményes, legyen szó akár komolyzenéről, akár egyéb művészeti ágról. Igenis van értelme.  A matiné koncertekre és nyilvános főpróbákra a tervek szerint rengeteg fiatal fog eljönni, és ha csak kicsit is felkeltjük bennük az érdeklődést a kamarazene, vagy egyáltalán a komolyzene iránt, már megérte. Nyugaton nem mai ötlet, hogy gyerekeknek elvigyük a komolyzenét a legkülönbözőbb helyekre, gyakran hátrányosabb helyzetű, illetve nehezen kezelhető gyerekek iskoláiba és a nagyvárosi, intenzív zenei élettől távoli térségekbe is. Én is rendszeresen járok iskolákba, ahol beszélgetünk a komolyzenéről, a legkülönbözöbb kérdéseikre válaszolok, megismertetem velük a csellót, gyakran egy zongoristával játszom néhány különbözö rövid darabot.  Ez borzasztóan érdekes nekik, látszik a szemükön, mennyire csodálkoznak azon, hogy olyan hangszer is van a világon, mint a cselló, vagy olyan zene is van, mint Bach vagy Mozart muzsikája. Biztos, hogy ez itthon is működni fog és komoly eredménye lesz.

- A kvartett mellett milyen feladatok várnak Önre a közeljövőben?

- A december és a január picit nyugodtabbnak ígérkezik. A magyarországi turnét követően Ukrajnában játszom egy ottani zenekarral. Jövőre viszont számos meghívásom van, többek között Győrbe, Pécsre, Svájcba, Amerikába, Ausztriába, Oroszországba, Törökországba, Németországba. Emellett tavasszal 2 CD felvételem is lesz.  Nem unatkozom, hál' Istennek. 

Programkereső

Legolvasottabb

Vizuál

5+1 filmújdonság könnyű nyári estékre

Régen volt ilyen bőséges kínálat nyáron a mozikban, sőt őszre is számos filmbemutatót ígérnek a forgalmazók. Könnyű, nyári estékhez gyűjtöttünk össze néhány új filmet, amelyeket a kertmozik műsorán is érdemes keresgetni.
Zenés színház

„Azért dolgozunk, hogy értéket teremtsünk” – amerikai turnéra készül az Operettissima

Egyedülálló nemzetközi együttműködés jött létre az Operettissima és a legnagyobb amerikai közszolgálati televízió, a PBS között, melynek eredményeképpen egy stream koncerten, valamint egy nagyszabású turné keretében ismertethetik meg az alkotók az operettet a helyi közönséggel.
Vizuál

Nagyszabású Cézanne- és szürrealista tárlat nyílik a Tate-ben

Cézanne alkotásai mellett a Surrealism Beyond Borders (Határok nélküli szürrealizmus) című kiállításon a szürrealisták világába nyerhetnek betekintést a látogatók, de az egyik legjelentősebb brit kortárs művészeti díj, a Turner nyerteseinek műveit is bemutatják – adta hírül a The Guardian.
Tánc

Augusztusban Miskolcon táncol a világ

Augusztus 24. és 28. között rendezik meg a tavaly elhalasztott Horizont Nemzetközi Kortárstánc Fesztivált Miskolcon. A hazai és nemzetközi táncvilág legkülönlegesebb produkció érkeznek Miskolci Nemzeti Színház színpadára, de nem maradnak el a hagyományos kísérőprogramok sem.
Klasszikus

Ismeretlen ismerősök: Mexikó klasszikus zeneszerzői

María Granillo Reflejos-Tükröződések című művét hallgatva úgy érzékeltem, hogy ez az alkotás számos kulturális utalást vet fel. Jó példája ez a mexikói zeneszerzők tradícióból inspirálódó, de szüntelen az új hangzásokat kereső alkotói szemléletének.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus magazin

Ismeretlen ismerősök: Mexikó klasszikus zeneszerzői

María Granillo Reflejos-Tükröződések című művét hallgatva úgy érzékeltem, hogy ez az alkotás számos kulturális utalást vet fel. Jó példája ez a mexikói zeneszerzők tradícióból inspirálódó, de szüntelen az új hangzásokat kereső alkotói szemléletének.
Klasszikus ajánló

Összművészeti esttel emlékeznek a legendás bűvészre

Rodolfo születésének 110. évfordulója alkalmából, augusztus 8-án Zene+Bűvölet címmel rendeznek összművészeti estet a Várkert Bazárban, ahol fellép a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara és a Junior Prima Díjas zongoraművész, Vida Monika Ruth.
Klasszikus interjú

A szaxofon ismeretlen hangja – interjú Szepesi Bencével

A Budapest Saxophone Quartet alapítója úgy véli, van a szaxofonnak egy klasszikus hangja, amelyet alig ismerünk, de szépséggel kecsegtet. Beszélgetésünkben annak eredetéről és komolyzenei szerepéről mesélt, aztán kiderült, hogy még a szaxofonnál is jobban szereti másik hangszerét.
Klasszikus hír

Olasz, spanyol turnén járt a Fesztiválzenekar

Olaszországban és Spanyolországban játszott óriási sikerrel a Budapesti Fesztiválzenekar július végén. A turné utolsó állomásán, az újabb lezárások előtti utolsó pillanatban, Kodály zenéje szólt az Adán Martín Auditórium fantasztikus épületében.
Klasszikus klassz a parton

Klasszikus zene szólt „a magyar Salzburgban” - Beszámoló Tatáról

Egy hete ért véget Tatán a Klassz a pARTon fesztivál, a Cimbora Alapítvány rendezvényét támogatta és második alkalommal fogadta be a város. A szervezőket nemcsak a kisváros festői Öreg-tavának szépsége vonzotta Tatára, hanem a város múltja is, hiszen itt is, mint minden Esterházy-birtokon a zenének is fontos szerepe volt. A tatai Esterházyak is igen sokat tettek a helyi zenei élet fellendüléséért, a kastély történeti múltja és a kortárs zenei élet így mára összeért.