Az október 23-i, Magyar Concerto című koncert előtt (amelyre jegyet vásárolni is lehet még, de az Index.hu-n online közvetítésben is meghallgatható) Keller Andrással, a Concerto Budapest karmesterével, valamint Kelemen Barnabással, a hangverseny egyik szólistájával beszélgettünk.

Mióta ismerik egymást?

Kelemen Barnabás: Azt hiszem, én előbb ismertem Andrást, mint ő engem. A szüleim a Liszt Ferenc Kamarazenekarban játszottak, és emlékszem, amikor András elkérte Rolla János Guarnerijét. De emlékszem a Keller Kvartett több koncertjére is, amelyek nagy hatással voltak rám, és persze közös hangversenyekre is, amelyeken ő karmester volt, én pedig szólista. Remélem, hogy a szombati koncert is emlékezetes lesz.

Megkönnyíti a közös munkát, hogy mindketten hegedűsök?

K.B.: Ez nem kérdés, de továbbmennék. Mindkettőnk életének fontos részét képezi a vonósnégyesezés, és ez ebből fakadóan sok kérdést azonos nézőpontból vizsgálunk. A pandémia alatt több rádiófelvételt csináltunk Brahms-művekből, akkor András volt a primárius, feleségem, Kokas Katalin hegedült, én brácsáztam, Fenyő László csellózott – „Kellermen-kvartett” –, Fejérvári Zoltán pedig zongorázott.

Keller András: Én azokat a hegedűsöket szeretem, akik képesek megszemélyesíteni a zeneműveket, természetesen tudják megjeleníteni a zeneszerzők elképzeléseit, és közvetíteni tudják a művek teljességét. Barnabás azon nagyon kevesek közé tartozik, aki képes minderre, sőt mindezt káprázatos virtuozitással, könnyedséggel és egyszerűséggel teszi.

A Concerto Budapest és Kelemen Barnabás (Fotó/Forrás: Benkő Sándor / Concerto Budapest)

Néhány éve, amikor bemutatta a hegedűversenyt, hatalmas sztori volt, hogy New Yorkba is eljutott az elfeledett magyar remekmű.

K.B.: Valóban, de sajnos úgy vélem, mégsem játszottuk eleget Nádor Mihály ragyogó remekművét. A New York-i Carnegie Hallban tartott bemutatóra természetesen büszke vagyok, de Budapesten eddig csak zártkörű előadása volt, Pécsett, a Pannon Filharmonikusokkal pedig egyetlen koncerten került műsorra. Szóval október 23-án valójában budapesti premiert hallhat a közönség a Zeneakadémián.

Miben áll a concerto nehézsége?

K.B.: Egyszerűbben nem tudok fogalmazni: nagyon sok hangot kell eljátszani, nagyon gyorsan miközben egy nagyon jól megkomponált szövevényes összetételű remek versenyműről beszélünk.

Nádor Mihály valódi romantikus virtuóz volt, a mű első változatát 1908-ban komponálta, a negyvenes években pedig némileg újraírta. Igazi, későromantikus darab, Dohnányi Ernő, Richard Strauss vagy a már említett Sibelius világával tudnám rokonítani.

K.A.: Azt hadd tegyem hozzá, hogy Barnabás úgy adja elő a Nádor-hegedűverseny ördögi nehézségű hegedűszólóját, hogy szinte észre sem vesszük a darab nehézségeit, mert nem a technikai bravúrok felől közelíti meg a darabot, hanem feltárja annak minden színét, hangulatát, szépségét.

Amikor az utóbbi években Barnabást hallgattam, az volt a benyomásom, hogy mindig fejlődik, megújul. Látszólag nincs az a pont, amikor azt mondaná: már készen vagyok.

K.B.: Az utóbbi tizenhét-tizennyolc évben, amióta kiemelten foglalkozom pedagógiával, egyre inkább értékelem a lépcsőzetesség elvét: egyetlen fokot sem átugorva, de mindig haladok előre, és erre biztatom a gyerekeimet, a tanítványaimat is. Ennek sosem lesz vége – ahogy ön fogalmazott, sosem leszek készen –, amíg hegedülni tudok, szeretnék többet tudni a zenéről, Bachról, Bartókról, mindenkiről, akivel foglalkozom. Akkor is, ha karmester vagyok, akkor is, ha szólista vagy kamarazenész.

Most mi a legfontosabb?

K.B.: Egyetlen dolgot mondhatok? A családom. Közös érdekünk fűződik minden egyes hanghoz, értük teszek mindent.

Keller András (Fotó/Forrás: Felvégi Andrea / Concerto Budapest)

A Magyar Kincsek Ünnepén olyan művek kerülnek elő, amelyekkel ritkábban találkozunk, esetleg el is felejtettünk őket. Miért értékesek ezek az alkotások?

K.A.: Nagyon sok olyan kincsünk van Magyarországon, amit nem veszünk észre. Ha viszont észreveszünk valamit, ami mellett korábban elmentünk, rácsodálkozhatunk, hogy mi mégis milyen gazdagok vagyunk. Legalábbis a kultúránkban mindenképpen. Arra gondoltam, hogy ezen a nemzeti ünnepen minél több kincsre leljünk a mi zenénkből. Ami csodálatos számomra, az a végtelen sokszínűsége ezeknek a zenéknek: a fiatalkori Ligeti-műből tükröződő tündöklő tehetség, Dubrovay népi hangszerekre írott Concertójának különleges hangzásvilága, a Nádor-hegedűverseny elbűvölő romantikája. Veress Sándor Concerto-tilinkójának különös, szikár, hazavágyódó hangjai vagy a Weiner-concertino varázslatos harmóniái – ezek mind közös kincseink. Bartók Concertója, amely a magyar zene egyik legnagyobb csúcsa, számomra a magyarság esszenciáját is jelenti egyben.

Hogyan jelenik meg 1956 szellemisége ebben a műsorban?

K.A.: Úgy vélem, 1956 szellemiségét nem a programokban kell keresnünk, hanem az emberek szívében kell jelen lennie. Mi valamennyien, akik részt veszünk a Magyar Kincsek Ünnepén, a zenénkkel tisztelgünk a szabadságharc emlékének. Számomra sok családi vonatkozása is van az október huszonharmadikai ünnepnek. 1984-es diplomakoncertem óta ezen a napon minden évben koncertet adok valahol a világban. Az egész napos koncertsorozat záró hangversenyét a nagy forradalmár költő, Szőcs Géza emlékének ajánljuk. Számunkra ő a magyar kultúra egyik védőangyala volt.

Szerző: Csabai Máté

Támogatott tartalom.