Az est során felcsendülő zongoraműveket drámai súlyuk biztosan fogja egybe. Még ha közvetlen kapcsolat nem mutatható is ki az egyenként többtételes művek között, egymásutánjuk mégis koherens ívet, magától értetődő dramaturgiát alkot.
Az elsőként megszólaló Mendelssohn-variációk szigorú, de végletesen virtuóz szerkesztésmódja fejhajtás a műfaj óriásai, Bach és Beethoven előtt,
amellyel mintegy nyitányként hangolódunk rá a schumanni főműre, a Kreislerianára.
A képzeletbeli karmester profilját nyolc tételnyi zenében megfestő Schumann maga is e kompozícióját tartotta a legtöbbre. Az író, E. T. A. Hoffmann kreálta címszereplő – teljes nevén Johannes Kreisler – fikciós karakterét ma ridegen bipoláris személyiségként aposztrofálnák, s alighanem a sokat szenvedett Robert Schumann kórképében is hasonló diagnózis tűnne fel.
Rövid szünetet követően Rahmanyinov op. 23-as sorozatából öt mű hangzik el, melyek – az előadói szándék szerint – érzékelhető zenei kapcsolatot adnak ki a korábban hallottakkal. E darabok félreismerhetetlenül viselik magukon a késő romantika – hovatovább Rahmanyinov – végletekig feszített harmónia- és motívumvilágát, valamint a legendás zongoristaszerző által magára szabott forradalmi játéktechnikát.
A műsort Brahms utolsó zongoraművei zárják.
Az op. 119-es Négy zongoradarab a „brahmsi nosztalgia” végső összegzése, melyben ott a líra, a dráma, a kimért bölcsesség és az ifjonti hév,
de ott a bizonyosság derűje is, amellyel megnyugtat – élni jó.
Részlet az Óbudai Zsinagóga korábbi koncertjéből, Benjamin Appl és Villányi Dániel előadásából:
Mendelssohn-variációk
március 30. 19:00 Óbudai Zsinagóga
Műsor:
Felix Mendelssohn (1809–1847): Variations sérieuses, op. 54
Robert Schumann (1810–1856): Kreisleriana, op. 16
Szergej Rahmanyinov (1873–1943): Öt prelűd, op. 23 /válogatás/
Johannes Brahms (1833–1897): Négy zongoradarab, op. 119
További részletek itt érhetők el. >>>
Fejléckép: Villányi Dániel (fotó: Kleb Attila)
hírlevél
