Schopenhauer egyike volt az első nyugati filozófusoknak, akik úgy vélték, az állatok éppoly értékesek, mint az ember. "Itt az ideje, hogy a bennünk és az állatokban egyaránt létező örök lény, mint olyan, felismertté váljon, védve és tisztelve legyen" – mondta, és szavai mélyen hatottak az őt tisztelő Wagnerre.
Richard Wagner
Wagnert művészetében is számottevően befolyásolta Schopenhauer. A Trisztán és Izolda akár annak schopenhaueri tannak a példázataként is értelmezhető, mely szerint a tökéletes boldogság elérhetetlen. De észrevette-e, hogy a Parsifalban Wagner az állatokkal való könyörületes bánásmódról beszél? Az első felvonásban Parsifal nyíllal lelő egy hattyút. A Grál-lovagok megtalálják az ifjút, és Gurnemanz elé vezetik, aki megfeddi őt:
Hogy gyilkolhattál itt, a szent erdőben, ahol csend és béke vesz körül?
És részletezni kezdi a hattyú szenvedéseit, elbeszélése pedig részvétet ébreszt Parsifalban.
Wagner és Nietzsche többször vitatkoztak a vegetarianizmusról, és különböző véleményt képviseltek. Mint minden mást, Wagner ezt a kérdést is véresen komolyan kezelte – ezt értsék szó szerint, ő a vérnek tulajdonította a kiválóságot és khmm, az alacsonyabbrendűséget is. 1879-ben a zeneszerző olvasott egy könyvet, mely az élveboncolás orvosi eredményeiről számolt be, és attól kezdve azt vallotta, hogy a predán étkezés árt a vérnek, és soha többet nem nyúlt húshoz.
Mahler I. Titán-szimfóniájában egy finom utalásra bukkanhatunk, mely a vegetarianizmust is érinti. A harmadik tételben a zeneszerző a Frère Jacques dallamát dolgozza fel mollban, az inspirációt pedig egy régi gyermekkönyvben talált fametszet adta. A vadász temetése című metszeten állatok viszik a vadász holttestét a sírhelyhez - természetesen nem gyászolva, hanem vidáman.
hírlevél
