„Miért érzi a lélek oly közel magához a könnyek művészetét, a műalkotásokban oly gyakran megnyilatkozó melankóliát?” – hangzik a kérdés a frissen megjelent album kísérőszövegében. Hiszen „az emberi élet boldogságának és boldogulásuknak a művészete, mint tudjuk, épp a szomorúság elkerülésében rejlik.”

A reneszánsz muzsikusnak, a reneszánsz embernek még nem álltak rendelkezésére a „brit tudósok” kutatásai. Ma már egész sor hipotézisünk van azzal kapcsolatban, hogy miért emelhet fel a szomorú zene. A zeneterapeuták azt mondják, a zene azt a szomorúságot is kifejezi bennünk, amit mi egyedül nem tudunk artikulálni, s egyben nosztalgiát ébresztenek a boldog pillanataink iránt. De ha az egzakt tudományt kérdezzük: a szomorú muzsika a prolaktin nevű hormon termelését segíti elő. Ez az, ami a szeretkezés utáni kielégülés érzéséért felel, illetve a tejelválasztást megindítja, de van még egy fontos funkciója: a nyugodtság érzetét segíteni elő az emberben akkor, ha trauma éri.

Prolaktin, zeneterápia, biokémia. Mindegy is.

Ars Lachrimarum (Fotó/Forrás: Csabai Máté / Fidelio)

Ma is az persze, de boldog, gondtalan kikapcsolódást jelent ez az izmusoktól, talmi pre-, poszt- és meta-irányzatoktól mentes muzsika. Az albumon helyet kaptak a reneszánszra jellemző statikusságot, szilárdságot megjelenítő művek – John Playford, Diego Ortiz darabja –, de megszólalnak eleven, szenvedélyes, kalandozóbb alkotások is – például Riccardo Rognoni velencei komponistától.

Szászvárosi viola da gambája Thomas Hume Life című kompozíciójában különösen lenyűgöző – légies, visszafogottan virtuóz. Később Nagy Csaba lantja is megmutatkozik szólószerepben (John Dowland: Prelude, Dufay: Adieu). Elhangzik a zeneszerző Flow My Tears című dala is, amelyet Sting tett híressé az új évezred hallgatói előtt.

Különösen érdekes a lemezt záró, lanton megszólaló Guillaume Dufay-mű (Adieu ces bonus Vins): ez a 15. századi kompozíció a lant-intravolációk kora előtt keletkezett, amikor még nem volt lehetséges a többszólamú vokális művek előadása egyetlen lanton. Ez az album legkorábban keletkezett darabja, egy rövid fantázia arról, milyen lehetett Dufay korának lantátirata.

A két művész egyébként évek óta muzsikuspartnerek. Szászvárosi Sándor a 15-18. századi gambairodalom tolmácsolója. Rendszeresen fellép Ausztriában, Csehországban, Németországban, Olaszországban, emellett több régizenei együttes (köztük a Sonora Hungarica Consort és a Custos Consort) alapítója. Nagy Csaba autodidakta módon kezdett lanton játszani, mesterkurzusokon tökéletesítette a tudását. Koncertjein reneszánsz és barokk lanton, valamint vihuelán játszik. A Recercare Régizenei Műhely alapítója és művészeti vezetője, nevéhez fűződik a Veszprémi Régizenei Napok.