Keveset kellett várni, hogy újra Budapestre jöjjenek a világ énekestehetségei, a pandémia miatt elhalasztott negyedik alkalom után alig egy évvel került sor az 5. Marton Éva Nemzetközi Énekversenyre.
Felmerülhet a kérdés, ennyi idő alatt vajon elegendő számú új tehetség fókuszába kerülhetett-e a megmérettetés,
és bár az elődöntőkben természetesen ismét igen vegyes mezőny vett részt, hamar kiderült, hogy aggodalmaink nem voltak jogosak. Ahogy minden alkalommal, idén is hallottunk fantasztikus hangokat (miközben természetesen szubjektív okokból lehetnek különbségek, a hallgatóság egyes tagjai kit juttattak volna tovább a későbbi fordulókba), ugyanakkor a hangfajok szerinti megoszlás erősen eltért a korábbi években megszokottól.
Az elődöntőkre hétfőtől szerdáig került sor a Zeneakadémia Solti termében, itt a versenyzőknek zongorakísérettel kellett előadniuk egy Liszt-dalt és egy operaáriát. A jelentkezésnél azonban egy harmadik művet is meg kellett adniuk, és ha a zsűri jónak látta, kérhette, hogy ezt is énekeljék el. Az első elődöntő még gyengébben indult, Mattia Rossi olasz bariton talán egy napon valóban jelentős énekes lesz majd, de a mindössze huszonöt éves művésznek addig még sokat kell tanulnia. Marija Salečić horvát szoprán nyújtott még emlékezetesebb hangi teljesítményt az első részben, ez igaz volt mind a Liszt-dalra, mind az utána előadott Mozart-áriára.
A hallgató egyértelműen örülhetett, hogy milyen sok versenyző választott Mozart-művet, mivel a zeneszerző alkotásai még közepes megvalósításban sem válnak soha unalmassá.
A második rész valamivel jobban sikerült, hála a szláv hölgyeknek, Juliia Sitnikova és Jolana Slavikova is a Liszt-dalával tűnt ki, de Anastasiia Tkachenko, valamint a koreai bariton, Song Jaemin sem énekelt rosszul. Az elődöntőt magyar versenyző zárta, Tuznik Natália a Csarnokáriát választotta Wagner Tannhäuseréből, és szép, friss hangzással szólaltatta meg.
Az este tartott második elődöntő lassú, de folyamatos erősödésről tanúskodott. Az alighanem legtávolabbról érkező versenyző, az új-zélandi Julien Van Mellaerts szintén inkább a Liszt-dalban nyújtott szép teljesítményt, mintsem a Korngold-áriában (a harmadiknak előadott Händel-mű megint jobban sikerült). Ez az utóbbi évek egyik igen pozitív tendenciája: a versenyzők megtanultak Liszt-műveket énekelni. Ahogy az is, hogy már sokkal nagyobb körből válogatnak,
a szopránok számára sem csupán az Oh quand je dors és a tenoroknak sem csak a Pace non trovo létezik.
Dübörgő hangot szólaltatott meg a finn Jussi Vänttinen, bár még lírai repertoárt énekel, egy nap jelentős Wagner-énekes válhat belőle. A kínai koloratúrszoprán, Zhao Xiaofang is szépen csilingelt el egy Bellini-áriát, habár ahogy a legtöbb énekversenyen, távol-keleti koloratúrszopránban ezúttal sem volt hiány. Az elődöntő második felében egy újabb koloratúrszoprán, a kazah Guldana Aldadossova Händel-áriája sikerült emlékezetesebbre, illetve színpadra lépett egy újabb magyar művész, Dani Dávid basszus, aki Rimszkij-Korszakovtól énekelt.
A második napon a javuló tendencia folytatódott, ekkor már szinte nem is szerepelt olyan művész, aki nem tudott volna valami szépet nyújtani. Újabb két magyar versenyző énekelt, a tenor Erdős Róbert, aki megfelelően kontrollált hangon szólaltatta meg a Liszt-dalát és Don Ottavio áriáját a Don Giovanniból, majd a zsűri kérésére egy könnyed, szép színű Händel-áriát adott elő. Közvetlenül utána Erndt-Sallerbec Vivien következett, a fiatal szoprán egy jól sikerült dal után mindkét választott olasz áriáját elénekelhette.
Nagyon jó volt az olasz mezzoszoprán, Eleonora Filipponi produkciója, Charlotte áriája Massenet Wertheréből nagyszínpadon is megállta volna a helyét az ő előadásában.
A harmadik elődöntő második felében egy dél-koreai basszus, Jeong Inho tűnt ki, aki igen tekintélyes hangon szólaltatta meg Fiesco áriáját Verdi Simon Boccanegrájából, de utána még egy Wagner-részletet is előadott.
Az esti elődöntő a már említett koloratúrszopránokkal indult, sorra jöttek a törékeny alkatú, korlátlan magasságokkal rendelkező fiatal hölgyek. Kim Seungri és Kim Yijae is kicsit vékony, de könnyed hangon énekelt. Aztán egy egészen rendkívüli jelenség következett, a mindössze huszonöt éves kazah bariton, Dinmukhamed Koshkinbayev, aki fiatal kora ellenére érett és gazdag hangot szólaltatott meg Gérard áriájában az André Chénier-ből.
Szintén szép, gazdag hangot mutatott meg az orosz Alekszej Kulagin, ráadásul zengő basszusát a Liszt-dalban képes volt pianóra finomítani.
Utána Lee Seonwoo dél-koreai koloratúrszoprán az átlagos ázsiai énekesnőknél szebb, gömbölyűbb hangon szólaltatta meg Ophélia őrülési jelenetét Thomas operájából. A második részben Megyimórecz Ildikó lépett színpadra, aki az elmúlt időszakban érezhetően próbálta valamelyest finomítani erős és testes hangját, ez a Liszt-dalban jobban sikerült, szép produkciót hallhattunk, a Mozart-áriában viszont kevésbé. Majd a forduló végén újabb koreai koloratúrszopránra kaphattuk fel a fejünket, Min Hanbyeol személyében, aki Richard Strausstól énekelt egy áriát.
Szerdán a versenyzők utolsó körét is meghallgathattuk, a dél-afrikai bariton, Eddie Mofokeng indította a sort, világosabb hanggal, de jól formált frázisokkal. Remek volt a román basszbariton, Avram Molonfalean is, ezt a szép, sűrű hangot (amelyet Verdi mellett Mozart egy áriájában is megmutatott) tudtam volna még hallgatni. A második részben egy lengyel szoprán, Aleksandra Blanik ragadta meg a figyelmemet, aki a Liszt-dal után először anyanyelvén énekelt el egy darabot, de a zsűri kérte a Puccini Angelica nővéréből választott áriáját is. A brazil tenor, Ian Spinetti is jól teljesített, Alfredo áriáját adta elő Verdi Traviatájából, végig kiegyenlített hangon. A sort Zoe Juhyun Park zárta, egy újabb koloratúrszoprán, ám meglepő módon neki a Liszt-dala sikerült jobban.
Mivel szerdán csak egy elődöntő volt, a zsűri korán nekiállhatott a tanácskozásnak, hamar meg is lett az eredmény, a mezőny fele, huszonöt versenyző jutott a másnapi középdöntőkbe. Az eredmények alapján úgy tűnt,
elsősorban a nagyobb, teltebb, operai hangokat válogatták be, akkor is, ha tulajdonosaik még nem tudtak kifogástalanul bánni velük.
Ennek következtében csupán egy magyar jutott tovább, Tuznik Natália személyében. A középdöntőben aztán volt, aki megszolgálta a bizalmat, a legtöbben egy kicsit jobban énekelték el a most már teljes egészében általuk választott két áriát, mint az elődöntők számait.
A délutáni fordulóban ismét felfigyelhettünk Mattia Rossira, de bármilyen értékeket is mutatott Korngold, illetve Verdi áriájában, továbbra is úgy éreztem, az énekes inkább jó lesz, mintsem most volna az. Marija Salečić ezúttal sem szerepelt rosszul, ahogy Juliia Sitnokva sem. Jolana Slavikova igényesen énekelte el a Rossini- és a Berlioz-áriáját, de a Liszt-dalban mutatott elődöntős bravúrját nem sikerült utolérnie. Tuznik Natália Boito és Verdi áriáit énekelte, utóbbi, az Aidából énekelt részlet sikerült precízebben és finomabban. A második részben megnyerő teljesítményt nyújtott Guldana Aldadossova, főleg Rimszkij-Korszakov Az aranykakas című operájából énekelt áriájában, ahol egészen sejtelmes hangzást tudott produkálni. Megint nagyon jó volt Aleksandra Blanik, bár a Bohéméletből énekelt részletben érezhettük, hogy alapvetően nem ez a repertoár illik hozzá a legjobban,
a verseny színfoltjaként a Porgy és Bessből választott áriában jó értelemben borzongatta meg a hallgatóságot.
Utána a belga mezzoszoprán, Linsey Coppens következett, aki ezúttal sokkal jobban énekelt, mint az elődöntőben, főleg Meyerbeer A hugenották című operájából előadott áriában. Az első középdöntőt az orosz tenor, Andrej Danilov zárta, akinek a kis teremben ugyan élesnek hatott a hangja, ám ennek ellenére is olyan színpadi jelenléttel és különleges hangszínnel rendelkezett, hogy a jegyzeteimbe az ellentmondásos értékelések mellé odaírtam szögletes zárójelben: Ő fog nyerni.
Az esti második középdöntő a verseny talán legemlékezetesebb fordulója volt, sorban következtek egymás után a kiválóbbnál kiválóbb énekesek. Eleonora Filipponi nagyszerűen énekelte Leonora áriáját Donizetti A kegyencnő című operájából, utána pedig Berlioz Faust elkárhozása című darabjából következett egy hasonlóan kiváló részlet. Majd csupa bársonyos bariton és dörgő basszus következett, szinte csak kapkodtuk a fejünket a szépséges mély hangok hallatán. A kanadai basszbariton, Vartan Gabrielian főleg Aleko áriájával tűnt ki, Rahmanyinov azonos című operájából, Mefisztó szerenádja egy kissé halványabb volt. Azután Jeong Inho következett, aki már a Bellini-áriáját is telt és sűrű hangon szólaltatta meg, rajta viszont nem fogott ki ugyanez a választott Gounod-darab sem, valóban sátáni csengést ütött meg benne. Dinmukhamed Koshkinbayev megint megmutatta természeti tünemény számba menő hangját, Verdi és Csajkovszkij áriáiban, majd Alekszej Kulagin következett, aki szintén Aleko áriáját énekelte. Igazi orosz basszus – jegyeztem fel magamnak, de a jól sikerült produkció után az énekes egy szépen felépített Rágalomáriát is énekelt. Az első részt végül egy hölgy zárta, Lee Seonwoo, aki különösen Richard Strauss Zerbinettájaként ragadta meg a hallgatóság figyelmét, elképesztően virtuóz áriájában.
Nem lesz könnyű dolga a zsűrinek
– jegyezte meg valaki kifelé menet.
A forduló második fele csak egy hajszállal volt gyengébb, például nagyszerűen énekelt Min Hanbyeol, aki Raveltől és Mozarttól adott elő egy-egy részletet. Eddie Mofokeng, miután megszólaltatta Guglielmo áriáját a Così fan tuttéból, belekezdett Korngold a versenyen már sokszor elhangzott baritonslágerébe, ezúttal azonban jó érzés volt hallgatni a szépségesen áradó dallamot. Avram Molonfalean egy Verdi-részlet után szintén elénekelte Mefisztó szerenádját, a fiatal román basszbariton, bár kevésbé aktív színészi játékkal, de gyönyörű hanggal szólaltatta meg az áriát. Nem volt rossz a koreai tenor, Park Jihoon előadása sem, főleg Donizetti A kegyencnő című operájának részletében mutatta meg technikai képességeit, kiváló frázisformálását. Az ő produkciójával pedig véget értek a zongorás fordulók, úgyhogy ezen a ponton fontos kiemelni azt a négy fantasztikus művészt, akik kíséretükkel nem csupán a versenyzők dolgát könnyítették meg, de a hallgatóság számára is szép perceket okoztak.
Érezhetően nem puszta funkcióként tekintettek saját szerepükre, hanem valódi művészi élményt kívántak nyújtani.
Ezért köszönet illeti Baja Mónikát, Kéry Tamást, Gyökér Gabriellát és Sándor Szabolcsot, illetve azt a néhány további zongoristát, akiket egy-egy versenyző hozott magával kísérőnek.
Késő estig kellett várni, hogy kiderüljön, kik jutnak a döntőbe, a zsűri összesen tizenkét versenyzőt választott ki, hat nőt és hat férfit. A hallgatóság kapott egy nap szünetet, amíg a versenyzők a Magyar Állami Operaház Zenekarával és Kocsár Balázs karmesterrel próbáltak, hogy aztán szombat este hatkor a Zeneakadémia Nagytermében még ünnepélyesebb körülmények között léphessenek színpadra. Mindenki két áriát énekelt, egyet a szünet előtt, egyet utána, és a közönség is szavazhatott a kedvencére. Jolana Slavikova Rosina áriájában ismét megmutatta, hogy jók a koloratúrái, Carmenként sem énekelt rosszul, még ha az elődöntős produkcióját ezúttal sem sikerült utolérnie. Tuznik Natália azokat a darabokat adta elő, amelyeket a májusi áriavizsgáján, ugyanebben a teremben. Elsőként Verdi A trubadúr című operájából énekelt, ebben a részletben megmutatta, hogy nagy hangja alkalmas a finommozgásokra is.
Puccini Manon Lescaut-jának áriájában a fiatal művész drámai erőt szólaltatott meg, ugyanakkor érezhetően maradt benne valami feszültség, amely nem a színpadi szituációból származott.
Wang Weilan kínai tenor biztosra ment, és a Carmenből előadott Virágáriát egyenesen Marton Évának énekelte, kár, hogy a második részben csúnyán elrontotta a Tosca Levéláriáját. Guldana Aldadossova Júlia keringőjében feláldozta a precizitást az előadásmód érdekében, ám hangjához mégis jobban illett ez a darab, mint Elvira áriája A puritánokból. Linsey Coppens hangszíne ebben a közegben és a megszólaltatott Mozart-, illetve Richard Strauss-áriákban nem csengett túl szépen, ráadásul utóbbiban többször elnyomta a zenekar. Andrej Danilov először az Olasz énekes áriáját szólaltatta meg A rózsalovagból, neki viszont javított a hangszínén a nagy terem és a zenekari kíséret, kevésbé lehetett hallani tenorjának élességét ebben az igen kényes műben. A második részben a Kleinzack-legendát adta elő, nem csupán hangjával, hanem színészi eszköztárát is mozgósította, és a korábbi gyanúm igazolódni látszott: a fiatal művész teljesen magával ragadta a közönséget.
Jeong Inho Banco áriájával indított, ebből ismét kiderült, milyen értékes, sötét basszussal rendelkezik. Utána ő is elénekelte a Rágalomáriát, végig kiegyenlített hangon és nagy kifejezőerővel. Dinmukhamed Koshkinbayev először egy remek Anyegin-áriát adott elő, érezni lehetett, hogy ez a kultúrkör közel áll hozzá. Sajnálatos, hogy a Lammermoori Luciából megszólaltatott részlettel nem boldogult ilyen jól. Alekszej Kulagin is Csajkovszkij-darabot énekelt, a Jolantából, amelyben nemcsak szép dallamvezetésével, de ihletett előadásával is kitűnt. Ám neki az azt követő Verdi-részlet is igen jól sikerült, a frázisformálás az olasz zenében sem jelentett gondot neki. Lee Seonwoo izgalmas programot választott, először Sophie áriáját adta elő A rózsalovagból, de ezen a ponton néha őt is elnyomta a zenekar. Majd Lucia őrülési jelenete következett, impozáns koloratúrafutamokkal. Utána a másik koloratúrszoprán, Min Hanbyeol következett, az első részben egy könnyed és magával ragadó Händel-ária, a másodikban pedig a hangfaj egy másik óriási darabja, Ophélia jelenete csendült fel Thomas Hamletjéből. A sort Park Jihoon zárta, először egy jól sikerült Puccini-részlettel a Bohéméletből, majd valamivel kifogásolhatóbban szólaltatta meg Az ezred lánya Toniójának híres áriáját.
A zsűri még aznap meghozta a döntését, és nem is okozott nagy meglepetést, az első helyezett Andrej Danilov lett, aki a közönségdíjat is elnyerte. Az már kevésbé megszokott, hogy a helyezettek mindegyike férfi legyen, ám úgy tűnik, a döntéshozók is engedtek a mély hangok varázsának, így a második és harmadik helyezett is basszus lett. Előbbi Alekszej Kulagin, aki emellett a Fidelio különdíját is elnyerte, míg az utóbbi, Jeong Inho Marton Éva különdíját kapta meg. A legjobb Liszt-dal előadásáért Jolana Slavikovát díjazták (úgy látszik, elődöntős produkciója a zsűriben is mély nyomot hagyott). Érdekes tendencia volt a korábbi évekkel szemben, hogy idén az elnyerhető fellépési lehetőségeket szinte mind a három díjazott kapta (rajtuk kívül a magyar versenyzőt és még néhány énekesnőt hívott meg egy pár intézmény).
Ez arra is utalhat, hogy egyértelmű volt, kik a verseny legjobbjai, másfelől értelmezhetjük a jó férfihangok iránt mutatkozó kereslet jeleként is.
Ám a hallgatóság számára a verseny legfontosabb hozadéka, hogy három nagyszerű fiatal énekest ismertünk meg – és még jó párat, akikre lehet, hogy csak pár év múlva kapjuk majd fel a fejünket –, akiket a különféle hazai intézmények meghívásainak következtében remélhetőleg még jó párszor fogunk itthon hallani.
Fejléckép: Andrej Danilov, az 5. Marton Éva Nemzetközi Énekverseny győztese (forrás: Marton Éva Nemzetközi Énekverseny)