Klasszikus

"Mi tettük ismertté Mozartot"

2002.11.11. 00:00
Ajánlom
Egy kedves, 74 éves angol úriember lép be a prágai Mariott Hotel lakosztályába: az Oscar-díjas író, Sir Peter Shaffer, aki hosszú évek kutatómunkája után készült el az Amadeusszal, amely végigsöpört a világ színpadain, hogy aztán Milos Forman rendezésében nyolc Oscar-díjat nyert filmalkotásként emlékezzen rá az utókor. A napokban DVD-n megjelenő, 20 perccel hosszabb rendezői változat díszbemutatóját - a filmben is "játszó" - patinás prágai Tyl Színházban rendezték meg: ennek alkalmából két uzsonnás szendvics között idéztük fel az íróval az eredeti darab születésének és filmvászonra adaptálásának körülményeit.

- Annak idején vállalkozott rá, hogy filmre adaptálja saját művét. Teljesen biztos volt benne, hogy ön a legalkalmasabb személy erre a feladatra?

- Nem tudom, ki más lehetne még alkalmasabb. Nem értem, miért gondolják sokan azt, az eredeti mű írója a legalkalmatlanabb személy arra, hogy egy másik művészeti formára alkalmazza saját művét.

- Mert legendák szólnak arról, hogyan harcoltak írók a filmrendezőkkel művük integritásáért, sokszor szinte minden egyes sorért.

- Nézze, a vízió, amelyből megszületett a mű, az íróé. Ott kell lennie, amikor ezt átemelik. Nem lehet elsétálni, és azt mondani, azért nem sikerült jól, mert nem voltam ott, mert nem vontak be a munkába.

- A rendező, Forman az MTV és a gyors ritmusú klipek térhódítását tapasztalta, s a film lehetséges bukásától tartva kivágta a cselekmény előrehaladását szervesen nem segítő jeleneteket. Hogyan érintette ez akkor?

- A rendezők gyakran jönnek oda az íróhoz, hogy elújságolják, "itt kihúzok valamit". Mindig azt mondják, "ez itt hú de fontos, de sajnos muszáj kiiktatni". Az angol színházi életben úgy hívjuk ezt a jelenséget, hogy "megölik a kedvesed". Visszahelyeztünk húsz percet, azokat a jeleneteket, amelyek az 1984-es filmből kimaradtak, vagyis ez alkalommal tanúja voltam annak, hogy a kedvesemet újraélesztették. És újra is éledt.

- Milyen kihívásokat tartogatott a forgatókönyv írása?
Egy olyan ember, mint Milos, elég intelligens ahhoz, hogy ügyesen provokálja a kíváncsiságomat. Rábírt, hogy fedezzem fel és aknázzam ki a film sajátos törvényszerűségeit. Munka közben rájöttem egy paradox igazságra mozi és színpad természetéről, hogy tudniillik teljes mértékben különböznek egymástól. Ha valami működik a színpadon, majdnem biztos lehetsz benne, hogy nem fog a filmvásznon.

- Ez aranyszabály?

- Azt hiszem, igen. Ezért pontosan az ellenkezőjét kellett létrehoznom annak, amit korábban alkottam. Úgy vélem, a mozi nagyon földhözragadt médium. Mindent szó szerint vesz. A színház ellenben a képzeleten alapul. Egy darabhoz nem kell feltétlenül díszlet. Sötét, fekete filmvásznat viszont nem mutathatsz a nézőknek. A film tárgyakat igényel, a színpad sokszor jobban működik nélkülük. Amikor premier előtti próba haknira mentünk az Amaduesszal, minimálisra csökkentettük a díszleteket és a kellékeket. Ez elképzelhetetlen a filmen, egy ilyen akkurátus médiumban. Például amikor Salieri megnézi a Don Giovannit, narrációjában elmondja: ötször adták elő a darabot, szinte üres házak előtt, de ő ott volt mind az öt alkalommal, és senki sem ismerte fel, milyen egyedülálló vallomást tett le Mozart. Színpadon ez két mondat, de a filmen meg kell mutatnunk, hogy alig ülnek néhányan a sorokban, s hogy ez élesen eltér a királyi operaház nézőterétől, ami a többi jelenetben mindig tele van. Belemenni ebbe a prózaiságba, ezt imádtam az adaptálásban.

- Ebben a jelenetben mondja Salieri, hogy a Don Giovanni valójában Mozart és apja közötti drámai kapcsolatról szól, arról a számon kérő, szigorú jelenlétről, amit az apa még a síron túlról is sugároz fia felé. Viszont az apa figurája csak két jelenetben játszik, és inkább a kemény arckifejezésű portré festményen van jelen Mozart lakásában. A színpadon is ilyen minimalista módon bontotta ki ezt a kapcsolatot?

- A darabban még ennél is kevesebb volt Leopoldról, az apáról. Ugyanis nem jelent meg a színen sosem! Csak Salieri száján keresztül hoztam be, aki Mozarttal beszélgetett róla - és ez így sokkal erőteljesebb. Mozart 1781-ben érkezett Bécsbe, Leopold pedig csak egyszer látogatta meg. Ki nem állhatta a lakást, a rendetlenséget, elment, és nem jött többé vissza. Ez benne is van a filmben. De színpadon nagy hiba lenne Mozart és Leopold közötti párbeszédeket alkalmazni. Óvakodni kell a színházi közönséghez intézett ostoba rásegítésektől. A másik alapvető változtatás, hogy a színdarab Salieri vallomása a nézőtérnek Mozartról. Az ő emlékeit, tapasztalatait, szemszögét tárja fel, amit erről a különös teremtményről szerzett. A filmen viszont meg kell mutatni azokat a jeleneteket, amiknél Salieri maga nincs jelen, de beszél róla. A legnagyobb örömmel azokat a jeleneteket írtam, amikor Salieri senkihez sem beszél, hanem a jövőhöz intézi szavait. A színdarab maga tulajdonképpen Salieri nagy "hadoválása" a semmibe. A moziban ez kivitelezhetetlen. (A filmen Salieri a gyóntató paphoz beszél - K. L.)

- Tizenhárom éves munka húzódik meg az Amadeus születésének hátterében.

- Igen, és már az elején nagyon meglepett, hogy Mozartról legfeljebb csak hat-nyolc jó életrajz létezik, míg a korszak másik nagy alakjáról, Napóleonról például négy-ötszáz életrajzot írtak. Mihelyst bemutattuk az Amadeust, az emberek máris tolongtak, hogy ne késsék le az "Amadeus-járatot". Száz meg száz életrajz született róla, különösen a film után. És ezek a könyvek éppenséggel már az előszóban ledorongolták a filmet. Igazán csodálatos Mozartban a művei befogadhatósága. Nem kell összehordani mindenféle zavaró zajt, hogy komoly művész legyél. Mindig azt szoktam mondani, számomra Mozart és Shakespeare két ember abból a fajtából, akik miatt érdemes volt az evolúciónak megtörténnie. Ők adják meg a folyamat értelmét. Nagy megelégedésemre szolgál, hogy a színdarab és a film ismertette meg Mozartot, az univerzális zsenit egy univerzális közönséggel. Azelőtt is ismert volt a neve, de a zenéjét nem övezte akkora érdeklődés, mint az Amadeus után. Ez a mi érdemünk, ebben biztos vagyok.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

Kálid Artúr: „Az én apám nem volt az életem része”

A Rózsavölgyi Szalon február 13-án mutatja be Kálid Artúr és Jeney Luca főszereplésével Hárs Anna Mákfagyi című darabját. A Hollósi Frigyes- és Gedeon József Amfiteátrum-díjas színművész a Fideliónak az új szerepéhez való kapcsolódása mellett szabadúszásról, szinkronokról, anyaszínházakról, rádiós műsorvezetésről is beszélt.
Zenés színház

Megtalálni az emberit – három fiatal karmester a Magyar Állami Operaházban

Három olyan fiatal karmestert szólítunk meg, akikben egy dolog biztosan közös, az OPERA művészeti vezetése látja bennük a tehetséget, a lehetőséget, ezért kellően komoly feladatokat is rájuk bíz.
Jazz/World

Ajtai Péter: „Édesanyám kinyitotta a telefonkönyvet, és másnap már mentem bőgőórára”

Improvizációesztétikából doktorált, tanult klasszikus zenét, hagyományos jazzt, ma már legfőképpen free jazzt vagy szabad improvizációs zenét játszik. Tanít, számos zenekarban muzsikál, egy százhúsz éves bőgőt nyüstöl. Ajtai Péter bőgőssel beszélgettünk.
Színház

Zalán János cáfolja, hogy felnőttszínházzá alakítaná a Kolibrit

„Több cikkben és a petícióban is az jelent meg, hogy felnőtt színházzá alakítanám a Kolibrit. Ez szándékosan elferdített valótlan állítás. Szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy ez nem igaz” – írta a Kolibri Színház újonnan kinevezett igazgatója. Nyílt levelét teljes terjedelmében közöljük.
Színház

Hatott az összefogás: 80 milliós támogatást ad a minisztérium Gobbi Hilda nyaralójának helyreállítására

Alkotóházként újul meg Gobbi Hilda visegrádi villája, a Kulturális és Innovációs Minisztérium döntése alapján 80 millió forintos támogatásban részesül az épületet tulajdonló alapítvány.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Cseh ínyencségeket tálal februári műsorán a Budapesti Fesztiválzenekar

Közép-Európa gazdag zenei öröksége áll a Budapesti Fesztiválzenekar közelgő hangversenyének középpontjában, amelynek február 15-én, 16-án és 17-én a Müpa ad otthont. Az esemény három kiemelkedő cseh zeneszerző műveit mutatja be.
Klasszikus ajánló

Hangot a télnek – február 22-én rendezik meg a Kórusok Téli Éjszakáját

A már hagyománnyá vált eseménynek a Magyar Zene Háza az otthont, amelyet az ország minden tájáról érkező énekkarok töltenek meg. Az egynapos minifesztivál idén nyolcadik alkalommal megrendezett téli kiadását is a Csíkszerda kórus önkéntesei szervezik.
Klasszikus hír

Jelenlét díjat kapott Hámori Máté és a Danubia Zenekar

Közös hang címmel négy évvel ezelőtt indított projektet a Danubia Zenekar, amelyet az ország legszegényebb településein élő emberek felzárkóztatásáért dolgozó segítők elismerésére alapított Jelenlét díjjal jutalmaztak február 3-án.
Klasszikus ajánló

A Filmszemlén látható Ligeti György zongoraciklusának mozgóképes feldolgozása

A Musica ricercata a zeneszerző azonos című darabjából készült, Kerényi Mihály rendezésében, Radnóti Róza zongoraművész közreműködésével. A zongoramű filmes adaptációja február 8-án látható a Corvin moziban.
Klasszikus ajánló

Romantikán innen és túl – kamarakoncertet adnak a Concerto Budapest művészei és vendégei

Pierre-Laurent Aimard, a Keller Quartet és a Concerto Budapest szólistái közreműködésével a közönség betekintést nyerhet a kamarazene formáinak és kifejezésmódjának radikális átalakulásába is.