Klasszikus

Midlife Schubert crisis

2014.12.12. 06:58
Ajánlom
Egyszer - amikor még azt hittem, érzelmi kérdésekben lehet érvekkel vitatkozni - egy barátomat kérdőre vontam, hogy közös barátunkat (aki egész addig az ő barátnője volt) miért csapta be, miért hanyagolja, miért bujkál előle. Mire ő: van olyan, hogy az ember arra ébred, hogy akit szeretett, az nem jelent számára semmit. Én ugyan nem nagyon hiszek az ilyesmiben, de mintha Ian Bostridge és Schubert példája is az efféle érzelmi kiürülés lehetséges voltát támasztaná alá. KRITIKA

Bostridge csodás énekes. Úgy kezeli a hangját, mint kevesen. Van is mit kezelni rajta, ez nem az a magától megnyerő, csodálatos hang, amitől megnyílnak a mennyek kapui. Egy tenor hang amúgy is ritkábban ilyen, könnyű a baritonoknak. Ezzel a hanggal dolgozni kell - és érdemes, mert Bostridge úgy kimunkálta, hogy dinamikában, hangterjedelemben és árnyalatgazdagságában is bámulatos, amit tud. Mindemellett nem egy "Pavarotti", egy ripacs operaénekes, aki aprópénzre, népszerű áriákra váltaná tehetségét, vagy szívdöglesztően súgna nékünk egy nápolyi dalt. Nem, Bostridge angol entellektüel, a maga kérlelhetetlen keményfejűségével.

Ha megnézzük egy évtizeddel ezelőtti Schubert-felvételeit, értjük, miért rajonganak érte oly sokan. A mostani, zeneakadémiai koncertje után ugyanez sokkal kérdésesebb, ambivalensebb. És nem, nemcsak az a különbség, hogy a lemezen egy zongorista (az itthon méltatlanul mellőzött Leif Ove Andsnes) izgalmas és egyenrangú párbeszédet folytat Bostridge éneklésével, most pedig egy zongoristaként kevéssé jegyzett zeneszerző alárendelt, zeneileg és technikailag is gyengécske kísérete fölött játszhatta egyszemélyes színházát. Thomas Adés zongorajátéka időnként olyan, mintha ott se lenne. Az osztinátók hullámzása hiányzik, a balkéz mintha eleve kilókkal könnyebb lenne, mindezt pontszerű és indokolatlan hangsúlyok teszik szaggatottá és zaklatottá. Ami szemben áll az énekes más jellegű zaklatottságával, melyben sokkal inkább az elnyújtott, egyenesen induló, majd erősödésükben éles vibrátóba torkolló hangok képviselik a kirívó manírt, patronszerűen idegesítően. Kettejük összjátéka kellemetlen csendeket, kiürült frázisokat eredményez.

Azt kell azonban gondolnom, mindez - legalább Bostridge részéről - szándékos volt. Ő ezen az estén nem akart szépen énekelni. Vagy csak néha, egy picit, hogy lehessen hallani, mihez képest ideges, türelmetlen, dühös vagy épp kiábrándult, lemondó. Más kérdés, hogy a sokszor hajszolt tempóban nem gyöngyöztek úgy a futamok, mint a lemezeken, ám az összefutó hangok is a szándékoltan nem szép értelmezést szolgálták, akarva-akaratlan. És még az olykor alulintonált hangokat is idesorolnám, hiszen Bostridge-nak jó a füle, tud tisztán énekelni - ha akar. Ez a Winterreise ilyeténképpen nem az lett, amit megszoktunk. De nemcsak nem az, amit Fischer-Dieskaunál vagy Pearsnél megszoktunk, hanem nem is az, amit Bostridge-nél. Ez most más. Kicsit úgy éreztem magam, mint az ennedik régizenés Négy évszaknál: hogy nem tudom, milyen lesz, de tuti, hogy valami olyat kell hallanom, ami meg fog lepni, különben mi indokolná azt, hogy előadják... Számomra (vagy Fischer-Dieskau vagy Richter vagy más, konzervatív pali számára) Schubert (Vivaldi, Bach, Mozart stb.) önmagában is indok, de van ez a másik vonal is, ahol a kutyák ugatnak, vau-vau.

És Bostridge-nél ugatnak, hörögnek, morognak. És amit összehoz belőle, az érvényes, az egy elég következetesen végigvitt dráma, csak én nem ezt a Schubertet szeretem. És tíz éve ő sem - pedig azok a felvételek is izgalmasak voltak. A Wasserflut teteje jajgat, az Einsamkeit a végletekig magányos, a Mutban rámennek az indulatok a részletekre (ez már a lemeznek sem a csúcsa), és hiába várjuk a megbékélést a Lindenbaum árnyékában. Bostridge Schubertje a középrészekről szól, és igen, létezik ez a Schubert, de ennyire nem egyoldalú.

A Zeneakadémián úgy megy végig a dráma, hogy a körülmények is ellene játszanak. Valami csipog, megszólal egy mobil, valaki közbeszól, hogy halkítsák le, a közönség tételszünetekben kényszeresen köhécsel. Bostridge-ot mindez zavarja, félő, hogy botrány lesz, szegény nagyothalló bácsi készüléke meg egyre csipog, míg aztán erélyesen rászólnak. (A rászólás indokolt - a mikéntje kevésbé: engem jobban zavar, ha valaki a jogaira hivatkozik, ha valaki a jegy árát követeli vissza, mint egy-egy csipogás, szerintem Schuberthez utóbbi közelebb áll.) Bostridge köhög is, talán beteg - mégsem kása a hangja, de valószínűleg jobban oda kell tenni mögé a technikát, mint ha jól lenne.

 

Mégis, minden ellenérzésem ellenére levesz a lábamról, az előadás végéig. Zúg a taps, majd mikor kivonulunk a teremből, innen is, onnan is csak azt hallom, miért nem tetszett. Azt hiszem, kevesen tudjuk elfogadni, hogy Schubertből (vagy egy kedves, szép és okos nőből, neadjisten belőlünk) ennyire ki lehet ábrándulni. Hogy mi derül ki tíz év múlva? Bostridge elmegy popsztárnak vagy történelemtanárnak? Vagy visszatér a "régi" Schuberthez? Vagy csak kortárs zenét vállal majd? Meglátjuk, s majd akkor tudjuk talán megítélni, hogy amit ma hallottunk, abban mennyi a színjáték, mennyi a tényleges kiábrándultság, mennyi a múló krízis.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Kettévágott Carmina Burana – reakciók az operaházi büfébotrányra

Bogányi Tibor karmester visszalépett az operaház Carmina Burana-produkciók vezénylésétől, mivel főigazgatói döntésre szünetet kell beiktatni az előadásba. Az ügy számos viharos reakciót váltott ki.
Vizuál

Elhunyt Koncz András festőművész

A Munkácsy-díjas festőművész, Koncz Zsuzsa énekesnő öccse hosszú, méltósággal viselt, súlyos betegség után hunyt el március 2-án hajnalban, életének hetvenegyedik évében.
Zenés színház

„Mindenkinek ajánlom, hogy menjen ki éjszaka az erdőbe!” – interjú Claus Guthtal

A világ egyik legjelentősebb operarendezője, Claus Guth nemrég Budapestre látogatott: számos neves színház után a Magyar Állami Operaház is átvette Don Giovanni-rendezését. Ebből az alkalomból kérdeztük az alkotót.
Vizuál

Elhunyt Vadász György építész

Életének 92. évében, március 3-án elhunyt Vadász György Kossuth- és Ybl Miklós-díjas építőművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a nemzet művésze. A kilencvenes években készült épületeivel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a bauhaus ismét népszerűvé vált a hazai építészetben.
Színház

Oidipusz a politika útvesztőjében – bemutatták Szikszai Rémusz rendezését a Radnóti Színházban

A Radnóti Színház legújabb előadásában Oidipusz egy idealista, ígéretes politikus, akinek szembe kell néznie a múlt terheivel. A produkció bemutatójára március 3-án került sor. A főszerepekben mások mellett Pál András, Kováts Adél és László Zsolt látható.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Simon Izabella és Várjon Dénes kurátori hétvégéje következik a Magyar Zene Házában

Folytatódik a Magyar Zene Háza sorozata, amelyben neves művészek válogatják össze egy-egy hétvége programját. Március 9-én és 10-én a Simon Izabella–Várjon Dénes zongoraművész házaspár gyerekek és felnőttek számára is készül zenei csemegékkel.
Klasszikus magazin

A Moldván túl – Bedřich Smetana ritkábban játszott művei

1824. március 2-án született a cseh nemzeti zene egyik legnagyobb alakja, Bedřich Smetana. Hazám című ciklusának közkedvelt darabját, a Moldvát mindenki ismeri, de mit érdemes még meghallgatni a zeneszerzőtől?
Klasszikus hír

Meglett a Győri Filharmonikus Zenekar vadászkürtje

A rendőrség megtalálta azt a nagy értékű hangszert, amelyet januárban tulajdonított el valaki az együttestől. A kürt így visszakerülhetett jogos tulajdonosához.
Klasszikus interjú

„Ha az ember idős, már sokkal szabadabb” – születésnapi interjú a 80 éves Vidovszky Lászlóval

Nemrég ünnepelte nyolcvanadik születésnapját, március 2-án pedig a Zeneakadémia is koncerttel köszönti Vidovszky László Kossuth-díjas zeneszerzőt. A jeles alkalom apropóján pályája indulásairól, zeneszerzői motivációiról és alapelveiről kérdeztük a komponistát.
Klasszikus ajánló

Nemzetközi színtérre lép az Orgonák éjszakája

A Magyarországon már évek óta népszerű programot idén három kontinens közel harminc országában rendezi meg a Filharmónia Magyarország, május 18-án, pünkösd szombatján.