Klasszikus

Melyik ujjam fáj?

2005.03.29. 00:00
Ajánlom
Újabban ez jár a Tavaszi Fesztivállal: gond, nyöszörgés, hogy mi maradjon ki, hova ne menjen az ember. Egyszerre Fesztiválzenekar a beugró Ránki Dezsővel, Moszkvai Virtuózok Vlagyimir Szpivakovval, az Operaházban pedig Robert Holl énekli Gurnemanzt a Parsifalban. Melyik ujjamat harapjam? Aztán az ember megpróbálja úgy intézni, hogy minden ujja megmaradjon, csak két ujjpercet veszít el, amikor otthagyja a Parsifalt az első felvonás után.

Sajnos a dolog ennyire nem egyszerű, ha valaki úgy ül be parsifálozni, hogy csak egy felvonás, akkor képtelen fölvenni a mű ritmusát, nem tud az első hangok alatt átállni arra az operai időérzékelésre, amelyben nem túlzás, hogy öt óra múlva még ugyanez a mű fog szólni, és ettől az egy felvonás hosszabbnak tűnik, mint a teljes darab. Ha az ember a Parsifalt úgy hallgatja, hogy ez is csak egy opera, akkor az élmény is csak nézőtéri: Robert Holl nagyon jelentékeny hang, minden megszólalása esemény, néha mégis azt érzem, hogy Polgár László első három szavával többet mondott el a szerepről, mint a holland basszista az egész első felvonás alatt. Ami a hangot és az énektechnikát illeti, az Amfortast éneklő Perencz Béla nemzetközi szinten is első osztályú, Molnár András viszont hazai szinten osztályon felüli, vagyis lehetnek mindenféle józan megfontolásaink, de ha egyszer ő nem ér rá, akkor nagypénteken lehúzhatják az Operaházban a redőnyt. Mindenképpen olyan az előadás, hogy az ember idegesen battyog át a Zeneakadémiára, mert nem biztos, hogy jól döntött.

A bizonytalanságot fokozandó a Moszkvai Virtuózok nagyon különösen adják elő Bach hegedűre és oboára írott versenyművét, a stílusban van valami régies romantika, a nagy sztár, Vlagyimir Szpivakov csak jó, az oboista, Alekszej Utkin borostásan, lófarokkal, hosszú fekete kabátban csak megdöbbentő, mert tényleg oboista és nem középkategóriás maffiafőnök. A produkció kétségkívül elbírt volna még két-három próbát, de akkor is idegen maradt volna ez a játékmód. Nem csak zenei szempontból.

A Moszkvai Virtuózoknál hárman ülnek egy pultnál, a zenekarban csomópontok vannak, és ezek a csomópontok dolgoznak össze az egész érdekében. Először csak az a meglepő, hogy a hegedűsök milyen nagy tudásúak, a második hegedű első három fiatalembere két perc alatt fölfalná a hazai zenekarok megfelelő helyén ülőket. De a többiek is komolyan veszik a virtuózok elnevezést: az első nagybőgős érdekes magánszámot ad elő, ide-oda döntögeti a hangszert, éppen csak meg nem pörgeti a tengelye körül, közben kinéz a közönségre, nézegeti a csinosabb nőket, minden mozdulatával azt kérdezi: ugye, milyen jó vagyok? S tényleg nagyon jó, szép, puha hangok indulnak el az ujjai alól, csak nem vagyunk ehhez a magatartáshoz szokva.

Bach után viszont a Schnittke-darab, a Szonáta hegedűre és kamarazenekarra kellemesen érinti a közönséget. A szörnyűségre és elszenvedésére készült, ehhez képest kiderült, hogy a dodekafon zene tud olyan is lenni, mintha nem volna dodekafon. Fanyar, szerethető, érthető, néha nagyon barátságos, Szpivakov most már tényleg brillírozik, és még előttünk a Vonósszerenád Csajkovszkijtól.

A darab megint nem olyan, amilyen lenni szokott, sokkal bővérűbb, dühödten érzelmes, szinte cigányos, csak itt könynyen elhisszük, hogy ilyennek is kell lennie, hogy Moszkvában csak jobban tudják, mire gondolt Csajkovszkij, mint Berlinben vagy Londonban. Lehet, hogy Szpivakov karmesterként enyhén hatásvadász, de sikeresen vadássza a hatást, imponáló az a rugalmasság, ahogy a zenekar a tempó- és dinamikai változásokat megoldja. És öröm a zene. Talán játszani is öröm, de hallgatni biztosan.

Utána hat ráadás, talán egy rossz pillanattal, amikor Bartóktól a Román népi táncokat próbálják kasszadarabbá változtatni, de ez sem árt. Hihetetlen tempók, de úgy, hogy két nappal az I musici di Roma és három héttel a St. Martin-in-the-Fields fellépése előtt nem nagy kockázat azt mondani: ilyet a világon egyetlen más kamarazenekar sem tud. Az persze lehet, hogy nem is akar, pedig nem lehet rossz az a koncert, amelyik után tánclépésben kell hazáig lejteni.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Könyv

Depressziós? Olvasson krimit!

Természetesen senkit nem arra buzdítunk, hogy a szakember segítsége vagy esetleg a gyógyszeres kezelés helyett essen neki az Agatha Christie-összesnek, mert mire a végére ér, kutya baj. Annyit azonban kutatások nélkül is állíthatunk, hogy egy jó könyv fel tudja dobni az ember napját.
Klasszikus

Mozart zenéje enyhíti az epilepszia tüneteit

Egy friss kutatás szerint öt perc Mozart-muzsika is hozzájárulhat a betegek jobb közérzetéhez. Mindez azért is fontos, mert nem mindenkinek segítenek a drága gyógyszerek.
Vizuál

Már biztos: mozifilm lesz a Downton Abbey-ből

Hosszú találgatás után most megerősítették, hogy filmváltozat készül az angol sorozatból. A hírek szerint az eredeti szereplőgárda tagjai is visszatérnek.
Zenés színház

Frankó Tünde: „Kedves pikantériát ad...”

Egy művésznek az a legfontosabb, hogy a törekvéseiben a színháza partner legyen - állítja Frankó Tünde. A Palotakoncertek fellépőit bemutató sorozatunkban a népszerű primadonna válaszolt kérdéseinkre.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus Szentendrei Ister Napok

Szentendrei Ister Napok – a Duna ünnepe

Szentendrén 2018. július 21-22-én kerül sor az immár több mint egy évtizede megrendezendő Ister Napokra, azaz a Duna ünnepére. A város helyi hagyományaira és népzenére épülő fesztivál az egyik legkedveltebb ingyenes, családi rendezvény. A hagyományos szombat esti zenés gyertyaúsztatás mellett számtalan, a Duna köré szerveződő játék, táncház, koncert - többek között a Muzsikás, Vujicsics Együttes, Zuboly, Guca Partyzans, Dalabai, Herczku Ágnes és Nikola Parov Quartet - várja a Szentendrére látogatókat.
Klasszikus vicces

Bolhás kutyus vette el a színpadot a hegedűművész Quentin Tarantinótól

A szégyentelen Blöki dörgölőzött, hempergőzött, vakarózott, és a füle botját sem mozdította a zenére. Most ez a szakasza van az évnek.
Klasszikus vagyim holodenko

Elmezavara miatt nem ítélik el a zongoraművész volt feleségét, aki megölte két gyermeküket

 Egy texasi bíró hétfőn elmezavara miatt nem találta bűnösnek két kislányuk meggyilkolásában Vagyim Holodenko ukrán zongoraművész volt feleségét.
Klasszikus hír

Gödöllőn megfér egymás mellett Bach és Django Reinhardt

Klasszikus műveket és crossover produkciókat is bemutat a Barokk Randevú elnevezésű zenei fesztivál augusztus 10-én és 12-én a Gödöllői Királyi Kastélyban.
Klasszikus Beatrice Rana

Piknik Beethovennel a kastélyparkban, a zene szárnyán Párizsba és Londonba

Július 21-én szombaton este és július 22-én vasárnap délelőtt újra piknikkoncertek a kismartoni Esterházy-kastély parkjában.