Klasszikus

Miért mondtam le?

2005.08.22. 00:00
Ajánlom
(Kesernyés jegyzetek a napokban, pályázat eredményeként kinevezett operaházi főigazgatóval kapcsolatos távoli és közelmúltbéli tapasztalatokról, Hegyi Árpád Jutocsáról és az államigazgatás folyamatos tehetetlenkedéseiről.)

1. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán, színházrendezői szakon a 70-es években tanítottam három éven át zenére, amelynek célja egy alaposabb ismeretterjesztés volt. Szolid hallgató volt, zenei szak- és irodalomismerettel nem rendelkezik.

2. Miskolci színházigazgatóként tanácsokat kért tőlem az operajátszás felújítása tárgykörében, örömmel segítettem. A miskolci operafesztivál elindításában érdemei vannak.

3. A Miskolci Nemzeti Színház éléről történt eltávolítása utáni, amerikai tartózkodása idején, több kétségbeesett telefonhívásban kérte tőlem, hogy - miután főzeneigazgatóként visszatértem a Magyar Állami Operaház vezetői tisztébe - nem tudnék-e neki bármilyen állást felkínálni. Főigazgató barátommal való többszöri konzultációnk nemleges választ eredményezett.

4. A - Szinetár Miklós 2005 májusában történt lemondása után (a főigazgató eme döntéséért nem lelkesedtem, de közel 50 éves barátságunkban mindenkor felnőtt embernek tekintettük és tiszteltük egymást) - a kutyafuttában, elkapkodottan és megfontolatlanul kiírt főigazgatói pályázaton induló H. Á. J. megkérdezte: leírhatja-e pályázatában, hogy azt szeretné: vállaljam továbbra is a főzeneigazgatói feladatok elvégzését és a poszt betöltését. Miután a pályázók többsége - ismereteim szerint - ugyanezt jelezte, igennel válaszoltam, azzal a figyelmeztetéssel, hogy ambícióit, a többiekéhez hasonlóan: semmiféle támogatásban nem részesítem. Azért nevezetesen, mert nem értek egyet a pályázat kiírásának tényével, időpontjával, tartalmával, a bírálóbizottság összetételével, a felelős minisztériumban mutatkozó tájékozatlanság riasztó fenyegetésével.

Ugyanakkor természetesen nem avatkozom olyan döntés meghozatalába, amely nem lehet az én felelősségem, és amely kérdésben - mellékesen szólva - csak az utolsó pillanatban kaptam egy illetékes személytől valamiféle kérdésnek szánt mondatot: mobiltelefonon(!). Jeleztem fenti álláspontomat, hozzátéve, hogy egy miniszteri biztos kinevezésével felügyeletet lehetne gyakorolni a már elkezdett takarékossági intézkedések hatékonysága tekintetében, és időt lehetne nyerni egy felelős vezető egyéniség, főigazgató megtalálására. Ezt az illetékes elutasította, mondván, most már késő. Ilyenformán H. Á. J.-ék pályázatát megfontolandónak javasoltam, jelezvén, hogy a többit nem ismerem. Elhárítottam, hogy személyi kérdésben pártoló, vagy érdemi véleményt nyilvánítsak.

5. Tiltakozásom ellenére H. Á. J. a pályázati időszak alatt többtucat telefonhívással, SMS-sel, e-maillel bombázott arra kérvén, hogy támogassam. Ezt értelmetlennek tartottam és elutasítottam; hol okos szóval, hol humorral, hol keményebben. Eredménytelenül.

6. "Jutocsa futott be" (az illetékes szóhasználata), s a sajtótájékoztatón (s az aznap esti MTV-műsorban a "befutott" és a kinevező hitet tett:

a) A 2005-2006-os évadot az általam és Szinetár Miklós megtervezte műsort, napra kidolgozott szereposztást, karmesteri, zenekari, énekkari beosztást, a teljes bérletezést, a három új produkciót (Bartók: három egyfelvonásos Szinetár; Händel: Xerxes Kovalik Balázs; Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok Vidnyánszky Attila irányításával, karmesterek: Kovács János, Oberfrank Péter, Jurij Szimonov), a legnagyobb körültekintéssel megvalósítják.

b) A létszámleépítést (amelyhez már hozzáfogtunk), racionálisan, emberségesen folytatják.

c) A főzeneigazgató (jómagam) természetesen a helyén marad, hiszen "az egyetlen igazi tudója" a műfajnak, "aranybánya" - a többi hozsannázó közhelytől megkímélem magamat és az olvasót.

Ezzel szemben:

A kinevezés bejelentésének meglehetősen balul sikerült sajtótájékoztatója után, (amely előtt illetékes és H. Á. J. arra szólított fel, hogy én ne beszéljek, mert ez "az Ő napjuk"(?), jómagam visszatértem nyári munkahelyemre. Egy hétig se telefonhívás, se SMS, se e-mail. Se H. Á. J., se a "művészeti igazgató" (egyébként nem létező) posztjára kiszemelt Kesselyák Gergely, se a figyelmeztető e-mailemre nem válaszoló Kunos (?) pénzügyi szakember, vezérigazgató (aki a sajtótájékoztatón rokonszenvesen viselkedett) nem mozdította a füle botját sem. Újabb figyelmeztetés után a pénzügyi szakember felhívott, és megkérdezte, hogy meglátogathat-e Szigligeten.

Meglátogatott, s néhány perc múltán imigyen szólt: "Tanár úr, mint nagykövetnek, lenne két javaslatom. Az első: mondjon le, mert hát nagyon nehéz lesz összeegyeztetni a művészeti igazgató munkakörét a főzeneigazgatóéval." (Kesselyákról volt szó, aki eddig karmester és az én asszisztensem volt.) Folytatta: "Legyen zenei tanácsadó, majd kap kitüntetéseket, meg mindent..." Nem folytathatta, mert csendben közöltem az úrral, hogy csak jólneveltségem tiltja, hogy azonnal ki ne dobjam.

Most ennyit a c) ponthoz.

Ad b) Ugyanez az "operai szakértő" közölte, hogy mint gazdasági igazgató augusztus elsején megkezdi a kaszálást, mert rémesen sokan vannak az operában.

Ad a) H. Á. J. utasította az illetékes munkatársakat, hogy úgy készüljenek: takarékossági okokból csak egy (!!!) bemutató lesz: a Mesterdalnokok. A Xerxes és a Bartók nem aktuális. Vidnyánszky Attilát pedig arra, hogy csak rendezze meg a Wagnert, de a díszlet- és jelmeztervezőt majd ő jelöli ki. Arra az ellenvetésre, hogy a Jenufa és A Kisvárosi Lady Macbethben remekül dolgoztak, meg már készen vannak a tervek, a válasz: "Én vagyok a főrendező, én döntök. (Halkan: nem főrendezői pályázaton "futott be".) Továbbá: már január elsejétől bevezeti az "egy hétig ugyanazt a darabot játszani" koncepciót. (A bérlők - 40 000 - a nemzetközi és hazai egyeztetések okán: lehetetlen.) A válasz: oldják meg!

És végül még egyszer:

Ad c) A lemondási és "kitüntetési" ajánlatot még kinevezése életbelépése előtt hozta a követ úr. Az augusztus 17-re, a titkárnőkön keresztül megbeszélt első érdemi hármas találkozót megelőzően olyan provokáció ért, amelyet már nem tűr meg a papiros. Eltekintek ennek taglalásától. Lemondtam. Délután egyik napilapunk tudósítója felhívott: igaz-e a hír? Igaz, de most nem kívánok érdemlegeset mondani. Néhány perc múlva a "befutó" telefonált riadtan: "Felhívott a lap munkatársa. Mit mondjak?" "Amit akar."

Másnap az jelent meg, hogy a főigazgató az újságírótól tudta meg, hogy én lemondtam.

Az utolsó sor is elég lenne egy lemondáshoz.

De nem ez a fontos! Az a rettenet juttatott el a cérna végére, hogy az utolsó 20, azaz húsz esztendőben egyik kormányzat se tudta kezelni az egyik (ha nem a) legcsodálatosabb, legfontosabb és valljuk be: legdrágább kulturális intézményünk sorsát. A hozzá nem értés, a szűkkeblűség, a működési, ellenőrzési mechanizmus képtelenségei, a napi politikai érdekek, a világszínvonalat, a vidékiességet emlegető kajánkodások, felelőtlenségek, a mindenbe beleszóló sajtó hecckampányai keserítik annak a csodálatos épületnek, közösségnek nagyszerű iparkodását, amelyik naponta, telt házak előtt teszi boldoggá a nézők, a rossz hangulatba hajszolt emberek mindennapjait.

Ennek lett eredménye, hogy öt évig hozzá nem értő kezekbe került a Sugár úti palota és a szerény, de nagyszerű élményeket nyújtó, varázslatos akusztikával rendelkező Erkel Színház.

Elegem van! Utoljára idézem a magam parafrazeálta Malraux-idézetet. "Ha egy ország ad magára, akkor eltartja Operaházát."

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Veszélyben van a szimfonikus zenekar intézménye?

Számos veszély fenyegeti a szimfonikus zenekarokat, de ha túlélik, az biztos, hogy a jövő zenekara nem olyan lesz, mint a mai. Fischer Iván szerint ideje megreformálni a zenekarok működését, hogy megfeleljen a következő generációk korszakának.
Klasszikus

Véletlenül bukkant egy antikváriumban a Carmina Buranára Carl Orff

Imádta a különleges megoldásokat, egyik művéhez a bécsi Néprajzi Múzeumból kellett hangszereket szerezni és külön engedélyt a Bösendorfer cégől. Százhuszonöt éve, 1895. július 10-én született Carl Orff német zeneszerző, a Carmina Burana című oratórium szerzője.
Színház

Kállai Ferenc, az egyik legsokoldalúbb magyar színész

Tíz éve, 2010. július 11-én halt meg Kállai Ferenc Kossuth-díjas színész, a nemzet színésze. 
Vizuál

Elárverezik Katharine Hepburn Howard Hughesnak írott szerelmesleveleit

Hughes és Hepburn romantikus kapcsolata másfél évig tartott. Nem házasodtak össze, de szerelmi történetük nagy port kavart annak idején Hollywoodban, és a 2004-ben bemutatott Aviátor című filmben is megörökítették.
Jazz/World

Kiütötték a Fonó falát!

A kényszerű koncertszünetben elkészült a Fonó új, szabadtéri színpada!

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus galéria

Koncertek erdőben és tavon

A hétvégén több szabadtéri koncertet is adtak. Gyönyörű képeket mutatunk az eseményekről készült galériánkban.
Klasszikus rácz ödön

Rácz Ödön nagybőgős rekordot döntött A dongóval

Rimszkij-Korszakov eredetileg hegedűre és zongorára írt darabját már majd' minden hangszercsoport képviselői eljátszották, most egy extra gyors nagybőgő verziót mutatunk. Videó!
Klasszikus beszámoló

Veszélyben van a szimfonikus zenekar intézménye?

Számos veszély fenyegeti a szimfonikus zenekarokat, de ha túlélik, az biztos, hogy a jövő zenekara nem olyan lesz, mint a mai. Fischer Iván szerint ideje megreformálni a zenekarok működését, hogy megfeleljen a következő generációk korszakának.
Klasszikus magazin

Véletlenül bukkant egy antikváriumban a Carmina Buranára Carl Orff

Imádta a különleges megoldásokat, egyik művéhez a bécsi Néprajzi Múzeumból kellett hangszereket szerezni és külön engedélyt a Bösendorfer cégől. Százhuszonöt éve, 1895. július 10-én született Carl Orff német zeneszerző, a Carmina Burana című oratórium szerzője.
Klasszikus hír

A 24 éves finn sztárkarmester, Klaus Mäkelä lesz a párizsi filharmonikusok új vezetője

Klaus Mäkelä lesz 2022-től az Orchestre de Paris zeneigazgatója. A 24 éves finn dirigens már szeptembertől zenei tanácsadóként dolgozik a filharmonikus zenekarral, amellyel tegnap adta első koncertjét.