Klasszikus

Mikor tapsoljunk hangversenyen?

2017.06.12. 11:26
Ajánlom
A koncertlátogatók tízparancsolatának egyik fontos intése, hogy két zenei tétel között: Soha. Nem. Tapsolunk. De miért?

2009-ben Barack Obama akkori otthona, a Fehér Ház egy klasszikus hangversenynek adott otthont. Az elnök ezekkel a szavakkal nyitotta meg az estet: „Nos, ha bárki Önök közül zöldfülű a klasszikus koncertre járásban, és nem tudja, mikor kell tapsolni, ne izguljon.

Obama, a jazz szerelmese

Kapcsolódó

Obama, a jazz szerelmese

Leköszönt az USA első afroamerikai elnöke, aki nemcsak ebben volt első, hanem többek között abban is, hogy az emberek megismerhették zenei ízlését azáltal, hogy rendszeresen nyilvánosságra hozta zenei lejátszási listáit, sőt, énektehetségét is sokszor megcsillogtatta.

Úgy tudjuk, Kennedy elnöknek is hasonló problémája volt. Ő és Jackie több klasszikus hangversenyt is tartottak itt, és többször is előfordult vele, hogy ott tapsolt, ahol nem kellett volna.

Szóval az egyik titkára kitalálta, hogy jelez neki a szemközti ajtórésben. Nos, szerencsére nekem itt van Michelle, hogy elmondja, mikor kell tapsolni. Önök viszont magukra vannak utalva.”

Nehéz ez a „tilos a taps” szabály

Ha az ember Csajkovszkij Patetikus-szimfóniájának 3. tételét vagy az Emperor-zongoraverseny nyitótételét hallgatja, óhatatlanul ingert érez arra, hogy tapsoljon a végén – ha jó az előadás –, a zene, a zárlat szinte kívánja a tapsot. De nem szabad. Még hátra van egy-két tétel.

A szó – franciául applaudissement, olaszul plauso, latinul applausus, németül der Applaus – a római komédiák végén felhangzó utasításból származik: „Plaudite!” Ezek a fulmináns záróhangok olyanok, mint egy ilyen felszólítás: dübörög a zenekar, szól az üstdob, a pergő: tapsolj!

Nem volt ez mindig így, a barokkban és a klasszikus korban lazábban kezelték a kérdést. Bach kávéházban is koncertezett, Mozart pedig olyan örömmel fogadta a Párizsi-szimfónia közepette felharsanó tapsot, hogy fagylalttal ünnepelte a sikert.

A taps azt jelentette: a közönség szereti, amit hall.
Johannes Brahms

Johannes Brahms

Brahms például kétségbeesett, amikor a d-moll zongoraversenye premierjén a közönség nem tapsolt az első két tétel után. Nem is alaptalanul: a hallgatóknak nem tetszett a mű. Később, mikor a zseniális IV. szimfóniát mutatta be, a közönség minden egyes tételt megtapsolt. Elgar I. szimfóniájának első tétele után az emberek annyira verték a tenyerüket, hogy a zeneszerzőnek ki kellett mennie a színpadra az ünneplést fogadni. De a legszebb Bronislaw Hubermann sztorija, aki úgy játszotta Brahms hegedűversenyének kadenciáját (ráadásul a szerző jelenlétében), hogy a közönség ujjongásban tört ki a kadencia után. „Nem kellett volna olyan gyönyörűen játszani!” – mondta a koncert után kedélyesen Brahms.

Igaz, más dolgok is történtek régen a klasszikus hangversenyeken, amik mai szemmel furcsák. Beethoven vagy Mozart például simán megcsinálta, hogy a koncert elejére illesztették egy szimfónia első három tételét, a koncert befejezéséül pedig eljátszották a finálét.

Nem szeretném, ha bárki Mendelssohnt vagy Schumannt hibáztatná a mai, kötött illemért, de ők az elsők között voltak, akik szigorú igényekkel jelentkeztek a szabályok terén. Mendelssohn szerette volna, ha Skót-szimfóniáját semmiképpen nem szakítja meg a taps. Schumann kicsit nyersebben fogalmazott:

Arról álmodtam, hogy koncertet szervezek a süketeknek és a butáknak, így talán megtanulják az emberek, hogy viselkedjenek a koncerten, főleg ha az gyönyörű. Koncert közben legyenek olyan némák, mint a kőpagodák.

Wagnernek is volt kívánsága a tapssal kapcsolatban, erről itt olvashat.

Leopold Stokowski és a Philadelphia Orchestra (1916)

Leopold Stokowski és a Philadelphia Orchestra (1916)

A 20. században, miután Amerikában a koncerttermeket „kisajátította” a felsőosztály, változott az etikett is. „A felső- és a középosztály tagjai úgy tekintettek a szimfonikus zenekarra, mint egy európai bástyára a kommersz, vulgáris világban. (...) – írja Alex Ross zenetörténész. – A popkultúra térnyerésével a koncerttermek egyfajta menedékké váltak – messze az őrjöngő tömegtől. Talán a taps megszűnése is ezt a változást jelzi.” Arthurt Rubinstein, az óceán mindkét partján aktív zongorista szerint a hangversenytermek némasága „az amerikai kisebbségi komplexusát jelezte”, akik műveltebbeknek, kifinomultabbaknak tartották maguknál Európát, és fel akartak zárkózni hozzájuk.

Emanuel Ax zongorista a blogján így írt a tapsról:

Őszintén remélem, hogy visszatérünk ahhoz az érzéshez, hogy a taps egy érzelmi reakció a zenére, és nem egy szabályozott kötelesség.

Túl komoly lett a komolyzene? Nemrégiben a Müpában Cameron Carpenter örömmel fogadta a Bach-versenymű közben felharsanó tapsot, és elvétve történik hasonló. Az ilyen helyzeteket többnyire a rutinos koncertlátogató rosszalló szemforgatása követi. „Nem tudja, hogy nem kell most tapsolni?” – üzenik a szemek.

Pedig csak figyeltek a zenére, és tetszett nekik. Ez mégsem rossz, nem?

Felhasznált források
Michael Steinberg & Larry Rothe: For The Love Of Music. Oxford UP, 2006.
Alex Ross: Applause: A Rest Is Noise. Előadás a Royal Filharmóniai Társaságban, 2010. március 8.
Why Don't We Clap Between Movements at Classical Concerts? (WQXR.org)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

José Carreras: „Sose vitatkozz egy szopránnal!”

A világhírű katalán tenor, José Carreras először zsűrizett a Virtuózok nemzetközi tehetségkutatójában – a fiatalok indulásáról is kérdeztük. José Carreras-interjú.
Színház

Kolovratnik Krisztián: „Színházamra találtam a Játékszínben”

A nézők 2024/25-ben is szavazhattak kedvenceikre a Játékszínben. Az Évad színésznője Gubik Petra, az Évad színésze pedig Kolovratnik Krisztián lett, aki lapunknak arról is beszélt: a színházban jobbnál jobb szerepek találják meg egymás után.
Plusz

Költészet, koncert és fényárban úszó falak – jön a 25. Dombos Fest

Június 26. és 29. között rendezik meg Kishegyesen a 25. Dombos Festet, a vajdasági magyarság egyik legizgalmasabb összművészeti fesztiválját. A jubileumi rendezvényről és a fesztivál múltjáról Horváth László fesztiváligazgatóval beszélgettünk.
Zenés színház

Szörényi Levente: „Az áldozatvállalás kérdése miatt kezdtünk el foglalkozni a Kőműves Kelemennel”

Több mint negyven évvel az ősbemutatót követően a Városmajori Szabadtéri Színpadon mutatják be a Bródy–Szörényi alkotópáros Kőműves Kelemen című rockballadáját Alföldi Róbert rendezésében. A sajtónyilvános olvasópróba után Szörényi Levente nyilatkozott a Fideliónak.
Klasszikus

94 éves korában elhunyt Alfred Brendel zongoraművész

Pályája során több mint száz lemezt készített, közülük nem egy máig etalonnak számít, ha Beethovent vagy Schubertet akarunk hallgatni. Az osztrák zongoraművész június 17-én, életének 95. évében hunyt el.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Vivalditól a Coldplayig – Sturcz Quartet a Benczúr Kertben

A nyári esték varázslatos hangulatával és páratlan ízeivel várja a közönséget június 23-án a Benczúr Ház kertjében a Music & Wine, azaz Zene és bor című rendezvény.
Klasszikus gyász

Elhunyt Homolya István

Június 17-én elhunyt Homolya István zenetörténész, az Editio Musica Budapest korábbi igazgatója. Palestrináról, Lassusról és Bakfark Bálintról írt könyveivel a magyar zenetudományban és zenei ismeretterjesztésben is fontos szerepet vállalt. A szakember 85 éves volt.
Klasszikus hír

Vezető karnagyot keres a Magyar Rádió Énekkara

A Magyar Rádió Művészeti Együttesei (MRME) nyílt pályázatot hirdetett a Magyar Rádió Énekkara vezető karnagyi pozíciójának betöltésére. A jelentkezés határideje július 30. 
Klasszikus ajánló

Jótékonysági koncerttel segítik a székelyföldi árvízkárosultakat

Június 22-én, vasárnap 16 órától Budapesten, a Kálvin téri református templomban jótékonysági koncertet hallhat a közönség. Az eseményre a belépés díjtalan, a helyszíni adományok teljes összegé a székelyföldi árvízkárosultak megsegítésére ajánlják fel.
Klasszikus ajánló

Bach nyomában – nyáron is elhozza a barokk zenét a Csíkszeredai Régizene Fesztivál

Július 5. és 13. között ismét időutazásra hív Erdély egyik legjelentősebb zenei eseménye, a Csíkszeredai Régizene Fesztivál. A 42. alkalommal megszervezett eseménysorozat középpontjában idén a német barokk géniusz, Johann Sebastian Bach áll.