Klasszikus

Meséld el!

2015.03.17. 06:58
Ajánlom
Fischer Iván Varázsfuvolájánál minden adott volt ahhoz, hogy remek produkcióban legyen részünk. Korábbi, ötletes, szellemes és zeneileg is izgalmas Mozart-operái, válogatott énekesei, a Müpa bejáratott "félszcenírozásai". Nem kellett csalódnunk. KRITIKA

Holott. Holott az amúgy kiváló zenekar a nyitányban lötyögött, a régizenésen kemény réz-üstdob "basszusszekció" eleinte kicsit idegesítő volt. Attól lehetett félni, hogy ez is ilyen félig-modern izé lesz, ahogy ma Mozartot játszanak azok, akik nem deklaráltan régizenések, mégis tartják a lépést a divattal (Rattle, Fischer Ádám, hogy csak a krémjét emlegessük, holott van alja is). Már a nyitány alatt megjelentek a képek a gigantikus vetítővásznon, körülbelül egy átlagos gyerek ízlésének megfelelő nívón. Világossá vált, hogy ennyi lesz a díszlet, a többi ötlet pedig annyi, hogy a (magyar) párbeszédekben magyar színészeket, amúgy meg a neves énekeseket hallhatjuk majd.

De van olyan, amikor egyszer csak minden ráció megszűnik, és el vagyunk varázsolva. Egyrészt jön Stanislas de Barbeyrac, Tamino szerepében, és az ő énekének mindent el fogunk hinni. A három hölgy pedig - ilyet is ritkán hallani - három szólamban énekel, úgy értve, hogy a középsőre is érdemes figyelni, vagy épp az alsóra. Majd színre lép Hanno Müller-Brachmann, talán a legnagyobb név a színlapon. Született Papageno, és született színész. Ebben az előadásban mindenki jó, bár láttam már átütőbb Éj királynőjét (Mandy Fredrich). Monostatos (Rodolphe Briand) viszont nemcsak üdítően szórakoztató (bőrszerkója rendesen kilóg a sorból, színpadi léte masszívan provokatív - holott csak eljátssza a Schikaneder által rá ruházott szerepet), hanem még énekelni is tud. Nuria Rial Paminája pedig... nehéz ezt röviden elmondani, mert ha csak énekelne, az se lenne kevés. Viszont olyan színpadi jelenléte van, hogy mi is rögtön és kérdés nélkül mennénk tűzbe-vízbe érte.

De jó lesz-e egy Varázsfuvola attól, hogy jók az énekesek? A kérdést megfordíthatjuk, s rögtön eszünkbe juthat Karajan kései, gyönyörűen vezényelt előadása, melyet konkrétan élvezhetetlenné tesznek az énekesek. Cserébe tele a polc jobbnál jobban énekelt Varázsfuvolával - miért érdemes végigülni egy élő előadást? A Fesztiválzenekar produkciójában erre is választ kaptunk. Részint azért (bár ez magánügy, mégse gondolom, hogy egyedül lennék a problémával), mert ezen az estén villan be, hogy kedvenc operáim egyikét utoljára talán alsós koromban láttam, valami szörnyű matiné-előadáson, azóta jó esetben filmen, de nagyobbára (=99%) csak lemezen hallgattam, s bár a mű cselekménye hozzátartozik az imprintingemhez (vagy hogy is kell ezt tudományosan mondani, szóval kb. hatéves korom óta fejből tudom), s bár felnőtt fejjel is izgat - hogy úgy ne mondjam - világnézeti okokból, sőt könyveket is olvastam róla, a cselekményt átélni, végigélni évtizedek óta nem volt alkalmam. Utoljára leginkább Bergmannál, persze, melyet ez az előadás is tartalmaz nyomokban (a tanulságok itt is, ott is ékes kézírással kiemelvék), de hát soha rosszabb forrást. Vagyis alkalmam van a székbe szögezve, nagyszerű zenei produkcióban újra átélni azt, amiről annyit gondolkodtam, beszéltem, hallgattam, csak épp a megélés hiányzott.

Másrészt itt van ez a fránya rendezés. Gyermekízlés ide, Bergman oda, olcsó megoldások amoda: ez az előadás hozza a mesét, de hozza a szabadkőműves mélységet is. Méghozzá a legtermészetesebben - ahogy Mozarték megírták. Nincs ellentmondás, nem kell azt gondolnunk, hogy na persze, emitt sárkány, amott meg tűzpróba, hiszi a piszi. S ha a szünetben még gyerekként isszuk a gyümölcslevet, a második felvonásban szépen felnövünk. S hogy miért nincs ellentmondás? Egyrészt épp azért, mert minden olyan egyszerű, mint egy képeskönyv. Másrészt azért, mert ott vannak a színészek. Az operaénekesek is, de a látszólag szükségből, a feliratozást elkerülendő felléptetett magyar, prózai színészek épp a rezonőr szerepét töltik be. Kívül vannak, felül vannak, köztünk vannak, eltávolítanak, de be is vonnak. Vagyis nyavalyát szükségből játszanak, egyenest rájuk épül a rendezés, de legalábbis fontos katalizátorai a befogadásnak. Az már csak hab a tortán, amikor a két Papageno kicsit keveredik, és a német énekes vitázik a magyar színésznővel, süketek párbeszéde, mint általában a szerelmeseké, majd a hetedik kis Papageno/a után talán megértik egymást ténylegesen is, addig meg elég ennyi.

És itt van a három fiú, akik nemcsak szívbe markolóan tisztán és kisfiúsan énekelnek, hanem mint ifjú jedinövendékek vezetik át a kételkedőket a nehézségeken. Sose éreztem ennyire fontosnak az ő szerepüket - és aztán villant be, hogy a Fischer-fiúk maguk is énekelték ezt a szerepet gyerekként. Hát nyilván nem véletlen, hogy ennyire nyomatékos a három fiú szerepe ezen az estén.

És talán ez az egész nyitja: hogy Fischer Ivánnak is imprinting ez az opera, vagyis fontosabb, mint bármi, mert gyerekkora óta benne él, és ezt most át akarja nekünk adni. Ez maradéktalanul sikerült. Másnap egy kiváló és tanult kollégám, lassan nyugdíjas, mondja: végre megértette, miről szól A varázsfuvola.

Hogy ebben mekkora szerepe van a zenekarnak, a karmesternek, a részleteknek, melyekről nem írtam? Nyilván óriási, mert zeneileg átjön a kései Mozart magassága és mélysége, de nem erre figyelünk. Nyilván jó a karmester, de jellemző, hogy a környezetemben senki se veszi észre, mikor került az együttes a színpadra, az operafólia mögé. És nyilván súlya van annak, hogy ki énekel előtte, ki pedig a háttérből (ez akusztikailag sem közömbös), de ehhez alighanem még egyszer meg kellene nézni az előadást. Vagyis marad min gondolkodni utána is.

Ám a lényeg az, hogy átéljük A varászfuvolát, mégpedig gyerekként és felnőttként, a végére kissé talán felnőve, beavatódva. Ez pedig nem csekélység.

Programkereső

Legnépszerűbb

Tánc

„Ha valaki harisnyában is férfi tud maradni, az igazán férfi”

Balázsi Gergő Ármin, a Magyar Nemzeti Balett szólistája kapta a Tánc Világnapján Az évad legjobb férfi balettművésze-díjat. Ennek apropóján kérdeztük őt hivatásról, szerepálmokról, stresszkezelésről.
Vizuál

Pedro Almodóvar elkészítette élete legszemélyesebb filmjét

Élet és film szétválaszthatalanul összegabalyodik Pedro Almodóvar legújabb alkotásában. Egy héttel a cannes-i bemutató után itthon is látható a Fájdalom és dicsőség Antonio Banderas és Penelope Cruz főszereplésével. Kritika.
Klasszikus

Hogyan találkozott Gustav Mahler és Sigmund Freud?

Mahler többször is időpontot kért a pszichoanalízis atyjához, de legmondta az első hármat. De miért kereste meg a hírhedt Freudot egyáltalán?
Vizuál

Leonardo da Vinci figyelemzavaros és hiperaktív volt, és egyszerre volt ez áldás és átok életében

Legalábbis egy újabb kutatás szerint, amely a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral (ADHD) magyarázza Leonardo állandó halogatását.
Klasszikus

Ezért érdemes Schumannt hallgatni Várjon Dénes szerint

Május 25-én és 26-án utolsó két fejezetéhez ér a Schumann összes zongorás kamarazenéjét megszólaltató sorozat a Zeneakadémián. Várjon Dénes elmondja, miért játssza olyan szívesen a zeneszerző műveit.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus koktélparti

Hogyan találkozott Gustav Mahler és Sigmund Freud?

Mahler többször is időpontot kért a pszichoanalízis atyjához, de legmondta az első hármat. De miért kereste meg a hírhedt Freudot egyáltalán?
Klasszikus magazin

Kórusok lepik el a Palotanegyed utcáit

A Kórusok Éjszakájáról Tóth Árpád, a Csíkszerda kórus vezetője beszél a Fidelio Klasszik május 25-ei adásában, amiben Havas Ágnes, Hegyi Barbara és Novák Péter is megszólal.
Klasszikus ajánló

Ezért érdemes Schumannt hallgatni Várjon Dénes szerint

Május 25-én és 26-án utolsó két fejezetéhez ér a Schumann összes zongorás kamarazenéjét megszólaltató sorozat a Zeneakadémián. Várjon Dénes elmondja, miért játssza olyan szívesen a zeneszerző műveit.
Klasszikus bonn

700 apró Beethoven-szoborral ünnepel Bonn városa az évfordulón

Hétszáz mosolygó Beethoven-szobrot tervezett Ottmar Hörl a zeneszerző születésének 250. évfordulójára.
Klasszikus interjú

Koltai Katalin feltalált egy új eszközt a gitárhoz, hogy el tudja játszani Bartók műveit is

De nemcsak Bartók, hanem a 20-21. századi zene egészen új repertoárja tárul fel Koltai Katalin új találmányának, az egyhúros kapodaszternek köszönhetően.