Csaba Péter karmesterhez nagyon közel állnak Johannes Brahms (1833-1897) művei, köztük a magyar táncok, különösen a kevésbé ismert darabok. Manapság legtöbbször az 1., az 5. és a 6. magyar táncot játsszák a koncerttermekben, a MÁV Szimfonikus Zenekar február 22. és 23-i hangversenyein azonban megismerkedhet a közönség a kevésbé ismert, No. 17–21-es darabokkal is.

Brahmsot Reményi Ede hegedűművész ismertette meg a kor magyar zenéjével, bár, mint Lakatos István Magyaros elemek Brahms zenéjében című, 1935-ben Kolozsvárott megjelent tanulmányában írja, már gyermekkorában, a hamburgi matrózkocsmákban is igen népszerű volt a magyar eredetű zene. Brahms huszonegy magyar táncot komponált, eredetileg zongorára, négy kézre, az első tízet 1869-ben, a következőket 1880-ban. Lakatos István említett tanulmányában a következőket írja: „Mik ezek a magyar táncok tulajdonképpen?

Bizonyos, hogy egyik-másik melódiát ő költötte, vagy hallotta, és a feljegyzett dallamokat ügyesen átalakította.”

Abouzahra Amira (Fotó/Forrás: Andrej Grilc / MÁV Szimfonikus Zenekar)

Az est folytatásában Henryk Wieniawski (1835-1880) I. hegedűversenye csendül fel. Wieniawski híres hegedűművész volt, és kitűnő művekkel gazdagította a hegedű és a vonós kamarazene irodalmát. Első hegedűversenyét, amelyet Lipcsében mutattak be, 1853-ban, 18 évesen komponálta. A háromtételes mű zenéje tökéletesen beleillik korának stílusába, leginkább talán Mendelssohn hatása érződik rajta, de jól felismerhető szerzőjének szláv zenei anyanyelve is.

A Hegedűverseny szólistája Abouzahra Amira, aki 2005-ben született, magyar-egyiptomi családban, szülei neves zongoraművészek. Négyéves korában kezdett hegedülni, ötévesen már nyilvánosan szerepelt. 2017-ben a Magyar Televízió Virtuózok című tehetségkutató versenyén korosztálya első díját nyerte. Fellépett hazájában, Németországban, Európa több nagyvárosában, továbbá Ománban és természetesen számos alkalommal Magyarországon, többek között a MÁV Szimfonikusokkal is.

Csaba Péter karmester jelenlegi hazája, Franciaország, műsoraiban előszeretettel mutatja meg a francia zene kincseit is. Az est második részében Maurice Ravel két műve hangzik el. Elsőként a Lúdanyó meséi című táncjátéka, amit négykezes zongoradarab formájában komponált 1908-ban, eredetileg egy baráti család két gyermeke számára.

Vele mondatja el Ravel az ismert, sok változatban létező régi meséket, melyeket Perrault, d'Aulnoy grófnő és Beaumont a XVII. és XVIII. században leírtak.

Ravel egészen kis zenekart használ e művében, néhány fúvóssal és ütőssel. A zene mindvégig áttetsző, pasztellszínű, de a hangszínek végtelen és gyönyörű színskáláját alkalmazza.

Csaba Péter (Fotó/Forrás: Rózsa Zsuzsanna / MÁV Szimfonikus Zenekar)

A műsor zárószámaként Ravel La Valse (A keringő) című darabja hangzik el.  Az a tánc, amely ifj. Johann Strauss fénykorában meghódította és megszédítette a világot. Valósággal mágikus erőt tulajdonítottak neki, komolyan hitték, hogy hipnotikus hatása van. Ravel ezt a jelenséget igyekezett megragadni. Az általa újrateremtett keringő természetesen nem egy újabb, posztumusz Strauss-valcer, nagyon is saját témái, harmóniái és főleg saját zenekari hangszerelése szólalnak meg a műben, de

A La Valse bemutatója 1919-ben volt, hatalmas sikerrel.  Érdekesség, hogy a megrendelő, a párizsi Orosz Balett vezetőjének, Gyagilevnek nem tetszett, és a bemutató után megszűnt a kapcsolata a zeneszerzővel. 

Támogatott tartalom.

Fejléckép: Csaba Péter és a MÁV Szimfonikus Zenekar (fotó/forrás: Steirer Máté / MÁV Szimfonikus Zenekar)