A gazdátlan kalapács – Pierre Boulezre emlékezve (január 15. BMC)
Az Átlátszó Hang Újzenei Fesztiválnak köszönhetően idén is erős kortárs zenei felhozatallal indult az év. Az UMZE Kamaraegyüttes koncertjének Pierre Boulez állt a középpontjában, akinek bizonyára sokan most hallhatták először élőben A gazdátlan kalapács című, René Char szürrealista versei alapján, énekes szólistára és néhány hangszeresre (ám igen sok ütőhangszerre) írott művét. Ha ez még nem lenne elég, a műsoron két izgalmas magyar mű is szerepelt, Horváth Balázs Unisonója a szerző interaktív bevezetőjével, és Csapó Gyulának az azték hitvilágba kalauzoló műve, a Huacas.
A Győri Filharmonikus Zenekar a Richard Strauss-maratonon (január 22. Müpa)
A Müpa hagyományos maratonjának köszönhetően idén egy egész napon át fürdőzhettünk Richard Strauss varázslatos és igen sokoldalú muzsikájában.
Nehéz egyet kiválasztani a jobbnál jobb koncertek közül, hiszen az élményhez hozzátartozik a hangversenysorozat sajátos felépítése,
a közönség szinte transzszerű állapotba kerül az egymást érő, sőt túllicitáló zenei csúcspontok következtében. A Győri Filharmonikus Zenekar Rajna Martin vezényletével azonban nem csupán kimunkált hangzással, de rendkívül gondolatébresztően szólaltatta meg a Don Quijote szimfonikus költeményt.
Szabó Péter, Rajna Martin és a Győri Filharmonikus Zenekar (Fotó/Forrás: Posztós János / Müpa)
Kurtág 96 | Zwiegespräch – Párbeszéd (február 18. BMC)
Egy gombostűt sem lehetett leejteni a BMC-ben a Kurtág György születésnapja alkalmából rendezett koncerten. Bár a 96 nem kerek szám, meg kell becsülni, hogy egy valódi élő legenda tartózkodik körünkben. És ezen az esten valóban köztünk volt, nem csupán nézőként a karzaton, vagy előadóként a videóbejátszásokban,
a koncert során egy rendkívüli elme szemüvegén keresztül pillanthattunk a világra.
A Kurtág-művek, a szerzőt inspiráló más komponisták alkotásai, illetve az ő hatására-tiszteletére írott művek mind arról tanúskodtak, hogyan lehet a világ viszontagságai közepette egy kis helyet érintetlenül megőrizni a saját lelkünkben.
Donizetti: Stuart Mária (április 10. Szegedi Nemzeti Színház)
A bel canto szerelmesei joggal hiányolhatják a kedvenc zenei stílusukat képviselő műveket a hazai repertoárról, pedig a Stuart Mária is jól példázza, hogy a hangi bravúrok nem feltétlenül öncélúak, a korszakban keletkeztek igen összetett érzelmi viszonyokat bemutató operák is. A két királynő élet-halál harcát a középpontba állító Donizetti-mű esetében
ezért különösen nagy élményt jelent, ha nem csupán két virtuóz énekes, de két erős személyiség csap össze.
A címszerepet éneklő Kolonits Klára és a politikai és szerelmi riválisát, Erzsébetet megformáló Boross Csilla ilyenek voltak, alakításukban még a koncertkörülmények között is valódi dráma bontakozott ki.
Stuart Mária-előadás Szegeden (Fotó/Forrás: Szabó Luca / Szegedi Nemzeti Színház)
Palojtay János zongorakoncertje (május 4. Zeneakadémia)
A fiatal zongorista generáció egyik legizgalmasabb alakja Palojtay János, akinek egy másik koncertjét akár a Richard Strauss-maraton kapcsán is beválogathattuk volna ebbe az összeállításba. Az elsősorban meditatív, elmélyülésre alkalmas műveket felvonultató hangversenyén is
megmutatta játékának erényeit, nem csupán a technikai fogásokat, hanem azt a kifinomult, sallangmentes, a darabok mély értelmét feltáró interpretációt,
amely a Schumann-, Grieg-, Debussy- és Franck-darabok mellett a ráadásként játszott Bach-átiratban is érvényesült.
Wagner: Rienzi (június 22. Müpa)
A Budapesti Wagner-napok is az év azon eseményei közé tartozott, amelyeket különösen jól esett visszakapni. Ráadásul a várva várt Ring mellett egy egészen pazar koncertszerű előadásban hallgathattuk meg a tíz kanonizált Wagner-alkotást megelőző Rienzit, a francia nagyopera hatását magán viselő, ám mégis egészen egyedi művet.
Külön öröm volt, hogy az előadás kiváló magyar közreműködőkkel büszkélkedhetett,
elsősorban az Adrianót éneklő Láng Dorottya személyében. Ám nagyszerűek voltak az együttesek, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar, valamint a Honvéd Férfikar is, akiket a kiváló német karmester, Marc Albrecht tartott kézben, a terem bármely pontjáról szólaltak is meg.
Láng Dorottya a Rienzi Adrianójaként (Fotó/Forrás: Csibi Szilvia / Müpa)
Fesztivál Akadémia 2022 – Koncert No. 1 (július 15. Zeneakadémia)
A nyár folyamán beindult a fesztiválszezon, és rövid idő alatt sok nagyszerű koncertet hallgathattunk meg. Az idei Fesztivál Akadémia Budapest rögtön nagyon erősen indított, és mintegy miniatűrben mutatta meg a koncertsorozat főbb vezérelveit: a zene által nyújtott menedékbe vetett hitet Beethoven ukrán dalfeldolgozásában, a fesztivál gyökereire való emlékezést, a korábban Kocsis Zoltánnal együtt játszott Bartók-darabban, és a társművészetek fontosságát Sztravinszkij remekművében, A katona történetében. Utóbbi produkció nemcsak a zenei, de a színházi világ legnagyobb előadóit, Molnár Piroskát, Bezerédi Zoltánt és ifj. Vidnyánszky Attilát is összegyűjtötte, Ascher Tamás rendezésében.
Kaposfest Gála (augusztus 16. Szivárvány Kultúrpalota – Kaposvár)
A Kaposfest koncertjei azon kevés magyarországi zenei események közé tartoznak, ahol a közönség teljes egészében képes levetni előítéleteit és gyanakvását az ismeretlen iránt. Jó volt megtapasztalni, micsoda lelkesedéssel fogadták a jelenlevők a Polish Cello Quartet által elhozott különlegességeket és persze a műsor gerincét képező Sosztakovics-darabokat. Tegyük hozzá: teljes joggal, hiszen
a technikailag rendkívül nehéz, egészen különleges zenei világú II. zongoratriót ritkán lehet ilyen kiváló megvalósításban hallani.
Aztán persze jutott hely a slágereknek is, sztárok és fiatal művészek közreműködésével, hogy egy sokszínű, ugyanakkor mély művészi tartalmat hordozó koncertről térhessünk haza.
Anna Netrebko (Fotó/Forrás: Kummer János / Magyar Állami Operaház)
Anna Netrebko áriaestje (szeptember 25. Magyar Állami Operaház)
Az évad második felében sorra érkeztek a nagy nemzetközi sztárénekesek, ámalighanem senkinek a fellépését nem előzte meg akkora várakozás, mint Anna Netrebkóét. Az orosz szoprán, aki az utóbbi háromnegyed évben közéleti szerepléseivel nem a legjobb oldalát mutatta meg, ezen az estén teljes szépségében tárta a magyar közönség elé szárnyaló hangját. Elhangzott néhány ária és duett is, de a koncert igazi különlegességét a dalok jelentették, amelyekben rendkívül finom, érzékeny megoldásoknak lehettünk tanúi.
Minden naivitása ellenére is jó volt néhány pillanatra hinni abban az idilli és romlatlan világban, amit az énekesnő képviselt,
Anna Netrebkóval együtt egy kicsit a közönség is megfiatalodott.
Michael Volle áriakoncertje (október 10. Müpa)
Napjaink legjelentősebb Wagner-énekeseinek egyike is tiszteletét tette Budapesten, és a zeneszerző életművének néhány fontos monológját hozta el a közönségnek. Michael Volle
nem csupán énekesként kiváló, de képes hitelesen tolmácsolni a művek intellektuális-filozófiai tartalmát is, ezzel varázsolta el ezen a koncerten is a jelenlevőket.
Az pedig külön örömet jelentett, hogy az est másik közreműködője a mindig nagyszerű Schöck Atala volt, kettejük ráadásként énekelt Wotan-Fricka duettje pedig az egész koncert legragyogóbb pillanatait hozta el. Bár A walkür második felvonásának részlete sötét jövőt vetít elénk, a két művész előadásában az emberi lélek mélye tárult fel.
A címekre kattintva bővebben is olvashatnak a koncertekről.
Természetesen az önök véleményére is kíváncsiak vagyunk, szavazzanak az év koncertjére:
Fejléckép: Baráti Kristóf, Alexei Volodin és Várdai István a Kaposfesten (forrás: Kaposfest)
hírlevél
