Kérem, mondjon néhány szót Concerto-Notturno című darabjáról, amelyet Agata Szymszewska és a Liszt Ferenc Kamarazenekar fog előadni a zeneakadémiai koncerten. Ahogyan a cím is sugallja, hagyományos concertóról van szó, de inverzben, hiszen az első és a harmadik részeket foghatjuk fel lassú tételekként.
2000-ben írtam a Concerto-Notturnót. Az alapvető koncepció az volt, hogy egy versenyművet írjak noktürn-formában. Ez az oka annak, hogy a tétel tempói fordítottak. Szóló hangszerekre és vonószenekarra komponált műveim sorozatába illeszkedik bele ez a darab.
Dolgozott már korábban a darabon Agata Szymczewskával? Mit emelne ki a játékából?
Nagyon örülök, hogy ő fogja játszani a Concerto-Notturnót, de még nem hallottam vele a darabomat, sőt nem is találkoztunk, így ez egy teljesen új tolmácsolása lesz a műnek.
És hallott már korábban a Liszt Ferenc Kamarazenekarról? Milyen emlékei és gondolatai vannak Magyarországról, illetve a magyar zenei életről?
A Liszt Ferenc Kamarazenekar egy nagyon jól ismert együttes, és kiváltság, hogy ez a zenekar fogja játszani a darabomat a zeneakadémiai koncerten. Általánosságban beszélve pedig természetesen Magyarország messze földön híres nagyszerű zenéjéről és kiváló muzsikusairól.
Feltételezem, édesapja szellemi öröksége hatással volt az ön zenéjére és karrierjére, azonban gyakran elég nehéz egy híres zenész fiaként felnőni és aztán az ő szakmáját választani, hiszen az emberek óhatatlanul az apához akarják majd hasonlítani a fiút. Voltak valaha ilyen nehézségei és egyáltalán milyen volt felnőni Henryk Górecki fiaként?
Valóban, ahogy rámutatott, egy híres zeneszerző fiának lenni nem pusztán kellemes élményekkel jár, ahogy sokan azt hiszik.
Nem akarok hosszasan beszélni a problémáról, elég legyen csak annyi, hogy sokkal egyszerűbb lenne az életem, ha az emberek abbahagynák édesapám keresztnevének odabiggyesztését az én darabjaimhoz.
Mi az, amit az ő stílusából vagy munkamódszeréből örökölt? Vagy esetleg próbált teljesen más utakat keresni? Ha igen, milyen zeneszerzők és stílusok hatottak az ön zenéjére?
A zene a mindennapjainkat képezte, rengeteget beszélgettünk apámmal zenéről, de sohasem kompozíciós technikákról. Chopin és Brahms zenéje mindig közel állt hozzám, és mivel otthon a populáris zene tiltott gyümölcsnek számítottak, nagy hatással volt rám az egyetlen könnyedebb mű, ami még nem volt tiltólistán: Bernstein West Side Storyja. Talán a tiltás miatt a populáris zenei elemeket a mai napig vonzónak és egzotikusnak találom, ezért gyakran alkalmazom is azokat a műveimben. Hozzáteszem, tinédzserként elektromos gitárt rejtegettem az ágyam alatt, amit apám csak jóval később tudott meg. Amit pedig még nagy hatásként említhetek, az Messiaen eszméletlen harmóniavilága.
Természetesen apám is hatott rám, főleg kamaradarabjai, mint amilyen a Muzyczka IV harsonára, klarinétra, csellóra és zongorára, amelyben II. szimfóniájának zenei anyagát dolgozza fel kamarazenében, illetve a Lerchenmusik klarinétra, csellóra és zongorára.
Apja, Henryk Górecki bátorította önt a zenei pályán?
Alapvetően igen, de ő azt szerette volna, ha hegedűs lesz belőlem.
Hatévesen kezdtem el tanulni a hangszeren, később azonban átnyergeltem zongorára, ami sokkal jobban tetszett, de rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok elég extrovertált az előadó-művészethez. Már gyerekként arról álmodoztam, hogy majd egyszer zenekarra írhatok. Amikor elkezdtem komponálgatni, eleinte nem mertem elmondani apámnak, hiszen nálunk a „zeneszerző” egy szent szó volt, amivel Bachot, Beethovent és társait illethettük. Később, amikor már tizenéves voltam, fedezte fel egy kompozíciómat és támogatni kezdte zeneszerzői szárnybontogatásaimat.
De még valahogy mostanában is azt szoktam mondani, hogy nem vagyok zeneszerző, csak egy fickó, aki komponál.
Világszerte játsszák a darabjait, de előadói többnyire lengyel muzsikusok. Milyen az élete az Egyesült Államokban, jó döntés volt-e odaköltözni és ottmaradni, illetve milyen gyakran látogat haza?
Rendszeresen járok Lengyelországba, illetve Európába. Amerikába költözésemet annak idején alapvetően személyes okok vezérelték, semmi köze nem volt komponista-karrieremhez.
Jelenleg milyen darab(ok)on dolgozik? Mondana valamit a jövőbeli terveiről?
Be kell vallanom, nem szeretek a tervekről és a jövőről beszélni, így leginkább csak a közelmúltról beszélnék, amiről azt tudom elmondani, hogy a tavalyi évben komponáltam néhány darabot szóló gitárra, illetve egy művet Eclipse of Time címmel csellóra és zenekarra, amelyet Katowiczében mutattak be most március végén.
Jegyek a Liszt Ferenc Kamarazenekar oldalán kaphatók.