Nagy-Britanniában szokássá vált, hogy a Messiás legismertebb részlete, a kórus által előadott Halleluja alatt a közönség állva hallgatja a zenét. A szokás eredete II. György királyhoz fűződik, aki a londoni premier előadásán felállt a Halleluja hallgatása közben, a közönség pedig követte őt.

Az oratórium a Messiás történetét meséli el. Az első rész a Krisztus előtti időkről és a Megváltó születéséről, a második a szenvedéstörténetről, a harmadik rész pedig a megváltásról elmélkedik. Az áriák egy része visszafogottan operaszerű, de az oratórium meghatározó karakterét a kórusszámok adják. A Hallaluja utáni első szopránária bevezető sorát ("I know that my Redeemer liveth" - "Tudom, hogy megváltóm él") vésték rá Händel westminsteri apátságbeli sírjára.

Händel az első bemutató után és majd a későbbiekben is egyre több változtatást, módosítást hajtott végre a Messiáson, ennek következtében az oratóriumnak nincs állandósult verziója. A május 28-i előadás mintegy másfél órában szólaltatja meg az alkotást, Händel Messiása első alkalommal kerül előadásra a restaurált Mátyás-templomban.