Klasszikus

Minden jó, ha …

2004.04.06. 00:00
Ajánlom
Arvo Pärt üldöz engem. Az elmúlt egy hét során többször találkoztam a műveivel, mint eddigi életem során összesen, így már meg sem lepődtem, amikor az ELTE Bartók Béla Énekkarának és Egyetemi Koncertzenekarának április 3-i koncertjén – amelyre Gyöngyösi Levente új művének kedvéért mentem el – Johann Sebastian Bach és az ifjú magyar komponista nevének előkelő társaságában az észt szerzőt is felfedeztem a műsorban.

Nagy bánatomra a hangverseny a Mátyás-templomban volt, ami lehet, hogy alkalmas a Tavaszi Fesztivál közönségének vizuális örömökben való részesítésére, ami azonban a helyszín akusztikáját illeti, kórus legyen a talpán (gigáján), melynek hangzása nem válik szétszórttá és kásássá a neogót falak között. Ennek fényében akkor is különösen merész ötlet lett volna Pärt álló akkordokban bővelkedő, szemlélődő Magnificatjával nyitni a hangversenyt, ha az tökéletes előadásban szólal meg. Sajnos azonban a lassan áradó hangfolyam hatalmas ívei nem is részeikre, de atomjaikra hullottak szét Baross Gábor kezei között. Úgy tűnt, a mű iránti őszinte szeretet arra késztette a karvezetőt, hogy annak minden pici szavát, fordulatát egyesével mutassa meg a hallgatóságnak, így azonban teljesen indokolatlan helyekre kerültek bántóan jól hallható levegővételek, hangsúlyok, s a sok egyesből nem állt össze az Egy. Mivel az észt komponista zenéje finoman szólva nem fordulatosságáról, hanem meditatív erejéről híres, az utóbbihoz (igenis) szükséges feszültség hiánya folytán túlvezérelt unalomba fulladt Mária hálaénekének előadása. Egyetlen vigaszul a kórusból időnként kiemelkedő egy szál szólószoprán hangjának egyszerű tisztasága szolgált.

Ezek után vegyes érzelmekkel tekintettem Bach Jesu, meine Freude című motettája elé. Egyrészt bízvást számíthattam rá, hogy a német mester zsenialitása kevésbé jó előadásban is képes utat találni a közönséghez. Másrészt a historikus (kevésbé tudományos megközelítésben: hisztérikus) Bach-interpretációk által teljesen elkényeztetett hallgató mégiscsak nyel egyet, ha a motetták egyikét egy kimondottan nagy létszámú vegyeskar műsorán látja. Összességében elmondható: az előadásból Bach került ki győztesen, bár az összemosódó szöveg, a nehézkes tempók főleg a drámai szakaszok hitelességének, intenzitásának ártottak sokat; a hangzás heterogenitása pedig a legegyszerűbbnek vélt tételekben, a korálokban volt a legfeltűnőbb. Különösen a tenor bizonyult türelmetlennek: nyolcadokkal kirakott korálsor-pályáin gyakran futott „jobb” időt, mint szólamtársai, s karnagyi szinten ugyanez a türelmetlenség nyilvánult meg a sokszor majd’ egy negyeddel megkurtított sorzáró akkordok esetében.

Amiért azonban nagy elismerés illeti a koncert valamennyi közreműködőjét, az Gyöngyösi Levente Cantici Fratris Sole – Naphimnusz című, Baross Gábor felkérésére készült oratóriumának ősbemutatása volt. A szerző orgonistaként maga is közreműködött a mű előadásában, melynek kitűnő szólistái Csereklyei Andrea, Schöck Atala, Timothy Bentch és Kovács István voltak. Az a sokszorosan osztott, finom hangzatokat, villódzó effektusokat és virtuóz tempókat kedvelő zenei eszköztár, amely Gyöngyösi általam ismert műveit jellemzi, alaposan próbára tette az énekkart és a vonószenekart, de a koncentráció és a lelkesedés (mely mintha lassan a szó legjobb értelmében vett amatőr együttesek monopóliumává válna) egy elfogadhatónak mondható előadás gyümölcsét hozta meg. A szövegben előforduló természeti elemek sok ötletes, képszerű megjelenítésre adtak alkalmat a komponistának, de a műfaj barokk gyökereire való folytonos utalások legalább ilyen fontosak: a víz egy passacaglia hangjaira csörgedez, a tűz lobogásához concertáló hegedű, a földanyáért mondott dicsérethez concertáló cselló hangja társul, és akkor még nem szóltunk a ragyogó kórusfúgákról, melyek közül a legimpozánsabb a hagyományoknak megfelelően a zárótételben kapott helyet.

Aki sajnálja (és sajnálhatja is!), hogy elmulasztotta meghallgatni kis hazánk nem zavarba ejtően nagy oratóriumtermésének legújabb darabját, az várja meg az őszt vagy Gyöngyösi Levente 2005 szeptemberében esedékes PhD-koncertjét. Remélem, a bíráló bizottság legalább olyan mértékben fogja méltányolni e különleges, egyszerre hagyományos és eredeti kompozíciót, mint a Mátyás-templom lelkes közönsége tette ezen a tavaszi estén.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Kiderült, mit gondol a Metropolitan Opera főigazgatója az énekesekről

Tizenhárom éve áll a New York-i operaház élén, Peter Gelb mindennel találkozott már.
Klasszikus

Martha Argerich nem mondta le, hálistennek

A Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertjén az argentin zongoraművésznő ragyogó Beethoven-zongoraversennyel mutatta meg, hogy nem lehet megunni egy darabot akkor sem, ha 70 éve játssza.
Klasszikus

A 13 éves Rozsonits Ildikó sikere a grazi ifjúsági zongoraversenyen

Rozsonits Ildikó megnyerte a 13-15 évesek korosztályát, de a többi csoportban is akadnak magyar befutók a VI. Nemzetközi Ifjúsági Bartók Zongoraversenyen.
Vizuál

Illusztrátoroktól kérhetsz személyre szóló rajzot karácsonyra

A legviccesebb kérésekről vagy a legemlékezetesebb kliensekről kérdeztük az illusztrátorokat a Pagony lassan hagyományosnak számító karácsony előtti jótékony rajzolása kapcsán.
Vizuál

Elfajzott művészet a javából – Vaszilij Kandinszkij

Olyan művészetet akart teremteni, amely megszabadul a tárgyi ábrázolásból. A szovjetek elől Németországba menekült, a nácik elől Franciaországba. 75 éve hunyt el Vaszilij Kandinszkij.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus kritika

Martha Argerich nem mondta le, hálistennek

A Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertjén az argentin zongoraművésznő ragyogó Beethoven-zongoraversennyel mutatta meg, hogy nem lehet megunni egy darabot akkor sem, ha 70 éve játssza.
Klasszikus interjú

Szüts Apor: „A tökéletességet nem lehet, és nem is kell elérni”

Szüts Apor számára korán jött az ismertség a komolyzene világában. Több interjúban is beszélt eddigi munkásságáról, most viszont a belső munkafolyamatokról és szemléletmódjáról tudhatunk meg részleteket, amelyekről talán a lámpalázzal vagy maximalizmussal küzdő fiatal zenészek is szívesen olvasnának. Így került szóba a fejlődés, az önkritika vagy a tökéletesség nemlétének témája is.
Klasszikus hír

Kecskés D. Balázs Istvánffy Benedek-díjat kapott

A fiatal zeneszerző Három románc című alkotása nyerte el a Magyar Zeneszerzők Egyesületének díját.
Klasszikus fidelio klasszik

Rost Andrea a Fidelio Klasszik vendége

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adása december 14-én lesz hallható a 92.1-en, benne interjú Elek Ányossal, ifj. Harangozó Gyulával és Rost Andreával.
Klasszikus konferencia

Mi a helyzet a nőkkel a zenében?

Január 8-án és 9-én, az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál keretében szimpóziumot rendeznek a fenti kérdés megvitatására.