Klasszikus

Mi van, ha a Tavaszi áldozat botrányos premierje meg sem történt?

2019.02.15. 17:25
Ajánlom
Lehet, hogy a bemutató karmestere terjesztette el, hogy összeverekedtek Sztravinszkij balettje közben a nézők? Úgy tűnik, a Sacre botránya csak egy jól csengő reklámszöveg.

A Tavaszi áldozat kapudrog a kortárs zenébe. Nekem legalábbis az volt tizenhárom évesen, emlékszem, a rádiót csavargatva hallottam először, és elég fülsértőnek tűnt. Szóval eltekertem. De mivel a többi rádióadó nem sugárzott semmi érdekeset, elkezdtem hallgatni.

De még akkor sem tetszett.

Az volt a baj, hogy nem az elejétől hallgattam. Később, amikor lemezen került hozzám a mű, és nekikezdtem az első tételtől – a fagott lefelé hajló szólójától, amint egyre több fafúvós száll be a polifonikus szövetbe, és zsizseg az egész… Na, akkor már igencsak tetszett a dolog. Röhögtek rajtam a suliban, amikor mondtam, hogy figyeljetek, mutatok valamit, ami durvább, mint a metál.

Párizs, 1913. május 29. – Ezen a napon mutatták be a Tavaszi áldozatot (franciásoknak: Le Sacre du printemps), a bámulatosan fiatal, harminckét éves Igor Sztravinszkij balettjét, amely már a második volt a sorban a legendás balettimpresszárió, Szergej Gyagilev megrendelései közül. Ugye mindenki ismeri a történetet? A zenét olyan fülsértőnek, felháborítónak találta a kor közönsége, hogy a bemutató botrány lett. Vagy ahogy Sztravinszkij fogalmazott: succès de scandale. Botrányos siker.

A Seherezádéért jöttek. Vagy Kleopátráért. És megnézték a Tavaszi áldozatot, ami sokkolta őket. Együgyű, buta emberek voltak

jelentette ki Sztravinszkij egy 1965-ös portréfilmben.

Pedig jó esély van rá, hogy a Tavaszi áldozat botránya meg sem történt. De hogy ha így van, miért hittük másképp egészen eddig?

Igor_Stravinsky_as_drawn_by_Pablo_Picasso_31_Dec_1920_-_Gallica-154014.jpg

Picasso rajta Sztravinszkijról 1920-ból

A Tavaszi áldozat premierje nagy kulturális mérföldkőnek ígérkezett: tekintve, hogy az Orosz Balettet sztárolták a franciák, a fiatal Sztravinszkij pedig már a Tűzmadárral meghódította a koncerttermeket, az új balett szinte garantálta a sikert. Párizs imádta az egzotikumot, és a prehistorikus sztyeppéken játszódó Sacre is tetszésre tarthatott igényt. A koreográfiát Vaclav Nyizsinszkij alkotta meg, aki ismert volt merészségéről.

Az előadás egészen más volt, mint amire a közönség számított. A zene ellentmondott minden szabálynak, a kakofónia, a hangos disszonanciák, a villámcsapásszerű ütőhangszerek és a komplex ritmika sokkolta a közönséget.

A legenda szerint az emberek búztak, fütyültek, sikoltoztak, még össze is verekedtek a balett előadása alatt, tárgyakat dobáltak a zenekar és a táncosok közé, akik már amúgy sem tudták teljesen, hogy mit játszanak, mert a hangzavarban semmit nem lehetett hallani. Pierre Monteux így írt az estéről:

… kihívták a rendfenntartókat. Hallva, hogy mekkora a felfordulás mögöttem, minden erőmmel azon voltam, hogy összetartsam a zenekart.

Legalábbis így szól a fáma.

RiteofSpringDancers-154014.jpg

Az Orosz Balett táncosai a Tavaszi áldozat jelmezeiben

De mi történt valójában?

nijinsky-in-danse-siamoise-from-the-orientales-df4f16-1600-162804.jpg

Vaclav Nizsinszkij táncot jár (Fotó/Forrás: Metropolitan Museum of Art)

A koreográfus Nizsinszkij és a jelmez- és díszlettervező Nicholas Roerich a prehistorikus kontextussal a „primitivizmus” divathullámát lovagolta meg a Tavaszi áldozattal. 1913-ban még egészen a párizsiak máshogy néztek az Európán túli kultúrákra, nemhogy a történelem előtti közösségekre. Leginkább a kolonizáció nézőpontjából kerültek ezek a témák terítékre, az egzotikum előbb találta meg a helyét a kabarékban, mint a komoly színházakban. A „primitív” és a távoli kultúrák inkább voltak tréfák forrásai, mint szakrális üzenetek hordozói – és minden okunk megvan azt feltételezni, hogy a párizsi közönség is így nézte a Sacre bemutatóját.

A premierről szóló közvetlen beszámolóink az erkélyen ülőktől származnak. Az erkély a Champs-Elysées nagytermének akusztikájából fakadóan éppen elég visszhangos volt, hogy élvezhetetlenné tegye a balettet játszó, nagylétszámú zenekar játékát. Itt ültek a kritikusok és a szakmabeliek – zenészek, zeneszerzők, zenetanárok, akik később a legbátrabban fejtegették rosszallásukat a darabbal kapcsolatban.

Lehet, hogy azért találták a zenét olyan borzasztónak, mert borzasztó akusztikájú helyen szólalt meg?

Az biztos, hogy ők nem verekedtek, nem fütyültek, legfeljebb méltatlankodtak magukban. Valószínű, hogy a színpadi táncosokra is inkább az arisztokraták tettek megjegyzéseket, mégpedig az európai kolonialisták aspektusából. Nevezetes azt kifogásolták, hogy mit keresnek ezek a mezei népek komoly balettban. Ha volt is szóváltás a nézők között, akkor is legfeljebb a bajsza alatt dünnyögött valamit az illető, véli Tamara Levitz, a Racism at The Rite c. tanulmány szerzője.

A botrányról szóló botránycikkek ugyanis elfelejtik megemlíteni azt, hogy a táncosokat a Sacre után ötször hívták a függöny elé, az est pedig Carl Maria von Weber Le Spectre de la rose c. balettjével folytatódott.

Nem dobálták a zenekart, és nem kellett rendfenntartókat hívni, ennek nincs is nyoma a rendőrség jegyzőkönyvében. A „botrány” kifejezés nem is bukkant fel az eseményről szóló újságcikkekben, igaz, kilenc nappal később a New York Times pár szóban egy távirat alapján megírta, hogy az Orosz Balett új produkciója bukás, és az előadás egy pontján fel kellett kapcsolni a villanyt, de ennek az információnak a hitelessége sem meggyőző. Botrányt csak egy évtizeddel később emlegetnek, amikor a Tavaszi áldozatot bemutatták az Egyesült Államokban, és jól csengő szlogent lehetett faragni a dologból. Főleg a bemutató karmestere, Pierre Monteux terjesztette a mítoszt, aki szintén Amerikában turnézott a darabbal. (Az ő 1956-os lemezfelvételét itt lehet meghallgatni.) Európában azonban először 1947-ben beszéltek „botrány”-ról a Sacre kapcsán.

Nem is véletlenül. Mert milyen jól hangzik, hogy Sztravinszkij zenéje botrányt okozott! Pedig lehet, hogy a közönség egyszerűen csak nem tudott mit kezdeni vele.

Március 27-én a Concerto Budapest előadásában halljuk a balettzenét a Müpában.

5 remekmű, aminél nagyon melléfogott a zenekritika

Kapcsolódó

5 remekmű, aminél nagyon melléfogott a zenekritika

Csajkovszkij, Beethoven vagy Sztravinszkij alkotásait nem mindig értékelték olyan nagyra a zenekritikusok, mint az utókor. Összeszedtünk ötöt ezek közül.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Lányával, Norával zenél Fischer Iván a Fesztiválzenekar új évadában

A Budapesti Fesztiválzenekar bejelentette új évadát, amelynek fénypontjába Monteverdi Orfeója kerül Fischer Iván befejezésével.
Zenés színház

Kovács János az Operaház korrepetitorainak munkáját méltatta

"Szívből gratulálok nagyszerű billentyűs kollégáimnak" - írja.
Klasszikus

Jascha Heifetz ujjai lassított felvételen: ezért volt ő a 20. század Paganinije!

A filmrészlet az 1951-es Of Men and Music című portréból megmutatja, hogy a mindig tökélyre törekvő Heifetz milyen technikás játékos volt.
Klasszikus

Lehet, hogy hiába gyakorolsz, minden a genetikán múlik

Sokan úgy tartják, hogy a kimagasló eredményekhez gyakorlás, gyakorlás és gyakorlás kell. Nos, ez nem igaz, sokkal több múlik a genetikán.
Könyv

Kukorelly Endre egymillió forintot ajánlott fel a Baumgarten-díj visszaállítására

Az író közösségi finanszírozásból javasolja a díj felélesztését, reagálva a nemzeti ünnepen kiosztott állami kitüntetések körüli visszásságokra.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Lányával, Norával zenél Fischer Iván a Fesztiválzenekar új évadában

A Budapesti Fesztiválzenekar bejelentette új évadát, amelynek fénypontjába Monteverdi Orfeója kerül Fischer Iván befejezésével.
Klasszikus hír

Eötvös Péter az Évad Művésze a Müpa 15. évadában

Bryn Terfel, Zubin Mehta és az Izraeli Filharmonikus Zenekar, Waltraud Meier, a Concentus Musicus Wien, Paavo Järvi és Rolando Villazón is fellép a Müpa 2019/20-as évadában.
Klasszikus hír

Tóth-Vajna Zsombor kapta a Bach Mindenkinek Fesztivál díját

A fiatal billentyűs művész tegnap vette át az elismerést.
Klasszikus magazin

Lehet, hogy hiába gyakorolsz, minden a genetikán múlik

Sokan úgy tartják, hogy a kimagasló eredményekhez gyakorlás, gyakorlás és gyakorlás kell. Nos, ez nem igaz, sokkal több múlik a genetikán.
Klasszikus magazin

Jascha Heifetz ujjai lassított felvételen: ezért volt ő a 20. század Paganinije!

A filmrészlet az 1951-es Of Men and Music című portréból megmutatja, hogy a mindig tökélyre törekvő Heifetz milyen technikás játékos volt.