Klasszikus

Mendelssohn Atháliájának hazai bemutatója

2005.02.01. 00:00
Ajánlom
IV. Frigyes Vilmos porosz király trónralépése után szinte azonnal hozzáfogott a berlini művészeti élet újjászervezéséhez. Olyan jelentős személyiségeket sikerült Berlinbe csábítania, mint a festő Peter Corneliust, a rendező Ludwig Tiecket vagy a Grimm-testvéreket. Mendelssohnt 1841-ben nevezte ki kapellmeisterré, majd egy évvel később generalmusikdirektorrá. Az uralkodó egyik legfőbb törekvése a klasszikus görög dráma újjáélesztése volt, így elsősorban színpadi kísérőzenék írásával bízta meg a zeneszerzőt.

A porosz király 1844-ben kérte fel Mendelssohnt, hogy komponáljon kísérőzenét Racine Athália című darabjához. A zeneszerző számára a műfaj korántsem volt idegen: addigra már több kísérőzenét is írt, többek közt Szophoklész Antigonéjához és Shakespeare Szentivánéji álomjához. Mendelssohn a következő év novemberében fejezte be a partitúrát; az előadásra december 1-jén került sor Berlinben.

A darab cselekménye „egy vad és zilált”, bálványimádással terhes időszakban, „Izrael és Júdea kettészakadásakor” játszódik. A pogány hite miatt megölt király anyja, Athália bosszúból „királyi házának minden gyermekét, minden unokáját kegyetlenül megfojtatta, hogy koronáját semmilyen kéz el ne ragadhassa, Dávid törzséből egy király se lehessen többé, aki az Úr szolgálatát újra védelmezhetné”. Ám a csecsemő Joás megmenekül a vérengzéstől. A templomban a főpap neveli fel a gyermeket, aki végül legyőzi Atháliát és elfoglalja az őt megillető királyi trónt, hogy újraalkossa „az Úrnak Jákobbal kötött szövetségét”.

Mendelssohn Racine drámájából elsősorban a kar szövegeit zenésítette meg. A kórusra és három női szólóra írt tételek között két tisztán hangszeres szám is helyet kapott: a nyitány és a Papok harci indulója. Az egyetlen olyan helyen, ahol dialógus-szöveget használt fel Mendelssohn, a melodramatikus megzenésítést választotta.

Eddig a műről, amellyel valószínűleg semmi bajom nem lett volna, ha egy jó színházi előadás kísérőzenéjeként hallom. Szombaton azonban nem színházban, hanem a Zeneakadémián, koncertszerűen hangzott el Mendelssohn alkotása a Rádió Oratórium-bérletének keretében. Persze nem új keletű ötlet, hogy az Atháliát önálló zenei alkotásként, afféle quasi-oratóriumként adják elő – erre talán már a komponista életében is sor kerülhetett, hiszen Mendelssohn egyik barátja épp ezért írt összekötő szövegeket a tételek közé. Ezek a színpadi cselekményt adják elő erősen zanzásított, verses formában. Azt hiszem, nem kell sokáig bizonygatni, miért „heréli ki” a művet ez az előadásmód. A kartételek szövegei – minthogy a drámában is a kórus szájából hangzanak el – nem viszik előre a cselekményt, csupán reflektálnak a történtekre. Drámai akció csak a szövegtelen Papok indulójában és az azt megelőző melodrámában lehetne – kár, hogy a hallgató már akkor pontosan sejti a végkifejletet, amikor a kórus még ki se nyitotta a száját. A fennköltnek szánt összekötő szónoklatok pedig természetesen a legkevésbé sem képesek helyettesíteni a szereplőket és a drámai cselekményt. Mi következik ebből? Egy mű, amelynek nincsenek szereplői és nincs cselekménye, miközben úgy tesz, mintha mindene megvolna. Mindehhez szomorú esetlegességként járult a prózában elhangzó szövegek gyenge és hibáktól sem mentes magyar fordítása, amelyet amatőr színjátszó körök színvonalát idézően olvasott fel a két narrátor.

Milyenek lehettek ezután Mendelssohn zenéjének „túlélési esélyei”? A nagy Bach-interpretátor, Helmuth Rilling látható felkészültséggel (kotta nélkül dirigált!) és hallható lelkesedéssel irányította az előadást, s ami ennél is fontosabb, lelkesedését sikerült átsugároznia a keze alatt muzsikálókra is. Ez talán még a kürt-gikszerek egy részét is mentette. Fodor Beatrix hangja az egyvonalas oktávban kissé ugyan erőtlennek tűnt, a magasabb régiók viszont annál fényesebben csillogtak előadásában, amelyet csak néhány pontatlanul intonált hang zavart meg. Meláth Andrea és Wiedemann Bernadett kiegyenlített, magvas, szép hangja – a kiváló formában lévő Énekkar mellett – az előadás legbiztosabb pontjait jelentette.

(2005. január 29. 19:30 Zeneakadémia; Mendelssohn: Athália – kísérőzene, op. 74; km.: Fodor Beatrix, Meláth Andrea, Wiedemann Bernadett (ének), Frank Ildikó, Merán Bálint (narrátor); Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Strausz Kálmán) és Szimfonikus Zenekara; vez.: Helmuth Rilling)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Huszadik alkalommal rendezik meg a Crescendo Nyári Akadémiát

Július 21-én kezdődik a 20. Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál, melyre rekordszámú hallgató jelentkezett, hogy a mesterkurzus és fellépéseik által fejlődhessenek, és közösen ünnepelhessék a jubileumi eseménysorozatot.
Zenés színház

Lehár Ferenc világhírű művei csendülnek fel a Komáromi Erődben

A Budapesti Operettszínház a legendás komáromi zeneszerző életművéből nyújt nagyívű válogatást július 27-én, a gálakoncertet Homonnay Zsolt rendezésében láthatja a közönség.
Színház

Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó a Centrál Színházban tér vissza a színpadra

A Nemzeti Színházban tavaly súlyos balesetet szenvedett színművészek apa-lánya párost alakítanak a Centrál Színház következő évadában. A Puskás Tamás rendezte előadás egy híres film adaptációja lesz. 
Klasszikus

Neves régizenei együttessel készített lemezt Daragó Zoltán

A fiatal kontratenor Bach-áriákat felvonultató lemeze Christophe Rousset vezényletével és a Les Talens Lyriques közreműködésével szeptemberben jelenik meg az Aparté Kiadónál.
Klasszikus

Sörösüvegekből zenét csiholni – interjú Balogh Máté zeneszerzővel

A Renewable Music – V4 Composers for Sustainability elnevezésű projekt a fenntarthatóság témájában ösztönzi párbeszédre és cselekvésre a nemzetközi klasszikus zenei közösséget. A kezdeményezésben részt vevő egyik zeneszerzővel, Balogh Mátéval beszélgettünk.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

Sörösüvegekből zenét csiholni – interjú Balogh Máté zeneszerzővel

A Renewable Music – V4 Composers for Sustainability elnevezésű projekt a fenntarthatóság témájában ösztönzi párbeszédre és cselekvésre a nemzetközi klasszikus zenei közösséget. A kezdeményezésben részt vevő egyik zeneszerzővel, Balogh Mátéval beszélgettünk.
Klasszikus hír

Neves régizenei együttessel készített lemezt Daragó Zoltán

A fiatal kontratenor Bach-áriákat felvonultató lemeze Christophe Rousset vezényletével és a Les Talens Lyriques közreműködésével szeptemberben jelenik meg az Aparté Kiadónál.
Klasszikus hír

Huszadik alkalommal rendezik meg a Crescendo Nyári Akadémiát

Július 21-én kezdődik a 20. Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál, melyre rekordszámú hallgató jelentkezett, hogy a mesterkurzus és fellépéseik által fejlődhessenek, és közösen ünnepelhessék a jubileumi eseménysorozatot.
Klasszikus ajánló

Európai és argentin tánczenék találkozása – Pápán lép fel a Pannon Ifjúsági Zenekar

Július utolsó előtti vasárnapján különleges zenei programra várja a hallgatóságot a Pannon Ifjúsági Zenekar Pápán, a lenyűgöző Esterházy-kastély udvarán: az elmúlt évszázadok dél-amerikai és európai zenéje ad egymásnak randevút az együttes tolmácsolásában.
Klasszikus kritika

Világrengető dallamok – az elmúlt száz évből származó zenéket játszottak a Berlini Konzerthausban

A modern kor mesterművei – ezzel a címmel hirdette évadzáró koncertjét a Berlini Konzerthaus Zenekara. Az együttes idén nagy hangsúlyt fektetett a 20-21. századi alkotásokra, már a szezon elején is hangversenyt szenteltek a témának.