1791-ben Haydn Londonba érkezik, ezzel elkezdődik életének utolsó, nagy szakasza: oxfordi díszdoktorrá avatják, és négy nagy szimfóniát ír az évben. Eközben néhány ezer kilométerrel távolabb Mozart legnagyobb művein dolgozik: a Klarinétversenyen, utolsó zongoraversenyén, a Titus kegyelmén, és persze a Varázsfuvolán, illetve a Requiemen.

Ugyanebben az évben egy William Gregor nevű ásványkutató különleges fémre bukkan a Kelta-tengernél, Cornwall tartományban.

A titánium nevét a görög titánok után kapja néhány évvel később: ez a fém az élőlényekben, a vízben, a talajban és a sziklákban is megtalálható.

A titánium kvarc formában kitárulkozó színgazdagsága ihlette a Pannon Filharmonikusok új bérletsorozatát is. A titán „egyszerre kemény és megformált, lány és finom. Akár egy szimfonikus zenekar.”

És éppolyan pazar, mint például egy szimfónia:

lQ3sGNp (Fotó/Forrás: Reddit)

2018 szeptembere és 2019 áprilisa között öt koncertet ad a Müpában a vidék egyik legjobb zenekarának méltán nevezett Pannon Filharmonikusok. A Titánium bérletsorozat koncertjeit az alábbiakban mutatjuk be.

Bécs (Fotó/Forrás: Pixabay)

Bécsi ikonok

Szeptember 28-án a zene fővárosát idézik meg Schönberg, Mozart és Schubert művei. De nem Bécs, a keringők fővárosa jelenik meg ezen a hangversenyen, hanem a nagy, örökérvényű művek ihletője; Mozart és Schubert városát, ahol sokezres tömeg ünnepelte Beethovent, és ahol – a második bécsi iskola létrejöttével – a modern zene megszületett.

Az este Schönberg II. kamaraszimfóniájával kezdődik, amelyet azért nevezhetünk összegző alkotásnak, mert a fiatal Schönberg kezdte el, és az érett komponista fejezte be harminchárom évvel később. Ezt a brácsára, hegedűre és zenekarra írt Esz-dúr sinfonia concertante követi Mozarttól, amely műfaját tekintve rendkívül modern volt a keletkezése idején, szerzője pedig azzal tette még izgalmasabbá a művét, hogy fél hanggal feljebb hangolva egész más energiát adott a brácsának.

A koncert második része egy – a kilencedik számnak kijáró méretű – mammutszimfónia. Schubert Nagy C-dúr szimfóniájának a története is izgalmas: nem tudjuk, hogy előadták-e a szerző életében, de amikor tíz évvel a halála után, 1838-ban huszonéves Robert Schumann Bécsben járt, egy kéziratot kapott egy férfitól. Természetesen a C-dúr szimfónia kottáját, amelyet aztán Mendelssohn mutatott be Lipcsében.

Közreműködik: Alexander Zemtsov – brácsa; Benjamin Schmid – hegedű. Vezényel: Bogányi Tibor

Bogányi Gergely és Bogányi Tibor

Tündérkert és katedrális

Két, egészen különböző zenei világ Mendelssohn g-moll zongoraversenye és Bruckner V. szimfóniája. November 30-án, az együtt is színpadra álló Bogányi Tibor és Gergely koncertjén ez a két mű áll párban: Mendelssohn zenéje „tündérkert”, Bruckneré pedig „katedrális”.

„Bruckner műveivel későn kezdtem foglalkozni. (...) A hangulati elemei és a zene mélysége mentén bátran kijelenthetem, művei olyanok, mintha Isten szólna hozzánk” – mondta a nehezen megközelíthető zeneszerzőről az est karmestere. A zongoraversennyel kapcsolatban Bogányi Gergely pedig elmondta, hogy tizenéves kora óta a repertoárján van, és mindig azzal az izgalommal várja az előadását, amely egyébként a műben is megjelenik.

Erik Satie

Könnyed elegancia

Aligha van különcebb zeneszerző Erik Satie-nál: a francia művész, aki négy évvel volt fiatalabb Debussynél, két-három zongoradarabbal írta be magát a zenetörténetbe. Ezek a gymnopédiák – az abszurd, jelentés nélküli műfaji elnevezést Satie alkotta. Egy alkalommal a zeneszerző ellátogatott a Le Chat Noir (A fekete macska) éjszakai kabaréba, ahol – nem lévén még ismert, sem elismert – gymnopédistaként mutatta be magát. „Gymnopédista? Ez aztán a foglalkozás” – mondta állítólag tűnődve a szórakozóhely vezetője. Azóta is tudományos publikációk sora próbálta megfejteni, mit jelent a szó. Több mint valószínű, hogy semmit. És mindent.

2019. január 29-én Gilbert Varga dirigálásával lép fel a Pannon Filharmonikusok. Az előbbi anekdotában megidézett Három gymnopédia is elhangzik (Debussy és Poulenc hangszerelésében), illetve Karol Szymanowski I. hegedűversenye , amelyet a zenetörténet méltán tart az első haladó, modern hegedűversenynek. Az 1916-os művet egy Tadeusz Miciński-vers ihlette: „Nekem zengjen minden madár / Mert istennőt veszek ma feleségül” – és a concerto is ehhez hasonlóan gyönyörű.

A műsor második felében szintén egy francia mű, Franck d-moll szimfóniája szól, az a darab, amely a maga korában – kicsivel a korábban emlegetett Debussy és Satie, illetve az ő mesterük, Gabriel Fauré fellépése előtt – új energiát adott a francia zenének. Az est szólistája az 1989-ben született Benjamin Beilman, akit egy skót újságban így méltattak:

„Figyelemreméltó tehetség, aki gazdagsággal és ritka mélységgel játszik; elbűvölő és ragyogóan szórakoztató.”

Eötvös Péter (Fotó/Forrás: Csibi Szilvia / Müpa)

Eötvös 75

Ha van a Bartók utáni magyar zenének szentháromsága, akkor az Ligeti György, Kurtág György és Eötvös Péter – és egyébként büszkén jelentjük, hogy nem csak mi, magyarok gondoljuk így. A hetvenötödik évében járó Eötvös Péter karmesterként és komponistaként is egyaránt világszerte elismert, operái a legnagyobb operaházak műsorán szerepelnek, zenéje pedig sosem unalmas vagy barátságtalan: fantasztikus zenekari színeket kever, drámai hatásában vetekszik a nagy klasszikusokkal, és a közönségnek szól. „A kulturális nyitottság az, ami érdekel” – mondta egy interjúban.

A 2019. március 8-i hangversenyen három nagy művét halljuk. A The Gliding of the Eagle in the Skies című zenekari darabot egy baszk hangszer, a tamburo basco ihlette, az Alle vittime senza nome (A névtelen áldozatoknak) a tengeren, csónakokban életüket vesztett menekülteknek állít emléket. A Halleluja – Oratorium Balbulum c. világi oratorikus mű a dadogók védőszentjéről, Notker Balbulusról szól, akit egyébként Esterházy Péter ajánlott Eötvös figyelmébe.

A próféta hiába látja a jövőt, és hiába mondaná, hogy mi fog történni, mire dadogva sikerül megfogalmaznia, az esemény be is következik.

Pazar posztmodern kép, amelyet megfeleltethetünk Esterházy írói alakjának is.

Közreműködik: Iris Vermillion, Eric Stoklossa (ének), Mácsai Pál (narrátor), a Magyar Rádió Énekkara (karig. Pad Zoltán). Vezényel: Eötvös Péter.

Marie-Elisabeth Hecker

A cselló lelke

Marie-Elisabeth Hecker éppen abban a városban, Zwickauban született, mint Schumann, már tizenkét évesen országos versenyeket nyert, a zenei nagyhatalomnak mondható Németországban, a Rosztropovics-csellóversennyel lett nemzetközileg ismert 2005-ben, azóta pedig kapkodnak érte. 2019. április 26-án Dvořák h-moll gordonkaversenyét játssza a Pannon Filharmonikusokkal. „Ahogy Marie-Elisabeth játszik, az egyszerűen elbűvölő” – mondta az est karmestere, Vass András. – „Tökéletes a technikája, minden a helyén van, de nem ez a lényeg, hanem a mérhetetlenül mély kifejezőerő, amely belülről fakad.”

Műsor: Dvořák: h-moll gordonkaverseny, VII. szimfónia.