Klasszikus

Mi van, ha a Tavaszi áldozat botrányos premierje meg sem történt?

2019.02.15. 17:25
Ajánlom
Lehet, hogy a bemutató karmestere terjesztette el, hogy összeverekedtek Sztravinszkij balettje közben a nézők? Úgy tűnik, a Sacre botránya csak egy jól csengő reklámszöveg.

A Tavaszi áldozat kapudrog a kortárs zenébe. Nekem legalábbis az volt tizenhárom évesen, emlékszem, a rádiót csavargatva hallottam először, és elég fülsértőnek tűnt. Szóval eltekertem. De mivel a többi rádióadó nem sugárzott semmi érdekeset, elkezdtem hallgatni.

De még akkor sem tetszett.

Az volt a baj, hogy nem az elejétől hallgattam. Később, amikor lemezen került hozzám a mű, és nekikezdtem az első tételtől – a fagott lefelé hajló szólójától, amint egyre több fafúvós száll be a polifonikus szövetbe, és zsizseg az egész… Na, akkor már igencsak tetszett a dolog. Röhögtek rajtam a suliban, amikor mondtam, hogy figyeljetek, mutatok valamit, ami durvább, mint a metál.

Párizs, 1913. május 29. – Ezen a napon mutatták be a Tavaszi áldozatot (franciásoknak: Le Sacre du printemps), a bámulatosan fiatal, harminckét éves Igor Sztravinszkij balettjét, amely már a második volt a sorban a legendás balettimpresszárió, Szergej Gyagilev megrendelései közül. Ugye mindenki ismeri a történetet? A zenét olyan fülsértőnek, felháborítónak találta a kor közönsége, hogy a bemutató botrány lett. Vagy ahogy Sztravinszkij fogalmazott: succès de scandale. Botrányos siker.

A Seherezádéért jöttek. Vagy Kleopátráért. És megnézték a Tavaszi áldozatot, ami sokkolta őket. Együgyű, buta emberek voltak

jelentette ki Sztravinszkij egy 1965-ös portréfilmben.

Pedig jó esély van rá, hogy a Tavaszi áldozat botránya meg sem történt. De hogy ha így van, miért hittük másképp egészen eddig?

Igor_Stravinsky_as_drawn_by_Pablo_Picasso_31_Dec_1920_-_Gallica-154014.jpg

Picasso rajta Sztravinszkijról 1920-ból

A Tavaszi áldozat premierje nagy kulturális mérföldkőnek ígérkezett: tekintve, hogy az Orosz Balettet sztárolták a franciák, a fiatal Sztravinszkij pedig már a Tűzmadárral meghódította a koncerttermeket, az új balett szinte garantálta a sikert. Párizs imádta az egzotikumot, és a prehistorikus sztyeppéken játszódó Sacre is tetszésre tarthatott igényt. A koreográfiát Vaclav Nyizsinszkij alkotta meg, aki ismert volt merészségéről.

Az előadás egészen más volt, mint amire a közönség számított. A zene ellentmondott minden szabálynak, a kakofónia, a hangos disszonanciák, a villámcsapásszerű ütőhangszerek és a komplex ritmika sokkolta a közönséget.

A legenda szerint az emberek búztak, fütyültek, sikoltoztak, még össze is verekedtek a balett előadása alatt, tárgyakat dobáltak a zenekar és a táncosok közé, akik már amúgy sem tudták teljesen, hogy mit játszanak, mert a hangzavarban semmit nem lehetett hallani. Pierre Monteux így írt az estéről:

… kihívták a rendfenntartókat. Hallva, hogy mekkora a felfordulás mögöttem, minden erőmmel azon voltam, hogy összetartsam a zenekart.

Legalábbis így szól a fáma.

RiteofSpringDancers-154014.jpg

Az Orosz Balett táncosai a Tavaszi áldozat jelmezeiben

De mi történt valójában?

nijinsky-in-danse-siamoise-from-the-orientales-df4f16-1600-162804.jpg

Vaclav Nizsinszkij táncot jár (Fotó/Forrás: Metropolitan Museum of Art)

A koreográfus Nizsinszkij és a jelmez- és díszlettervező Nicholas Roerich a prehistorikus kontextussal a „primitivizmus” divathullámát lovagolta meg a Tavaszi áldozattal. 1913-ban még egészen a párizsiak máshogy néztek az Európán túli kultúrákra, nemhogy a történelem előtti közösségekre. Leginkább a kolonizáció nézőpontjából kerültek ezek a témák terítékre, az egzotikum előbb találta meg a helyét a kabarékban, mint a komoly színházakban. A „primitív” és a távoli kultúrák inkább voltak tréfák forrásai, mint szakrális üzenetek hordozói – és minden okunk megvan azt feltételezni, hogy a párizsi közönség is így nézte a Sacre bemutatóját.

A premierről szóló közvetlen beszámolóink az erkélyen ülőktől származnak. Az erkély a Champs-Elysées nagytermének akusztikájából fakadóan éppen elég visszhangos volt, hogy élvezhetetlenné tegye a balettet játszó, nagylétszámú zenekar játékát. Itt ültek a kritikusok és a szakmabeliek – zenészek, zeneszerzők, zenetanárok, akik később a legbátrabban fejtegették rosszallásukat a darabbal kapcsolatban.

Lehet, hogy azért találták a zenét olyan borzasztónak, mert borzasztó akusztikájú helyen szólalt meg?

Az biztos, hogy ők nem verekedtek, nem fütyültek, legfeljebb méltatlankodtak magukban. Valószínű, hogy a színpadi táncosokra is inkább az arisztokraták tettek megjegyzéseket, mégpedig az európai kolonialisták aspektusából. Nevezetes azt kifogásolták, hogy mit keresnek ezek a mezei népek komoly balettban. Ha volt is szóváltás a nézők között, akkor is legfeljebb a bajsza alatt dünnyögött valamit az illető, véli Tamara Levitz, a Racism at The Rite c. tanulmány szerzője.

A botrányról szóló botránycikkek ugyanis elfelejtik megemlíteni azt, hogy a táncosokat a Sacre után ötször hívták a függöny elé, az est pedig Carl Maria von Weber Le Spectre de la rose c. balettjével folytatódott.

Nem dobálták a zenekart, és nem kellett rendfenntartókat hívni, ennek nincs is nyoma a rendőrség jegyzőkönyvében. A „botrány” kifejezés nem is bukkant fel az eseményről szóló újságcikkekben, igaz, kilenc nappal később a New York Times pár szóban egy távirat alapján megírta, hogy az Orosz Balett új produkciója bukás, és az előadás egy pontján fel kellett kapcsolni a villanyt, de ennek az információnak a hitelessége sem meggyőző. Botrányt csak egy évtizeddel később emlegetnek, amikor a Tavaszi áldozatot bemutatták az Egyesült Államokban, és jól csengő szlogent lehetett faragni a dologból. Főleg a bemutató karmestere, Pierre Monteux terjesztette a mítoszt, aki szintén Amerikában turnézott a darabbal. (Az ő 1956-os lemezfelvételét itt lehet meghallgatni.) Európában azonban először 1947-ben beszéltek „botrány”-ról a Sacre kapcsán.

Nem is véletlenül. Mert milyen jól hangzik, hogy Sztravinszkij zenéje botrányt okozott! Pedig lehet, hogy a közönség egyszerűen csak nem tudott mit kezdeni vele.

Március 27-én a Concerto Budapest előadásában halljuk a balettzenét a Müpában.

5 remekmű, aminél nagyon melléfogott a zenekritika

Kapcsolódó

5 remekmű, aminél nagyon melléfogott a zenekritika

Csajkovszkij, Beethoven vagy Sztravinszkij alkotásait nem mindig értékelték olyan nagyra a zenekritikusok, mint az utókor. Összeszedtünk ötöt ezek közül.

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Röhrig Géza karanténban - Élőben New Yorkból

Nyáry Krisztián online sorozata nem ismer országhatárokat. Ezúttal a New Yorkban élő költőt kérdezi arról, mit olvas a kényszerű otthonlét alatt.
Színház

Így mennek tovább a budapesti színházak - itt a megállapodás és néhány vélemény

Hosszú hetek egyeztetései után ma megállapodott a kormány és a Fővárosi Önkormányzat a színházak működtetéséről.
Plusz

Horgas Eszter: „Prés alatt vagyunk mindannyian”

Csak ülünk és teázunk. Két különböző lakásban, a monitor két oldalán. Hiába, az ember olyan könnyen megszokja a személyes találkozások luxusát. Interjú karantén idején – a gépeken keresztül – Horgas Eszter fuvolaművésszel.
Vizuál

A világ leghíresebb angyalai csak mellékszereplők Raffaello Sixtusi Madonnáján

A két kis kerub nagy karriert futott be, ahhoz képest, hogy épp csak ráfértek az 1512-ben festett műre. Alakjukhoz több anekdota is fűződik, festőjük ma 500 éve hunyt el.
Könyv

Gergely Ágnes: „Egyszer csak újra eszméletéhez tér a világ”

A napokban jelentették be: a Tiszatáj folyóirat 2019-es díját Gergely Ágnesnek ítélték oda. A 87 éves Kossuth-díjas költőt, írót, műfordítót Karácsony Ágnes hívta föl telefonon.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus Művészi szabadság

Ez az időszak próbatétel, nem büntetés

Kokas Katalin és Kelemen Barnabás nagycsaládi körben töltik az önkéntes izoláció idejét: fiuk, Gáspár oktatóvideókat készít, ők Leclair-műveket tanulnak. Ez az időszak próbatétel és kihívás, mondják.
Klasszikus Hangszertár

Gyakran ismételt kérdések a hárfáról – Razvaljajeva Anasztázia válaszol

Új sorozatunkban, amelynek címe: Hangszertár, zenekari művészeket és szólistákat kértünk arra, mutassák be szakmájuk legfontosabb eszközét. Razvaljajeva Anasztázia a klasszikus zenei színtér egyik legizgalmasabb hangszerese. Egyértelmű volt, hogy ha hárfáról van szó, hozzá kell fordulnunk.
Klasszikus hír

A Zeneakadémia tanárai péntek esténként a remény dallamát játsszák erkélykoncerten

A párizsi és a lyoni Conservatoire közös felhívása nyomán először április 3-án, majd minden pénteken este 7-kor Marc-Antoine Charpentier Te Deumának jól ismert prelúdiuma szólal meg. A Zeneakadémia örömmel fogadta a felkérést: minden héten más oktatója játssza a dallamot erkélykoncerten.
Klasszikus interjú

Ha ennek vége, első dolgom találkozni a zenekarommal

Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar alapító karmestere azt mondja, hozott a járványhelyzet jót is a rossz mellett. De vannak dolgok, amelyek ne maradjanak így. Például, hogy nem találkozhat a zenekarával.
Klasszikus gyász

Elhunyt Peskó Zoltán világhírű magyar karmester

83 évesen, hosszas betegség után március 31-én elhunyt Peskó Zoltán - tájékoztatta lapunkat a művész családja.