Klasszikus

Mesés (Távol-) Kelet

2004.04.25. 00:00
Ajánlom
Amikor április 22-én este átvettem a japán Orchestra Ensemble Kanazawa zeneakadémiai koncertjére szóló belépőt, a jegy mellé nagy kupac látványos reklámanyagot is kaptam: az 1988-ban Hiroyuki Iwaki által alapított, főleg klasszikus, romantikus és kortárs műveket játszó zenekar történetének leírását, a tagok névsorát (ideértve az ügyvezető igazgatót, a négy darab menedzsert, a saját könyvtárost és orvost is), felvételeik listáját, a zenekar most induló, 2004-es European Tour-jának programját, valamint Ishikawa tartomány és fővárosa, Kanazawa pazar minőségű prospektusát és térképét.

Őszintén szólva rögtön arra gondoltam, ez is az a fajta rendezvény lesz, aminek nagyobb a füstje, mint a lángja. Tévedtem: láng volt, füst nélkül (hacsak a ráadásként játszott, japán dallamokat feldolgozó mű nem csempészett némi fűszeres füstölő-illatot a jelenlévők orrába.)

A Zeneakadémia nagytermét sajnos csak kb. háromnegyedig megtöltő közönség a koncert első felében Akira Nishimura Madárheterofónia című kompozícióját és Mozart d-moll zongoraversenyét, a szünet után Beethoven VI. szimfóniáját hallhatta.

Nishimura 1993-as művét egy, a pápua új-guineai kalulik zenekultúráját leíró tanulmány ihlette, melyben a madarak éneke központi szerepet játszik. Az elviselhetőség határát súroló dinamikai csúcspontok által világosan tagolt, ötletgazdag esőerdő-fantázia komponistája számára láthatólag nem a konkrét madárhang-utánzás, hanem inkább az általuk inspirált zenekari szín-játék a fontos; ezt támasztja alá az is, hogy a mű elsősorban a vonós és nem a fúvós játékosokat mozgósítja. Nishimura madarainak nem kenyerük a csicsergés: sokkal inkább kiáltozásuk kakofóniája hallatszik a húron ugró vagy az arra csapó vonóval megszólaltatott, gyakran ütőhangszerekkel társított osztinátók kemény, szinte fenyegető hangzásában. A lírai ellenpólust többek között a nagybőgővonóval szólásra bírt vibrafon-duett képviseli a különleges szerzeményben. Hiroyuki Iwakit nem hiába nevezik „megszállott premieristának”: zenekara magabiztos játékán hallatszik, hogy a muzsikusoknak nagy tapasztalatuk van a kortárs zene terén. Ez nem csak a technikai kivitelezés profizmusán, hanem azon is érezhető volt, hogy az általuk valóban értett és átlátott kompozíciót a kortárs japán zenében kevésbé otthonos közönség számára is érthetővé, élvezhetővé tudták tenni.

Mozart d-moll zongoraversenyének Jandó Jenő személyében magyar szólistája volt. Azt hiszem, még egy ilyen, több száz koncertet maga mögött tudó művész számára is kivételes élményt jelenthetett a japán kamarazenekarral való muzsikálás. Ritkán hallottam alkalmazkodóképességben hozzájuk fogható együttest. Szerepet játszhat ebben a viszonylag kis (kb. 40 fős) létszám és a legendás japán etikett is, mindenesetre tény, hogy Hiroyuki Iwaki és az Orchestra Ensemble Kanazawa egy szólista kíséretén nem átmeneti letompítottságot, hanem a zongorahangot puhán körülvevő, mégis gyönyörűen telt, színgazdag hangzást ért és nyújt. Ez a varázslat különösen a második tételt keretező, lírai szakaszokban bontakozhatott ki, mely fölött Jandó természetes, sallangmentes megfogalmazásban hangzott fel az éneklő téma.

A szólistában hatalmas energiákat szabadítottak fel az ideális muzsikus-partnerek: különösen az első tétel kadenciájának harapós futamai és a Romance után azonnal berobbanó harmadik tételben tolmácsolt forrongó indulatok révén érthettük meg, miért válhatott ez a kompozíció a romantika egyik kedvenc versenyművévé.

A Mozart-mű előadásának legemlékezetesebb pillanatai mégis azok maradtak, melyekben a két fél egyenrangúvá válva párbeszédbe bocsátkozott: leginkább a harmadik tételben nyílt erre alkalom a zongorista és a fafúvók dialógusai során. Jandó nem csak fülével és kezével, de tekintetével is kommunikált a téma feladójával vagy fogadójával, valódi kamaramuzsikálást kezdeményezve kitűnő, fogékony partnereivel. Még egy tiszteletreméltó jelenséget emelnék ki a zongoraverseny előadásából: azt a rezzenéstelen koncentrációt, odaadó figyelmet, ahogy a zenekar tagjai Jandó kadenciáit követték – ugyanolyan erőbedobással ültek, ahogy játszottak.

Beethoven VI. szimfóniája mindenekelőtt a megszokottnál kissé lassabb tempóival lepett meg, de az elnehezüléstől való félelmem pár perc után eltűnt, helyet adva a közhelynek, miszerint egy műnek nem jó tempója, hanem jó előadása van. A legutolsó tizenhatodig plasztikusan és egységesen artikulált, természetes lélegzésüket mégis megtartó motívumok hallatán nagyon tudatos, elemző igényű betanításra következtethettünk, de az előadás Hiroyuki részéről már nem a küzdésé, hanem a jól megérdemelt jutalom élvezéséé: az aprólékosan kimunkált részek nagy felületekké való összefogásáé volt még akkor is, ha épp paraszti mulatságot vagy vihar-zenét dirigált. A zenekar alap-hangszíne nagyon nehezen írható le: a klasszikus visszafogottság és a romantikus túlfűtöttség határmezsgyéjén egyensúlyozott, mely pl. a vonóskar esetében talán a nagyon finom vibrátó és a „széles”, a vonó minél nagyobb hosszát kihasználó játékmód kombinálásából adódhatott. A fenti kettősség Beethoven zenéjének hasonló jellegű kétarcúsága miatt számomra különlegesen élvezetes volt.

Ha már madarakkal indítottunk, fejezzük is be velük, hiszen a Pastorale második tételének végén is megszólal néhányuk. Ez volt a hangverseny egyetlen olyan pillanata, amikor talán jót tett volna egy kis lazaság: a patakparti jelenet madarai ugyanis olyan katonás fegyelemmel léptek be és daloltak, mint megannyi precíziós tamagocsi. Mindenesetre kívánok magunknak sok olyan koncertet, amelyből már csak egy csöppnyi fegyelmezetlenséget hiányol az a fenemód kényes ízlésünk.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

HVG: Kiszivárgott az SZFE huszonhat új oktatójának neve

Eljuttatták a hvg.hu-hoz az összes olyan főállású oktató nevét, akik újonnan kerültek a Színház- és Filmművészeti Egyetem állományába.
Színház

Szarka Gábor az SZFE-ről: „Egészen megdöbbentő állapotokat találtunk”

Péntek este Szarka Gábor a Hír TV Magyarország élőben című műsorában reagált az elmúlt napok SZFE-vel kapcsolatos híreire és vádjaira, hangsúlyozva, hogy minden intézkedés a hallgatók érdekeit szolgálja.
Vizuál

9+1 műalkotás az amszterdami Rijksmuseumból, amit egyszer újra látni akarunk

Rembrandt, Vermeer és Avercamp festményei, több korszak fajanszkerámiái, babaházak és csendéletek sajttal, gyümölccsel. Szabadon böngészhető az amszterdami Rijksmuseum gyűjteménye az interneten. Tíz must-see műalkotást válogattunk össze az alábbi cikkben, amiket látni akarunk az újranyitás után.
Zenés színház

„Nessun dorma” – Minek köszönheti rendkívüli népszerűségét Puccini operaáriája?

„Vincerò! Vincerò-ò-ò!!!” – És a fejünkben máris megszólal Pavarotti hangja, amint elnyújtva a magas H hangot, üdvrivalgásra készteti a stadionok közönségét. Kerülőúton vált Puccini áriája mindenki kedvencévé, és egy futball-világbajnoksággal indult az egész.
Zenés színház

„Ez egy olyan történelmi pillanat, amelyben nagyon komoly döntéseket kell hozni” – Szabó Magda klasszikusa az Operett Online-on

Decemberben nagy sikerrel debütált az Operett Online képernyőjén az Abigél, Szabó Magda kultikus regényének musical-változata. A megújult szereposztással közvetített előadás egy csodálatos történet szeretetről, lemondásról, küzdelemről és persze a szerelemről. De mit adhat nekünk ma Abigél?

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus videó

Koncertfelvételek – Hegedűs Endre – Chopin: Esz-dúr noktürn

A Koncertfelvételek a Pesti Vigadóban sorozat első részében Hegedűs Endre Liszt- és Kossuth-díjas zongoraművész Chopin Esz-dúr noktürnjét adja elő a Déli teremben.
Klasszikus gyász

Elhunyt Pejtsik Árpád gordonkaművész, pedagógus

Szűk családi körben vesznek búcsút Pejtsik Árpád György zenepedagógus, gordonkaművész, zeneszerzőtől január 29-én a Kispesti temetőben.
Klasszikus ajánló

Budapest, Amszterdam és Berlin együtt ünnepli Fischer Iván 70. születésnapját

Január 20-án ünnepli hetvenedik születésnapját Fischer Iván. A jeles alkalomból az általa is alapított Budapesti Fesztiválzenekar az amszterdami Concertgebouworkest és a Konzerthausorchester Berlin együttesekkel közös, az interneten közvetített koncertösszeállítással készül.
Klasszikus hír

Megszűnhet a Duna Szimfonikus Zenekar

Egy december 23-i hivatalos értesítést szerint legkésőbb 2021. május 31-én megszűnhet a Duna Szimfonikus Zenekar – tudta meg a Zene-Kar.hu. A levél szerint az ügy mögött Kásler Miklós, az emberi erőforrások miniszterének döntése áll, aki Alapítói Határozatában ezt a dátumot jelölte meg.
Klasszikus zenehallgatás

VIDEÓ: Baráth Emőke korai Mozart-áriát énekel

Szerelemi riválisáról énekel és csendben szenved Mozart operahőse, Sifare. A „Soffre il mio cor con pace” című áriát Baráth Emőke előadásában halljuk egy tavalyi, pécsi koncertről.