Esterházy Miklós nádor udvarának zenei hagyományát fia, Esterházy Pál ápolta tovább. Pál herceg nem csak katonaként állt helyt a harcmezőkön, hanem a művészetek nagy párolójaként és gyűjtőként is nevet szerzett magának, emellett pedig tehetséges zenész is volt. Több hangszeren is játszott, de legkedvesebb hangszere a mai zongora elődje, a csemballó egy hordozható változata, a virginál volt. Amellett hogy kamarazenészeket alkalmazott létrehozta saját templomi kórusát is.

Esterházy Pál Grazban és Nagyszombaton (ma Tyrnau) nevelkedett a jezsuitáknál, ahol mind az egyházi zenével, mind a népzenével közelebbi kapcsolatba került. Zenei alkotótevékenysége közvetlen példaképe I. Lipót császár, aki hozzá hasonlóan zeneileg tehetséges volt, komponált és Bécsben felvirágoztatta a barokk operát. Esterházy Pál gyakran látott vendége volt a bécsi előadásoknak, ismerte a híres olasz, de osztrák zeneszerzők műveit is, mint Johann Heinrich Schmelzer, Johann Joseph Fux. Udvari muzsikusai repertoárjában fellelhetők voltak a bécsi udvar zeneszerzőinek művei is.

Esterházy Pál zenei munkásságának legjelentősebb darabja a vallási témájú dalokat feldolgozó „Harmonia Caelestis". A művet 1699-ben komponálta, 1711-ben valószínűleg Bécsben adták ki és a mai napig kiemelkedő helyet foglal el a magyar zenetörténetben.

A kismartoni Esterházy-kastély parkja

A Harmonia Caelestis 302 kottaoldalon foglalja össze a vallásos ihletésű dalkokat, rézkarccal díszített címlapján a megkoronázott kis Jézus látható angyalok gyűrűjében. Az egyes darabok a liturgikus év és ünnepnapjai sorrendjében követik egymást. A darabban a Jézus és Mária dicsőítésére született zeneművek dominálnak, kilenc liturgikus szöveg megzenésítésével. A dallamok javarészt tiszta és egyszerű felépítésűek, folyékonyak és a több szólammal való mesteri bánásmódra utalnak. A dallamra és a harmóniára az ezen időszakban, Bécsben szokásos velencei és délnémet kantáták és oratóriumok stílusa hatott. A legtöbb darabot kis együttesre írta, némelyekhez azonban kiterjedtebb előadásmód szükséges. A műben alapvetően két fő zenei irányt azonosíthatunk, átdolgozott templomi énekeket és itáliai hatásra íródott szóló motettákat valamint mini áriákat. Esterházy Pál közkedvelt zenekari gyakorlatra vonatkozó ismeretei a „Harmonia Caelestis" egyes liturgikus énekeinek változatos hangszerelésében követhetők nyomon.A néha beágyazott elő- és közjátékok a magyar önálló zenekari művek elődjének tekinthetők. A mű forrásai mindenekelőtt egyházi énekek, valamint világi zeneművek és a saját szerzeményei. A műben erősen nyomon követhető a tánczene és a táncritmus is.

Esterházy Pált a „Harmonia Caelestis" megalkotása során valószínűleg támogatást kapott udvartartása valamely gyakorlott zeneszerzőjétől, mint ahogy annak idején többek között I. Lipót császár is. Alkotása során feltételezhetően az 1685-től 1701-ig a szolgálatában álló Franz Schmidbauer volt segítségére. Úgy gondolják, udvari káplánja művei és udvari zenekara repertoárja is bekerült a „Harmonia Caelestis" gyűjteménybe.

A herceg „Harmonia Caelestis" zeneműve jelentős művészettörténeti hagyaték, amely a 17. század zenéjének különféle zenei irányzatai által formált darabokat egyesít. Az európai nemesi birtokok aktív zene támogatási rendszerét és a zenében tehetséges és képzett arisztokraták azon szokásos gyakorlatát mutatja be, akik zenei szenvedélyüket udvari zeneszerzőikkel együttműködve zeneművekben fejezik ki.

A mű kézirati formában 1699-ben látott napvilágot, főleg ismert templomi énekekkel, melyeknek a szövegeit saját maga írta, szóló motettákkal és Mária dalokkal. Az 1711-ben kiadott változat újrarendezte ezeket a dalokat és ebben a változatban már egyértelműen tetten érhető zeneszerző segítője kéznyoma is.

Kérdésünk: mi volt I. Esterházy Pál kedvenc hangszere?

A helyesen válaszolók közül egyvalaki partnerével ellátogathat október 27-én a kismartoni Esterházy-kastélyben megrendezésre kerülő Harmonia Caelestis koncertre.