Klasszikus

Milyen tempóban játsszuk a Kilencedik szimfóniát?

2019.02.17. 09:15
Ajánlom
Őrületesen gyors Kilencediket játszott az Óbudai Danubia Zenekar a Zeneakadémián, egy órán belül végeztek a szimfóniával. Beethoven nem forog a sírjában, sőt, valószínűleg ezzel lenne elégedett.

Ahogy minden szimfóniáját, úgy a Kilencediket is pontos metronómjelzésekkel látta el Beethoven. Mégis – mindig kérdés tárgya volt, hogy mennyire kell ezeket követni. A legtöbb karmester a nyitó Allegro ma non troppo és a harmadik, lassú tételt a jelzettnél lassabban, a militáns érzetű indulót a negyedik tételből pedig gyorsabban játssza. Amikor a historikus előadásairól ismert Roger Norrington Beethoven tempóit használta egy felvételen, vegyes kritikákat kapott, hasonló megítélés kísérte az izgő-mozgó Benjamin Zander lemezén a Philharmonia Orchestrával.

Az Óbudai Danubia Zenekar előadása a videó 27. percétől kezdődik.

Élőben a Zeneakadémiáról

Ma este Beethoven

Posted by Index.hu on Thursday, February 14, 2019

Február 14-én a Zeneakadémián bátor és energikus értelmezésben hallottuk a zenetörténet leghíresebb szimfóniáját az Óbudai Danubia Zenekar és a Nemzeti Énekkar előadásában. Hogy pontosak legyünk: 59 perc 58 másodperc alatt jutottak a végére, megdöbbentően gyorsan. Meghallgattam a felvételt metronómmal is: takkra pontos volt. Annyira tetszett az előadás, hogy fel is hívtam Hámori Máté karmestert, hogy megkérdezzem tőle, miért döntött úgy, hogy a szokottnál jóval gyorsabb tempóban interpretálják a művet.

hamori_mate-144604.jpg

Hámori Máté az Óbudai Danubia Zenekar élén 2019. február 14-én a Zeneakadémián (Fotó/Forrás: Valuska Gábor)

Azt tapasztaltam, hogy hihetetlen jól működnek Beethoven saját metronómszámai.

Jó példa erre az Eroica első tétele” – felel a kérdésemre, és rögtön  el is énekli, mennyivel gyorsabban kéne játszani, mint ahogy az megszokott. Megjegyzi, hogy a IX. szimfónia harmadik tételét például „körülbelül fele tempóban játszották a nagyöregek, kivéve Toscaninit, aki komolyan vette a jelzéseket”. „A zenei érzékem tiltakozik a lassabb tempó ellen, mint amit Beethoven előírt” – teszi hozzá Hámori. Szerinte a tételek felirata sem tempót jelöl (hiszen arra ott van a számszerűsített utasítás), hanem karaktert. Így lehetséges, hogy a harmadik tételben az „adagio molto e cantabile” és az „andante moderato” között észrevehetetlen a számszerűsített tempókülönbség, mindössze 3 ütés/perc.

Screen-Shot-2018-07-15-at-75505-PM-150058.png

Beethoven saját kezű tempójelzései a IX. szimfóniához (Fotó/Forrás: benjaminzander.org)

Beethoven eredeti tempóinak természetesen több „védőügyvédje” is volt már. Roger Norrington, aki historikus előadóként ismert, a Guardian hasábjain évekkel ezelőtt leírta, hogy amikor összevetette a legismertebb szimfóniafelvételeket a fakszimile kottával „akadtak gondjai”, de a tanárai inkább azt mondták, hanyagolja a témát. „Ezt így szoktuk csinálni, és épp elég jól hangzik.”

„Nem hagytam annyiban” – írja. „(…) Megpróbáltunk »bizonyítékok alapján« Beethovent játszani, meg akartunk vizsgálni minden részletet (…). Számos könyv, korhű hangszer és kiváló zenész volt a segítségünkre, illetve Haydn és Mozart zenéjében szerzett tapasztalat.” (Norrington felvételét itt lehet meghallgatni: 62 perc.)

De nem csak a historikus hagyományt ápoló együtteseknek áll jól a helyes tempó. Tehát akkor így kéne játszani a művet mindenkinek?

Mire terjed ki az előadók szabadsága?

Brahms nem törődött a tempójelzés kérdésével annyit, de Gluck, Schumann, Verdi és Ravel ragaszkodtak ahhoz, amit előírtak. Verdi egyenesen úgy fogalmazott, amikor valaki eltért a kottában szereplő értéktől, hogy nem szabad, mert „elég, ha egy zeneműnek egyetlen szerzője van”. S hogy egy könnyűzenei példát is hozzak: Szörényi Levente sem Alföldi vitatott rendezésén akadt ki az István, a király kapcsán, hanem a túl gyors tempó miatt. Ez nem jelenti azt, hogy mindig a zeneszerzőknek van igazuk. Schumann jelzéseiről kiderült, hogy irreálisak, sőt abszurdak voltak, Ravel pedig mégis megenyhült, amikor Arturo Toscanini jóval gyorsabban intette a Bolérót. „Legyen, de csak magának szabad!” – mondta az előadás után. És bármennyire is tetszetős Debussy saját előadásában a Clair de Lune, a legtöbb előadó sokkal lassabban játssza, és nem tévedésből.

800px-Metronom_Malzel_1815-150255.jpg

A Mälzel-féle metronóm. Ilyen volt Beethovennek is. (Fotó/Forrás: Andreas Praefcke)

Beethoven metronómja

A metronómot olyan találmánynak tekintem, ami segít, hogy a zeneműveim mindenhol épp azokkal a tempókkal szólaljanak meg, amilyet elképzeltem; sajnálatos, hogy ezt oly gyakran nem veszik figyelembe

– írta Beethoven, aki rendkívül komolyan vette a saját metronómjelzéseit. Amikor titkára a IX. szimfónia berlini bemutatójának sikeréről tájékoztatta, csak annyit felelt, hogy „akkor bizonyára betartották a tempókat”.

Mégis, majdnem kétszáz évvel a halála után is kérdés tárgyát képezik az előírásai. Egy matematikusokból és zenetudósokból álló csapat egész kutatást szentelt annak, hogy vajon hibás volt-e a komponista metronómja, amelyet Johann Nepomuk Mälzeltől kapott 1815-17 tájékán. (A válasz: nem tudjuk, mert hiányzik a pendulum végéről az állítható magasságú súly, viszont nincs is okunk feltételezni ezt.) Más elgondolások szerint a zeneszerző siketsége folytán kerültek feltűnően gyors tempók a kottáiba: mivel Beethoven fejben hallotta a zenét, akaratlanul is gyorsabbnak képzelte el azt, nem számolva a hang akusztikai jellegzetességeivel.

Miért lett a IX. szimfónia ennyire lassú?

Wilhelm Furtwängler 1942-es felvétele arról nevezetes, hogy a Philips hivatalos sztorija szerint ehhez igazították a CD 74 perces hosszát. Ez a Danubia 60 percéhez képest hosszúnak tűnik, de nem kirívó példa. Nézzük végig, hogy milyen hosszúságúak a szimfónia viszonyítási pontnak számító felvételei! Otto Klemperer 1958-as felvétele a Philharmonia Orchestrával 72 és fél perc, Széll György és a New Philharmonia felvétele majdnem 70. Solti György a Chicagói Szimfonikusokkal rögzítette, 76 és fél perc alatt jutnak a végére. Talán Bernsteiné a leghosszabb előadás, aki a rendszerváltás idején az újraegyesített Berlinben vezényelte a művet (és az „öröm” szót „szabadság”-ra cserélte a szövegben) – 78 perc alatt.

Hámori Máté szerint részben azért tértek el a nagy 20. századi karmesterek Beethoven tempóitól, mert a romantika felől értelmezték a IX. szimfóniát.

Az első tétel gyászindulójában már felfedezhetjük Mahlert, a harmadik tételben pedig Brahmsot, máshol pedig olyan hangszerelést hallunk, amely később Lisztre jellemző. Viszont nem szabad elfelejtenünk, hogy Beethoven hatott ezekre a zeneszerzőkre, és nem fordítva. A bonni mester előképe egykori tanára, Haydn volt. „Ha valaki romantizálja a szimfóniát, az veszít a vagányságából és az eredeti értelméből” – mondja az óbudai zenekar karmestere. „Egy csomó megszokás rárakódott már, de én nem az előadói hagyományból indultam ki, hanem a kottából.”

Beethoven IX. szimfóniája teljes értékű lehet 60 és 78 percben is, de ha legközelebb túl gyorsnak tűnik egy zenekar, érdemes elővenni a metronómot. Lehet, hogy az az előadás szól úgy, ahogy Beethoven elképzelte.

 

Hogy lehetett egyszerre fasiszta és kommunista himnusz az Örömóda? Egy filozófus válaszol

Kapcsolódó

Hogy lehetett egyszerre fasiszta és kommunista himnusz az Örömóda? Egy filozófus válaszol

Beethoven Kilencedik szimfóniájának zárótétele, bármily népszerű legyen is, nem könnyen fogyasztható zene. Miért változik vásári komédiává ez a fenséges muzsika? És hogy lehet, hogy az Örömódát minden politikai ideológia himnuszává tudta tenni? – teszi fel a kérdést szlovén sztárfilozófus, Slavoj Žižek.

Beethoven Kilencedikje annyira túlértékelt!

Beethoven Kilencedikje annyira túlértékelt!

Ezt nem mi mondjuk, hanem Giuseppe Verdi. Egy zenetörténész azt a kérdést is felvetette, hogy vajon akkor is imádnánk-e ezt a szimfóniát, ha nem a bonni mester írja.

Létezik-e a kilencedik szimfónia átka?

Létezik-e a kilencedik szimfónia átka?

Beethoven örökre megváltoztatta a zenetörténetet, ráadásul egy átkot is hagyott a későbbi zeneszerzőkre, amelyben leginkább Mahler hitt. Ennek a lényege – Schönberg megfogalmazásában – így hangzik: „A kilencedik a határ. Aki ezt túl akarja lépni, annak távoznia kell.”

Süketelés Beethovenről

Idén minden Beethovenről fog szólni: 250 éve született a Mester, kilenc örökérvényű szimfónia, szonáták, vonósnégyesek, s nem utolsósorban lapunk névadó operájának, a Fideliónak a szerzője. Nem csak a közönség kedvence, hanem a zenetudósoké is, így joggal reméljük, tudunk még újat mondani róla. Cikksorozatunkban nem csak zenei kérdésekről, hanem Beethoven koráról, annak történelméről is írunk. Kellemes olvasást és zenehallgatást kívánunk!

A sorozat cikkeit itt érheti el!

Legolvasottabb

Klasszikus

Sörösüvegekből zenét csiholni – interjú Balogh Máté zeneszerzővel

A Renewable Music – V4 Composers for Sustainability elnevezésű projekt a fenntarthatóság témájában ösztönzi párbeszédre és cselekvésre a nemzetközi klasszikus zenei közösséget. A kezdeményezésben részt vevő egyik zeneszerzővel, Balogh Mátéval beszélgettünk.
Színház

Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó a Centrál Színházban tér vissza a színpadra

A Nemzeti Színházban tavaly súlyos balesetet szenvedett színművészek apa-lánya párost alakítanak a Centrál Színház következő évadában. A Puskás Tamás rendezte előadás egy híres film adaptációja lesz. 
Klasszikus

Neves régizenei együttessel készített lemezt Daragó Zoltán

A fiatal kontratenor Bach-áriákat felvonultató lemeze Christophe Rousset vezényletével és a Les Talens Lyriques közreműködésével szeptemberben jelenik meg az Aparté Kiadónál.
Könyv

Pernye és fű – ősszel érkezik Závada Pál új regénye

Október 8-án a Magvető Kiadó gondozásában jelenik meg a Kossuth-díjas író legújabb regénye, amelynek története és karakterei ugyan fiktívek, ám a benne szereplő interjúk valóságosak – azokat Sipos András rendezővel készítették Statárium című, 1989-es filmjükhöz.
Színház

Elhunyt Szatmári Liza

Az Aase- és Gobbi Hilda-díjas színésznő július 20-án, életének 97. évében hunyt el. Szatmári Liza hetvenhárom éve volt a Vígszínház tagja, halálhírét a társulat közölte.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

Sörösüvegekből zenét csiholni – interjú Balogh Máté zeneszerzővel

A Renewable Music – V4 Composers for Sustainability elnevezésű projekt a fenntarthatóság témájában ösztönzi párbeszédre és cselekvésre a nemzetközi klasszikus zenei közösséget. A kezdeményezésben részt vevő egyik zeneszerzővel, Balogh Mátéval beszélgettünk.
Klasszikus hír

Neves régizenei együttessel készített lemezt Daragó Zoltán

A fiatal kontratenor Bach-áriákat felvonultató lemeze Christophe Rousset vezényletével és a Les Talens Lyriques közreműködésével szeptemberben jelenik meg az Aparté Kiadónál.
Klasszikus hír

Huszadik alkalommal rendezik meg a Crescendo Nyári Akadémiát

Július 21-én kezdődik a 20. Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál, melyre rekordszámú hallgató jelentkezett, hogy a mesterkurzus és fellépéseik által fejlődhessenek, és közösen ünnepelhessék a jubileumi eseménysorozatot.
Klasszikus ajánló

Európai és argentin tánczenék találkozása – Pápán lép fel a Pannon Ifjúsági Zenekar

Július utolsó előtti vasárnapján különleges zenei programra várja a hallgatóságot a Pannon Ifjúsági Zenekar Pápán, a lenyűgöző Esterházy-kastély udvarán: az elmúlt évszázadok dél-amerikai és európai zenéje ad egymásnak randevút az együttes tolmácsolásában.
Klasszikus kritika

Világrengető dallamok – az elmúlt száz évből származó zenéket játszottak a Berlini Konzerthausban

A modern kor mesterművei – ezzel a címmel hirdette évadzáró koncertjét a Berlini Konzerthaus Zenekara. Az együttes idén nagy hangsúlyt fektetett a 20-21. századi alkotásokra, már a szezon elején is hangversenyt szenteltek a témának.