Klasszikus

Miért hitte Beethoven, hogy két évvel fiatalabb a valós életkoránál?

2020.01.31. 15:15
Ajánlom
Idén ünnepeljük Beethoven születésének 250. évfordulóját. A zeneszerző a művészetének szóló elismerést biztosan nem kifogásolná, az évszámot viszont igen. A bonni mester ugyanis egész életében meg volt győződve róla, hogy 1772-ben született.

Sokáig éltem úgy, hogy nem tudtam, hány éves vagyok.

Ezeket a szavakat Beethoven írta gyerekkori barátjának, Franz Wegeler orvosnak 1810-ben. Úgy tűnik, nem volt jó évszámokban. Visszaemlékezései ilyen szempontból zavarosak, és a zeneszerző életrajzíróinak rendre nehézséget okoz, hogy miként helyezzék el gyerekkorának eseményeit. Beethoven ugyanakkor nem csak pontos életkorával nem volt tisztában, hanem apjának is mást vélt. Pedig érdemes lett volna hinnie születési kivonatának.

ludwig_va_beethoven_1712_-_1773__original-122558.jpg

Ludwig van Beethoven (1712-1773), a nagyapa

Az apró város, ahol választófejedelem székelt

A 18. században Bonn apró város volt, amelynek jelentősége jócskán meghaladta alig tízezres lélekszámát. A 13. században egy lázadás elűzte helyéről a kölni érseket és a választófejedelmet, akik a közeli Bonnban állították fel új székhelyüket, így a város a Német-Római Császárság fontos gócpontja lett, amelyet elleptek az udvaroncok, a különféle funkcionáriusok, üzletemberek és szolgák, a fennforgás pedig jót tett a művészeti életnek is. Bonn operaelőadások, karneválok, egyházi ünnepek otthona volt, és a hangszeres zene is hozzátartozott a mindennapokhoz. Ez vonzotta a városba Ludwig van Beethovent is, a nagyapát, aki 1732-ben költözött ide, hogy az udvari kápolna kórusában énekeljen, az első évben fizetés nélkül, majd évi négyszáz forintért, ami viszont magas összegnek számított. Fiát, Johannt is muzsikuspályára szánta. Amikor 1758-ban az öreg Ludwigból kapellmeister lett, Johann bekerült a kórusba. 1767-ben házasodott, egy egygyermekes özvegyasszonyt, Maria Magdalena Keverichet vette feleségül, akinek életét később megnehezítette férje alkoholizmusa.

7449043018_d6c7cc8e68_k-122922.jpg

A bonni Beethoven Haus a Bonngasse 20 szám alatt (korábban 515) (Fotó/Forrás: Thomas Depenbusch / Flickr)

Az egyházi anyakönyv szerint harmadik gyereküket 1770. december 17-én keresztelték a Szent Remigius-templomban (itt volt a pár esküvője is), s a Ludwig nevet kapta. A keresztbizonyítványban a latin 'Ludovicus' forma szerepel, Beethovennek pedig később – a dicsőséges római történelmet ismerve – imponált a névalak, ahogy Napóleon híveként egy darabig azt sem bánta, ha Louis-nak szólítják.

Mivel akkortájt az újszülöttet általában egy napon belül megkeresztelték, a legtöbb zenetudós megegyezik abban, hogy a nagy Ludwig van Beethoven 1770. december 16-án látott napvilágot.

Nem úgy maga Beethoven, aki egész életében meg volt győződve róla, hogy 1772-ben született. Az egyházi dokumentuma hátoldalára például a saját kezével jegyezte fel: „A keresztségi bizonyítvány hibásnak tűnik, mivel született egy másik Ludwig előttem.” (Valóban volt, mégpedig Ludwig Maria, aki 1769-ben született, de csecsemőkorában meghalt.) Még az sem zavarta, hogy felidézhető emlékei voltak nagyapjáról, akit igen szeretett, s aki 1773-ban meghalt. Ha valóban 1772 decemberében született volna, aligha emlékezett volna arra, ahogy rajongással csimpaszkodik az idősebb Ludwigon.

Hogy miként vétette el a zeneszerző a saját születési dátumát, arra nincs egyértelmű magyarázat. Egyesek szerint apja, Johann az oka, aki szeretett volna Mozarthoz hasonló csodagyereket faragni a fiából, és még arra is hajlandó volt, hogy fiatalabbnak hazudja őt.

Ez azonban nem egészen igaz. 

LudwigvanBeethoven-gyerekkent-123140.jpg

Ludwig van Beethoven gyerekként

Valóban csodagyereket akart csinálni az apja Beethovenből?

Johann van Beethovent ellentmondásos kapcsolat fűzte a saját apjához, az idősebb Ludwighoz. A bonni karvezető tehetséges és sikeres volt, még idős korban is megtartotta ragyogó basszushangját, de úgy tűnik, ő sem teljesítette be azt a karriert, amit elvárt volna magától. Még annyi sem sikerült Johann-nak, aki az apja elvárásai elől az italhoz menekült, közben pedig ugyanazzal a szigorúsággal fordult saját gyerekéhez, Ludwighoz, mint ahogy hozzá is fordultak.

Talán ezért is alakult ki Beethovenben az a fantáziakép, hogy törvénytelen gyerek, mégpedig nem másnak, mint Nagy Frigyesnek a fattya.

Később a legendát tényként terjesztette magáról, noha nevetséges volt a feltételezés, hogy a nagy porosz uralkodónak gyereke született volna egy egyszerű bonni asszonytól. Beethoven talán a feudális világban akart nagyobb rangot szerezni magának azzal, hogy nemesi vérből valónak mondta magát, de legalább annyira valószínű, hogy apjához való viszonya is motiválta. És nem véletlenül húzta alá saját példányában az Odüsszeia alábbi sorait:

Mert nem sok fiu van, aki olyan, mint apja egészen,
több, aki hitványabb, s kevesebb, aki túltesz az apján.
(Homérosz: Odüsszeia, II. ének. Devecseri Gábor fordítása)

Johann valóban rendszeresen egy évvel fiatalabbként hivatkozott fiára – hogy szándékosan vagy hanyagságból, azt nem tudhatjuk –, azonban nem bátorította a zeneszerzésre, és noha Ludwig kiemelkedően tehetséges volt, nem szánta Mozarthoz hasonló csodagyereknek. Beethoven így sem élhetett egészen nyugodt gyerekkort,kijutott neki a szenvedésből. Apja szigorúságáról már esett szó, de nem volt jobb az udvari orgonista, Gilles van den Eeden, vagy az inszomniás Tobias Friedrich Pfeiffer, aki éjjel is kirángatta az ágyból a gyereket, hogy a billentyűkhöz ültesse. 

Beethoven első nyilvános koncertje 1778 márciusában volt, s a plakáton Ludwig hat évesként szerepelt.

Johann természetesen hallott Leopold Mozartról és két tehetséges csodagyerekéről, Wolfgangról és Nannerlről. Egyébiránt nem volt elég széleslátókörű, hogy fiának tehetségét kihasználja, valószínűbb, hogy egyszerűen azt az udvari muzsikust akarta kinevelni, aki ő maga és apja volt. Sőt, amikor a gyerek a hegedűn rögtönzött ahelyett, hogy a kijelölt zenedarabot tanulta volna, megszidta őt. „De hát nem gyönyörű?” – replikázott a fiatal Ludwig. Mire Johann azt felelte, hogy ötévesen még nem áll készen az efféle dolgokra.

1779-ben Beethoven a kor elismert tanáránál, Christian Gottlob Neefénél kezdett tanulni, aki Bach, ma már alapműnek számító, de akkor még kiadatlan, csak másolatokban terjedő Das Wohltemperiertes Klavier-kötetével is megismertette. Sőt, hamarosan első kiadása megjelentetésében is segített, ez egy varációsorozat volt (WoO 63).

16314350513_e11272b6e4_k-124311.jpg

Ludwig van Beethoven szobra a bonni Münsterplatzon (Fotó/Forrás: Marcoski / Flickr)

Szó sem volt arról, hogy Mozarthoz hasonlóan turnéra induljon. Pedig találunk korabeli újságcikket, amely Beethovent tizennégy évvel idősebb kortársához hasonlítja. Ez 1783 márciusából származik, és a bonni választófejedelem udvari zenészeit írja le.

Louis von Betthoven (sic!), a már említett tenor fia, tizenegy éves, és a legígéretesebb tehetség. Igen rátermetten és erőteljesen játszik a billentyűkön, jól olvas lapról, dióhéjban: ragyogóan játssza Sebastian Bach Das Wohltemperiertes Klavier című művét, amelyet Neefe úr adott a kezébe. (…) Most zeneszerzést tanult tőle, és Neefe úr bátorítására már 9, egy indulóra írt variációja meg is jelent Mannheimben. A fiatal géniusz támogatást érdemel, hogy utazhasson. Minden bizonnyal a második Wolfgang Amadeus Mozarttá válhat, ha így folytatja.

A variációknál érdekesebb korai mű azonban az a három zongoraszonáta (WoO 47), amely 1783 tavaszán jelent meg a Bossler zeneműkiadónál. A 18. század második felére a szonáta a zongoramuzsika legfontosabb és legemelkedettebb műfajává nőtte ki magát, és hogy Beethoven már ilyeneket komponált, az korai ambíciójának jele. Megkapó az a pár sor, amelyet a kiadásba írt: „Most hogy már tizenegyedik évembe léptem, odaadó óráimban Múzsám gyakran súgta a fülembe: Próbáld meg leírni a lelked harmóniáját! Tizenegy év – gondoltam –, hogyan lennék én komponista? És mit szólnának hozzá a művészetben jártas urak? Szégyellős voltam. De a Múzsám így kívánta, és én engedelmeskedtem.”

Ahogy Beethoven egy biográfusa megjegyzi, ezek a (valójában 12 évesen komponált) szonáták nem állnak messzebb mondjuk az opusz 49-es, jó tíz évvel később komponáltaktól, mint azok a Hammerklaviertől.

Ugyanebben az évben – 1783-ban – a fiatal Beethoven első külföldi útjára indult. Nem a választófejedelem támogatásával, hanem egyik barátjuk révén, és egy gazdag özvegyasszonynál szálltak meg Rotterdamban. Johann nem tudott menni, Ludwig így anyjával együtt utazott. A Rajna menti úton az idő olyan hideg volt, hogy a gyereknek majdnem elfagyott a lábujja. Rotterdamban Beethoven több koncertet adott, és fellépett a hágai királyi udvarban is, amiért 63 forint fizetség ütötte a markát, jóval több, mint a koncert többi szereplőjének. Ennek ellenére elégedetlen volt az utazással, a hollandokat filléreskedő alakoknak nevezte, és megfogadta, soha nem tér vissza az országba.

Ez volt Beethoven egyetlen külföldi utazása gyerekkorában. Ekkor írt darabjai majd' 250 év távlatából is ígéretes tehetségről árulkodnak, s ezt az ígéretet Beethoven nem volt rest beváltani.

Felhasznált irodalom

Barry Cooper, Beethoven. Oxford UP, 2008.
Alexander Wheelock Thayer, The Life of Ludwig van Beethoven. Cambridge UP, 2013
Edmund Morris, Beethoven: The Universal Composer. HarperCollins.
Maynard Solomon, Beethoven. Schirmer Books, 2012.
Tilman Skowroneck, Beethoven The Pianist. Cambridge UP, 2010.

Az emlékév alkalmából indul új sorozatunk,
a Süketelés Beethovenről!
Olvasson tovább!

Süketelés Beethovenről

Idén minden Beethovenről fog szólni: 250 éve született a Mester, kilenc örökérvényű szimfónia, szonáták, vonósnégyesek, s nem utolsósorban lapunk névadó operájának, a Fideliónak a szerzője. Nem csak a közönség kedvence, hanem a zenetudósoké is, így joggal reméljük, tudunk még újat mondani róla. Cikksorozatunkban nem csak zenei kérdésekről, hanem Beethoven koráról, annak történelméről is írunk. Kellemes olvasást és zenehallgatást kívánunk!

A sorozat cikkeit itt érheti el!

Legnépszerűbb

Klasszikus

Véletlenül bukkant egy antikváriumban a Carmina Buranára Carl Orff

Imádta a különleges megoldásokat, egyik művéhez a bécsi Néprajzi Múzeumból kellett hangszereket szerezni és külön engedélyt a Bösendorfer cégől. Százhuszonöt éve, 1895. július 10-én született Carl Orff német zeneszerző, a Carmina Burana című oratórium szerzője.
Könyv

Nyerd meg a nyári könyvtáradat!

Egy könyvcsomag hat szóért vagy ötven kötet egyetlen vásárlásért. Júliusban több kiadó is segít, hogy akár egész évre elég olvasnivalónk legyen.
Könyv

Ausztrália kedvenc krimiírója a természetet is szereplővé emelte

Jane Harper Ausztrália talán legsikeresebb krimiírója, aki magyarul a Gabo Kiadónál megjelent három regényében (Aszály, A természet ereje, Az elveszett férfi) úgy mutatja be a könyörtelen ausztrál környezetet, ahogyan korábban senki; zűrös családokról és kisközösségekről szóló történetei a hazai olvasókat is lebilincselték. A szerzőt fordítója, Roboz Gábor kérdezte.
Klasszikus

A 24 éves finn sztárkarmester, Klaus Mäkelä lesz a párizsi filharmonikusok új vezetője

Klaus Mäkelä lesz 2022-től az Orchestre de Paris zeneigazgatója. A 24 éves finn dirigens már szeptembertől zenei tanácsadóként dolgozik a filharmonikus zenekarral, amellyel tegnap adta első koncertjét.
Színház

Télig tart a nyár Szentendrén

A Szentendrei Teátrum augusztusban két ősbemutatóval indul és a nyár végével sem zárul. A kőszínházi évadban további bemutatók és előadások várják a közönséget Szentendrén.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus magazin

Véletlenül bukkant egy antikváriumban a Carmina Buranára Carl Orff

Imádta a különleges megoldásokat, egyik művéhez a bécsi Néprajzi Múzeumból kellett hangszereket szerezni és külön engedélyt a Bösendorfer cégől. Százhuszonöt éve, 1895. július 10-én született Carl Orff német zeneszerző, a Carmina Burana című oratórium szerzője.
Klasszikus hír

A 24 éves finn sztárkarmester, Klaus Mäkelä lesz a párizsi filharmonikusok új vezetője

Klaus Mäkelä lesz 2022-től az Orchestre de Paris zeneigazgatója. A 24 éves finn dirigens már szeptembertől zenei tanácsadóként dolgozik a filharmonikus zenekarral, amellyel tegnap adta első koncertjét.
Klasszikus hír

A mi Kodályunk – A héten kerül a mozikba a zenetudósról szóló dokumentumfilm

Az elmaradt márciusi premier helyett július 9-től látható Petrovics Eszter zenés ismeretterjesztő filmje.
Klasszikus magazin

„Nincs rossz zenekar, csak rossz karmester” – vallotta a ma 160 éve született Gustav Mahler

160 éve született a budapesti Operaház egykori igazgatója, a későromantikus zene utolsó nagy mestere, Gustav Mahler.
Klasszikus hír

Ennio Morriconénak szentelte a járvány utáni első koncertjét a milánói Scala

A 91 évesen elhunyt olasz zeneszerzőnek, karmesternek szentelte az újranyitás utáni első, közönség előtt tartott koncertjét a milánói Scala operaház hétfő este.