Klasszikus

Midlife Schubert crisis

2014.12.12. 06:58
Ajánlom
Egyszer - amikor még azt hittem, érzelmi kérdésekben lehet érvekkel vitatkozni - egy barátomat kérdőre vontam, hogy közös barátunkat (aki egész addig az ő barátnője volt) miért csapta be, miért hanyagolja, miért bujkál előle. Mire ő: van olyan, hogy az ember arra ébred, hogy akit szeretett, az nem jelent számára semmit. Én ugyan nem nagyon hiszek az ilyesmiben, de mintha Ian Bostridge és Schubert példája is az efféle érzelmi kiürülés lehetséges voltát támasztaná alá. KRITIKA

Bostridge csodás énekes. Úgy kezeli a hangját, mint kevesen. Van is mit kezelni rajta, ez nem az a magától megnyerő, csodálatos hang, amitől megnyílnak a mennyek kapui. Egy tenor hang amúgy is ritkábban ilyen, könnyű a baritonoknak. Ezzel a hanggal dolgozni kell - és érdemes, mert Bostridge úgy kimunkálta, hogy dinamikában, hangterjedelemben és árnyalatgazdagságában is bámulatos, amit tud. Mindemellett nem egy "Pavarotti", egy ripacs operaénekes, aki aprópénzre, népszerű áriákra váltaná tehetségét, vagy szívdöglesztően súgna nékünk egy nápolyi dalt. Nem, Bostridge angol entellektüel, a maga kérlelhetetlen keményfejűségével.

Ha megnézzük egy évtizeddel ezelőtti Schubert-felvételeit, értjük, miért rajonganak érte oly sokan. A mostani, zeneakadémiai koncertje után ugyanez sokkal kérdésesebb, ambivalensebb. És nem, nemcsak az a különbség, hogy a lemezen egy zongorista (az itthon méltatlanul mellőzött Leif Ove Andsnes) izgalmas és egyenrangú párbeszédet folytat Bostridge éneklésével, most pedig egy zongoristaként kevéssé jegyzett zeneszerző alárendelt, zeneileg és technikailag is gyengécske kísérete fölött játszhatta egyszemélyes színházát. Thomas Adés zongorajátéka időnként olyan, mintha ott se lenne. Az osztinátók hullámzása hiányzik, a balkéz mintha eleve kilókkal könnyebb lenne, mindezt pontszerű és indokolatlan hangsúlyok teszik szaggatottá és zaklatottá. Ami szemben áll az énekes más jellegű zaklatottságával, melyben sokkal inkább az elnyújtott, egyenesen induló, majd erősödésükben éles vibrátóba torkolló hangok képviselik a kirívó manírt, patronszerűen idegesítően. Kettejük összjátéka kellemetlen csendeket, kiürült frázisokat eredményez.

Azt kell azonban gondolnom, mindez - legalább Bostridge részéről - szándékos volt. Ő ezen az estén nem akart szépen énekelni. Vagy csak néha, egy picit, hogy lehessen hallani, mihez képest ideges, türelmetlen, dühös vagy épp kiábrándult, lemondó. Más kérdés, hogy a sokszor hajszolt tempóban nem gyöngyöztek úgy a futamok, mint a lemezeken, ám az összefutó hangok is a szándékoltan nem szép értelmezést szolgálták, akarva-akaratlan. És még az olykor alulintonált hangokat is idesorolnám, hiszen Bostridge-nak jó a füle, tud tisztán énekelni - ha akar. Ez a Winterreise ilyeténképpen nem az lett, amit megszoktunk. De nemcsak nem az, amit Fischer-Dieskaunál vagy Pearsnél megszoktunk, hanem nem is az, amit Bostridge-nél. Ez most más. Kicsit úgy éreztem magam, mint az ennedik régizenés Négy évszaknál: hogy nem tudom, milyen lesz, de tuti, hogy valami olyat kell hallanom, ami meg fog lepni, különben mi indokolná azt, hogy előadják... Számomra (vagy Fischer-Dieskau vagy Richter vagy más, konzervatív pali számára) Schubert (Vivaldi, Bach, Mozart stb.) önmagában is indok, de van ez a másik vonal is, ahol a kutyák ugatnak, vau-vau.

És Bostridge-nél ugatnak, hörögnek, morognak. És amit összehoz belőle, az érvényes, az egy elég következetesen végigvitt dráma, csak én nem ezt a Schubertet szeretem. És tíz éve ő sem - pedig azok a felvételek is izgalmasak voltak. A Wasserflut teteje jajgat, az Einsamkeit a végletekig magányos, a Mutban rámennek az indulatok a részletekre (ez már a lemeznek sem a csúcsa), és hiába várjuk a megbékélést a Lindenbaum árnyékában. Bostridge Schubertje a középrészekről szól, és igen, létezik ez a Schubert, de ennyire nem egyoldalú.

A Zeneakadémián úgy megy végig a dráma, hogy a körülmények is ellene játszanak. Valami csipog, megszólal egy mobil, valaki közbeszól, hogy halkítsák le, a közönség tételszünetekben kényszeresen köhécsel. Bostridge-ot mindez zavarja, félő, hogy botrány lesz, szegény nagyothalló bácsi készüléke meg egyre csipog, míg aztán erélyesen rászólnak. (A rászólás indokolt - a mikéntje kevésbé: engem jobban zavar, ha valaki a jogaira hivatkozik, ha valaki a jegy árát követeli vissza, mint egy-egy csipogás, szerintem Schuberthez utóbbi közelebb áll.) Bostridge köhög is, talán beteg - mégsem kása a hangja, de valószínűleg jobban oda kell tenni mögé a technikát, mint ha jól lenne.

 

Mégis, minden ellenérzésem ellenére levesz a lábamról, az előadás végéig. Zúg a taps, majd mikor kivonulunk a teremből, innen is, onnan is csak azt hallom, miért nem tetszett. Azt hiszem, kevesen tudjuk elfogadni, hogy Schubertből (vagy egy kedves, szép és okos nőből, neadjisten belőlünk) ennyire ki lehet ábrándulni. Hogy mi derül ki tíz év múlva? Bostridge elmegy popsztárnak vagy történelemtanárnak? Vagy visszatér a "régi" Schuberthez? Vagy csak kortárs zenét vállal majd? Meglátjuk, s majd akkor tudjuk talán megítélni, hogy amit ma hallottunk, abban mennyi a színjáték, mennyi a tényleges kiábrándultság, mennyi a múló krízis.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Amerikáig is eljutott a nagy port kavart Billy Elliot-ügy híre

Az egyik legnépszerűbb hollywoodi portál „gaygate”-ről, azaz meleg-botrányról ír az elmaradt előadásokkal kapcsolatban.
Vizuál

Instagramon dokumentálta apja halálát egy fotós

Apja élete utolsó tanítását akarta átadni fiának, akinek teljesen hiányzott addigi életéből - fia pedig így, fotókon keresztül próbálta feldolgozni a tragédiát. A sorozat végül mindkettőjük számára sokkal többet adott.
Tánc

Mesternő, nagybetűvel

Lőrinc Katalin egy személyben aktív táncos, pedagógus és teoretikus. Június 25-én a Müpában mutatkoznak be tanítványai, akik már az ő új oktatási metódusa szerint végeztek a Táncművészeti Egyetemen. Emellett nemrég megjelent, A test mint szöveg című könyvéről is beszélgettünk.
Zenés színház

Gördülő titkárság az Operában

Az Ybl-palota korszerűsítése új kihívások elé állította az Opera művészeti osztályait, a nehézségekből azonban igyekeznek előnyt kovácsolni: az Andrássy úti játszóhely kiesését az új évadban is nagyszabású turnék egész sorával tervezik ellensúlyozni.
Klasszikus

Molto scherzando: Ilyen, ha a karmester szelfibotra cseréli a pálcát

Persze csak a Photoshop segítségével, egy komoly karmester soha nem tenne ilyet!

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Simon Rattle elbúcsúzott a Berlini Filharmonikusoktól

Utoljára vezénylete zeneigazgatóként a Berlini Filharmonikusokat vasárnap este Simon Rattle, a teltházas szabadtéri búcsúkoncerttel lezárult a karmester 16 éves pályafutása a zenekar élén.
Klasszikus

Megtelik zenével a Vajdahunyadvára!

Július 2. és augusztus 2. között szimfonikus koncerteket, valamint a Budapest Bár, a 100 Tagú Cigányzenekar és a Sabbathsong Klezmer Band előadásait élvezhetjük a 27. Vajdahunyadvári Nyári Zenei Fesztiválon.
Klasszikus óbudai társaskör

Óbudai Nyár az Óbudai Társaskör kertjében

Az elmúlt évek hagyományait folytatva idén nyáron is várja közönségét az Óbudai Nyár keretében az Óbudai Társaskör kertje.
Klasszikus fesztivál

A zene mellett a tánc és a képzőművészet is megjelenik a Zempléni Fesztiválon

A 10 napos rendezvény 37 helyszínen 60 programmal várja látogatókat augusztus 10. és 19. között.
Klasszikus humor

Molto scherzando: Ilyen, ha a karmester szelfibotra cseréli a pálcát

Persze csak a Photoshop segítségével, egy komoly karmester soha nem tenne ilyet!