PG: A Modern Art Orchestra változatos koncerttematikái között nagy hangsúlyt kapnak ikonikus magyar zeneszerzők is, mint Bartók Béla és Kodály Zoltán. Legközelebb október 25-én áll színpadra a zenekar ilyen anyaggal, melynek a címe Kodály Reflections. Hogyan állsz hozzá ezen legendák hagyatékához és milyen aspektusok befolyásolnak a feldolgozandó művek kiválasztásakor?
ÁJ: Kodály Zoltán Sirató ének című kórusművével dolgozom jelenleg. Így szól Bodrogh Pál szövege. “Dalnok jő, dalnok megy, de örök a nóta.” Egy magamfajta botcsinálta jazz-zeneszerzőnek felnőni nem lehet egy Kodály Zoltán műhöz. Nincs rá elég felkészültségem.
Ennek ellenére hiszek abban, hogy a tehetségemmel és a tudásommal olyan értéket tudok közvetíteni, melyben képes vagyok a jazz nyelvén megszólaltatni azt a “nótát”, amit Kodály Zoltán ránk hagyott.
PG: Miben különbözik számodra egy ilyen munkafolyamat például az idén tavasszal napvilágott látod saját lemezed anyagának megírásától?
ÁJ: A jelenlét és az intuíció szempontjából semmi különbség nincs. A saját lemezem anyagának elkészítése két évig tartott. A mostani Kodály anyagra néhány hét áll rendelkezésemre. Általában kisebb formációkban szoktam gondolkodni. A nagyzenekari hangszereléseim is legtöbbször kisebb hangszercsoportok találkozásából állnak, ezek talán sokkal közelebb vannak a Balance tömörségéhez, vázlatosságához. Fekete-Kovács Kornél művészeti vezetőnk kérésére a Kodály anyagban teljes mértékben tiszteletben kell tartanunk az eredeti műveket. A saját zenémben nincs ilyen kötöttség.
Avéd János (Fotó/Forrás: MAO)
PG: Milyen források szolgáltatnak neked inspirációt a zenében és a mindennapi életben?
ÁJ: A legkülönfélébb dolgok. Most olvastam egy remek blogot, melyben valaki John Hollenbeckkel levelezett. Ő is megkapta ezt a kérdést. A válasz ez volt: “The inspiration is you.”
Ez számomra annyit jelent, hogy a valódi inspiráció nem kívülről érkezik, hanem belső, lelki folyamat. Ennek természetesen szükséges, de nem elégséges feltétele a technikai felkészülés, a tanulmányozás, az elemző munka.
A nemsokára 72 éves Dukay Barnabás interjújában olvastam, hogy a mai korszellem szerint mi az életnek inkább tárgyai vagyunk és nem alanyai. Azt hiszem minden, ami valóban személyessé válik bennünk, az inspiráció.
PG: A Modern Art Orchestra és a saját albumod mellett milyen, számodra fontos zenei projektekben vettél részt eddig idén?
ÁJ: Twinning (FR/HU), Balance, Ávéd János Quartet/Quintet, Gadó Gábor formációi, Dés András Erdőkerülők, Pátkai Rozina zenekarai, Pozsár Máté Sextet, Ajtai Péter Mingus, Mingus, Mingus; Oláh Szabolcs Quintet, Varga Bendegúz Quartet.
Ávéd János (Fotó/Forrás: Stépán Virág)
PG: Országunk egyik legkiválóbb jazz-szaxofonosaként mely hazai és külföldi zenészek biztosították számodra az útmutatást, illetve kiknek a munkásságát tanulmányozod ma is?
ÁJ: Krupiczer Ferenc, Kaszás László, Bencsik Attila, Kollmann Gábor, Elek István, Borbély Mihály, Oláh Kálmán, Binder Károly, Friedrich Károly, Faragó Béla, Fekete-Kovács Kornél, Bacsó Kristóf, Oláh Szabolcs, Váczi Dániel, Dés András, Fenyvesi Márton, Szakcsi-Lakatos Béla, Sárvári-Kovács Zsolt, Grencsó István, Szakcsi-Lakatos Róbert, Gadó Gábor, Balázs Elemér, Mohay András, Guillaume Orti, Chris Potter, David Binney, Charles Lloyd, Lester Young, Coleman Hawkins, Chu Berry, Lee Konitz, Sonny Rollins, Jerry Bergonzi, Andrew D’Angelo, Chris Speed, Adam Rogers, Kurt Rosenwinkel, Michael Brecker, Tony Malaby, Mark Turner, David Liebman, John Coltrane, John O’Gallagher, Chris Cheek, Marc Mommaas, Dan Weiss, Miles Okazaki, Vijay Iyer, Ben Wendel, Marcus Gilmore, hogy néhány nevet említsek.
PG: Mi az, ami miatt a zenét választottad hivatásodnak és mit tartasz a muzsika legfontosabb emberi aspektusának?
ÁJ: Az ember egyszercsak azon kapja magát, hogy egyfolytában zenével foglalkozik. Persze kitölti a felvételi jelentkezési lapot, ha szeretne iskolába, vagy egy mesterhez járni. Ezek életesemények, de azt hiszem nincs egyetlen konkrét ok, amiért választja.
A zene önmaga amit szeretek, amit napról-napra jobban meg szeretnék ismerni.
Talán nem szerencsés, ha a zenész túl sokat foglalkozik a zenei aspektussal, mert akkor könnyen önmagát helyezheti a zene elé, de lehet, hogy elkezd hízelegni a közönségének, ami szerintem fals megközelítés. Ismételni tudom magam: a személyesség a legfontosabb feltétel az őszinte és önazonos zenéléshez.
Pázmándi Gergely
Fejléckép: Somogyi Lajos / MAO
hírlevél
