Klasszikus

Minden jó, ha …

2004.04.06. 00:00
Ajánlom
Arvo Pärt üldöz engem. Az elmúlt egy hét során többször találkoztam a műveivel, mint eddigi életem során összesen, így már meg sem lepődtem, amikor az ELTE Bartók Béla Énekkarának és Egyetemi Koncertzenekarának április 3-i koncertjén – amelyre Gyöngyösi Levente új művének kedvéért mentem el – Johann Sebastian Bach és az ifjú magyar komponista nevének előkelő társaságában az észt szerzőt is felfedeztem a műsorban.

Nagy bánatomra a hangverseny a Mátyás-templomban volt, ami lehet, hogy alkalmas a Tavaszi Fesztivál közönségének vizuális örömökben való részesítésére, ami azonban a helyszín akusztikáját illeti, kórus legyen a talpán (gigáján), melynek hangzása nem válik szétszórttá és kásássá a neogót falak között. Ennek fényében akkor is különösen merész ötlet lett volna Pärt álló akkordokban bővelkedő, szemlélődő Magnificatjával nyitni a hangversenyt, ha az tökéletes előadásban szólal meg. Sajnos azonban a lassan áradó hangfolyam hatalmas ívei nem is részeikre, de atomjaikra hullottak szét Baross Gábor kezei között. Úgy tűnt, a mű iránti őszinte szeretet arra késztette a karvezetőt, hogy annak minden pici szavát, fordulatát egyesével mutassa meg a hallgatóságnak, így azonban teljesen indokolatlan helyekre kerültek bántóan jól hallható levegővételek, hangsúlyok, s a sok egyesből nem állt össze az Egy. Mivel az észt komponista zenéje finoman szólva nem fordulatosságáról, hanem meditatív erejéről híres, az utóbbihoz (igenis) szükséges feszültség hiánya folytán túlvezérelt unalomba fulladt Mária hálaénekének előadása. Egyetlen vigaszul a kórusból időnként kiemelkedő egy szál szólószoprán hangjának egyszerű tisztasága szolgált.

Ezek után vegyes érzelmekkel tekintettem Bach Jesu, meine Freude című motettája elé. Egyrészt bízvást számíthattam rá, hogy a német mester zsenialitása kevésbé jó előadásban is képes utat találni a közönséghez. Másrészt a historikus (kevésbé tudományos megközelítésben: hisztérikus) Bach-interpretációk által teljesen elkényeztetett hallgató mégiscsak nyel egyet, ha a motetták egyikét egy kimondottan nagy létszámú vegyeskar műsorán látja. Összességében elmondható: az előadásból Bach került ki győztesen, bár az összemosódó szöveg, a nehézkes tempók főleg a drámai szakaszok hitelességének, intenzitásának ártottak sokat; a hangzás heterogenitása pedig a legegyszerűbbnek vélt tételekben, a korálokban volt a legfeltűnőbb. Különösen a tenor bizonyult türelmetlennek: nyolcadokkal kirakott korálsor-pályáin gyakran futott „jobb” időt, mint szólamtársai, s karnagyi szinten ugyanez a türelmetlenség nyilvánult meg a sokszor majd’ egy negyeddel megkurtított sorzáró akkordok esetében.

Amiért azonban nagy elismerés illeti a koncert valamennyi közreműködőjét, az Gyöngyösi Levente Cantici Fratris Sole – Naphimnusz című, Baross Gábor felkérésére készült oratóriumának ősbemutatása volt. A szerző orgonistaként maga is közreműködött a mű előadásában, melynek kitűnő szólistái Csereklyei Andrea, Schöck Atala, Timothy Bentch és Kovács István voltak. Az a sokszorosan osztott, finom hangzatokat, villódzó effektusokat és virtuóz tempókat kedvelő zenei eszköztár, amely Gyöngyösi általam ismert műveit jellemzi, alaposan próbára tette az énekkart és a vonószenekart, de a koncentráció és a lelkesedés (mely mintha lassan a szó legjobb értelmében vett amatőr együttesek monopóliumává válna) egy elfogadhatónak mondható előadás gyümölcsét hozta meg. A szövegben előforduló természeti elemek sok ötletes, képszerű megjelenítésre adtak alkalmat a komponistának, de a műfaj barokk gyökereire való folytonos utalások legalább ilyen fontosak: a víz egy passacaglia hangjaira csörgedez, a tűz lobogásához concertáló hegedű, a földanyáért mondott dicsérethez concertáló cselló hangja társul, és akkor még nem szóltunk a ragyogó kórusfúgákról, melyek közül a legimpozánsabb a hagyományoknak megfelelően a zárótételben kapott helyet.

Aki sajnálja (és sajnálhatja is!), hogy elmulasztotta meghallgatni kis hazánk nem zavarba ejtően nagy oratóriumtermésének legújabb darabját, az várja meg az őszt vagy Gyöngyösi Levente 2005 szeptemberében esedékes PhD-koncertjét. Remélem, a bíráló bizottság legalább olyan mértékben fogja méltányolni e különleges, egyszerre hagyományos és eredeti kompozíciót, mint a Mátyás-templom lelkes közönsége tette ezen a tavaszi estén.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Generációk csellista példaképe: 75 éves lenne Jacqueline du Pré

Tragikusan fiatalon hunyt el, de egyetlen évtized alatt beírta nevét a legfontosabb modern előadóművészek közé. Jacqueline du Pré inspiráció sokak számára ma is, egykori hangszerén pedig magyar művész játszik.
Könyv

75 éve verték halálra az Utas és holdvilág szerzőjét

Hetvenöt éve, 1945. január 27-én halt meg Szerb Antal. 1968-ban Balfon emlékművet avattak, amelyen az író szavai olvashatók: „A szabadság nemcsak egy nemzet magánügye, hanem az egész emberiségé is.”
Könyv

A Tüskevár írója volt gazdatiszt, de uszálykísérő, patkányirtó és napszámos is

Bár elsősorban ifjúsági és "állatregényíróként" emlegetik, még utóbbi köteteiben is - csak úgy mellékes könnyedséggel - zseniális emberábrázoló. 1900. január 25-én született Fekete István író.
Klasszikus

Bionikus kesztyűben újra képes zongorázni a brazil zongoraművész

Több mint 20 év után ismét képes mindkét kezével zongorázni Joao Carlos Martins brazil zongoraművész, Johann Sebastian Bach zenéjének egyik legnevesebb előadója.
Jazz/World

Ilyen volt Chick Corea fellépése a Grammy-díjátadón (és itt a nyertesek listája)

Grammy-díjat nyert Caroline Shaw és Jennifer Higdon szerzői albuma, de Chick Corea és Esperanza Spalding is. A gála legnagyobb nyertese viszont a 18 éves Billie Eilish.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus magazin

A karmester, aki zenekari állással mentett meg zsidókat a lengyel holokauszt idején

A rettegett Hans Frank, a lengyelek hentese rajongott a zenéért. Hans Swarowsky karmester pedig a tűzzel játszott, amikor kihasználta ezt a rajongást, hogy zsidó és lengyel életeket mentsen meg a világháború alatt.
Klasszikus ajánló

Magyar és tajvani zeneműveket mutatott be Eötvös Péter alapítványa Berlinben

Berlinbe érkezett a világhírű zeneszerző és karmester, Eötvös Péter alapítványának felkérésére írt új zeneműveket bemutató nemzetközi turné, a hangversenyt múlt héten csütörtökön tartották a német főváros magyar kulturális intézetében, a Collegium Hungaricum Berlinben (CHB).
Klasszikus hír

Itt a lehetőség: felvételt hirdet a Magyar Rádió Gyermekkórusa

Nagycsoportos óvodások és általános iskolás gyermekek jelentkezését várja a magyar és külföldi zeneélet elismert énekkara.
Klasszikus portré

Generációk csellista példaképe: 75 éves lenne Jacqueline du Pré

Tragikusan fiatalon hunyt el, de egyetlen évtized alatt beírta nevét a legfontosabb modern előadóművészek közé. Jacqueline du Pré inspiráció sokak számára ma is, egykori hangszerén pedig magyar művész játszik.
Klasszikus lemez

Nicola Benedetti is fellép a Grammy-átadón

A skót hegedűművész is ott lesz január 26-án az egyik legnagyobb zenei díj átadóján. Az is lehet, hogy kap valamit.