Bár a mű film formájában készült el először, a szerző elmondása szerint már az ihlető tibeti útra vitt 8 milliméteres kamerával készült felvételek forgatása közben körvonalazódott egy filmopera koncepciója. Ennek műfaji meghatározását segíti a "cinematographic concert" vagy az "opéra cinématique" körülírás.

Maga az alkotás Kőrösi Csoma Sándor, a "legkíváncsibb magyar" életének ismert motívumait, rendhagyó, Belső-Ázsiába és a lélek mélyére tett utazásának leírását is magába foglalja. Felépítését tekintve két vonal követhető végig a történeten. Az elsősorban Tibetben forgatott véletlenszerű, valamelyest útifilm jellegű jelenetek alatt hallható idézetek Csoma, és más, keleti gondolkodók írásaiból származnak. A kíséretként megszólaló zene kifejezetten meditatív hangulatot eredményez. Ezzel szemben áll a másik vonal, amelyet animációs képsorok alkotnak, a filmnél jóval élénkebb színvilágukkal is utalva a közben megszólaló, Csomáról szóló legendák mese mivoltára. A zene itt "saját világába" húzódik vissza, a főszerepet a szöveg, a mese veszi át. A történeteket Sári László írta meg, székely népmesék motívumait követve; finom humora kellemes kikapcsolódásra ad alkalmat a komolyabb mondanivalójú filmrészletek között, miközben olyan leheletnyi nosztalgikus érzést ébreszt a befogadóban, amelynek pontos mibenlétét nem lehet meghatározni.

Míg e történetek egy narrátor hangján – a Művészetek Palotájában Törőcsik Mari közreműködésével – szólalnak meg, és elsődleges szerepük az információ átadása, addig a filmet kísérő idézetek és szövegek, melyek húsz különböző nyelven, anyanyelvi beszélők hangján hallhatóak, az adott nyelv zenei aspektusait, dallamát képviselve a zenei kísérethez tartoznak.

Az operafilm zenekara a vászon előtt helyezkedik el. Az, hogy a zene nem a film egyik hangsávján, hanem élőben szólal meg, olyan intenzív multimédiás élményt biztosít, amelyet otthon, négy fal között a legmodernebb házimozi rendszer sem tud visszaadni. A mindig változó előadás-közönség viszony pedig az adott alkalomtól függően alakítja a hallgató-néző belső tükörrendszereinek fényjátékát.

Ennek a háromnak – a mesének, a nyelvdallamnak és a zenének – köszönhetően az élmény, még ha áttételekkel is, de a Feszty-körképhez válik hasonlóvá. Ahogyan ott a dimenziók közti átmenet szinte láthatatlan, úgy itt sem lehet éles határokat vonni a film, a zene és a szöveg között. A képekbe integrált szöveg egyszerre zene is – a soknyelvűség az adott nyelvet értő hallgatónak ad csak információt, a nem-értők "csupán" a nyelv zenei vonásait ismerik meg – a zene nem csak háttéresemény, hanem a jelen lévő muzsikusoknak köszönhetően intenzív, mondhatni főszerepet kap a színpadon, míg az információt közvetítő narrátor személye visszavezet a vizuális élmény befogadásához.

A világpremiernek a Wroclawban rendezett Era New Horizons Filmfesztivál adott otthont a megnyitó estéjén 2008 júliusában. A wroclawi – vagy, hogy magyar nevén nevezzük, boroszlói – operaházban megrendezett előadás teltház előtt zajlott, a filmoperának nagy sikere volt. A lengyel előadásban a mesék és az egyébként magyar nyelvű kommentárok és idézetek fordításban hangzottak el, Krystyna Janda, a lengyelek kedvelt színésznőjének előadásában.

(2008. október 24. 19:30 - Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - Szemző Tibor–Sári László: Csoma (Opéra cinématique), km.: a Szemző Cinematic Music Company; Törőcsik Mari (mesélő)