Klasszikus

Minden út ugyanoda visz

2008.03.06. 00:00
Ajánlom
Február 6-án José Cura vezényelte a Zeneakadémián Verdi Requiemjét a Salva Vita Alapítvány jótékonysági hangversenyén. Azért vállalta el a felkérést, mert szimpatikus neki, hogy az alapítvány a támogatott fiatalokból minél többet próbál kihozni. Pontosan úgy, ahogyan ő áll a zenéhez.

José Cura (foto: Czoboly Miklós)

Fidelio Súgó: Zeneszerzőként és karmesterként végzett, tenorként ismerték meg a nevét...

José Cura: Persze, mert egy énekes sokkal hangosabb!

FS: Ne mondja, hogy ennyin múlott! Egyébként nem zavarja, hogy csak tenorként tartják számon, nem pedig zenészként beszélnek Önről?

JC: Ha a zenei szakírók ezt mondják, mit gondoljon a laikus közönség, akik csak azt tudják ismételni, amit olvasnak? Nincs esély arra, hogy kilépjek az ördögi körből. A show-bizniszben a tenor olyan, mint a bikaviadalon a torreádor. Rá figyel mindenki. Caruso, Pavarotti, Domingo - mindenki ismeri a nevüket. A tenornak komoly követelményeknek kell megfelelni. Ne legyen túl intelligens, sőt, ha kicsit hülye, pláne nem baj, ez még a szexepiljévé is válhat idővel. Ha meg néhány kiló túlsúlyt szed fel, külön előny, mert még jól is állhat neki. Két dolgot azonban nem tehet: nem lehet jóképű és nem lehetnek kérdései. Viccesen hangzik ez a követelménylista, de arra akarok utalni, hogy idegesítő előítéletekkel kell megküzdenem. Egy kedves magyar zenekritikus valami olyasmit írt rólam, hogy van egy cover vagy egy helyettesítő karmester, aki bepróbálja a zenekarral a koncertanyagot, én pedig odaállok és valamit éneklek vagy kalimpálok. Bármi leírható, az ízlések különböznek, de az nagyon rosszul esik, ha valótlant állítanak. Karmester harminc éve vagyok, tenor mindössze tizenkettő. Igaz, többet énekelek, mint vezénylek, mert a hang alapvetően fizikailag, életkorilag behatárolt.

FS: És a zeneszerzői karrier?

JC: Valamikor be fogom fejezni a fiókomban porosodó kottákat.

FS: Úgy tűnik, feladta a küzdelmet az előítéletek ellen.

JC: Nincs értelme, mert mindenkinek nem lehet jót tenni. Tudatosan kizárom ezeket a véleményeket, csak az a munka számít, amiről én tudom, hogy elvégeztem. Ez az egyetlen túlélési stratégia. Egyébként nem az zavar elsődlegesen, hogy rólam hogyan írnak. Az a probléma, hogy igyekeznek mindenkit skatulyákba szorítani, és azokból nem lehet kilépni.

FS: A zeneszerzést is tanuló karmester szakos hallgatóból először énekes lett, közben fotózni tanult, rendezés közben belekóstolt a díszlettervezésbe - ez véletlenek sorozata vagy nagyon tudatos rákészülés valamire?

JC: Nyughatatlan természet vagyok. Bár gyakran letértem az éppen járt ösvényről, valahogy ezek az utak mindig egy célhoz vezetnek. Csak karmesternek vagy zeneszerzőnek, vagy énekesnek, vagy rendezőnek lenni nem elégítene ki. Ha nem is voltak tudatosak ezek a váltások, kívülről, objektíven nézve valószínűleg logikusnak tűnnek. A zenében ugyanis a komplexitást keresem. Gyakorló énekesként tudok tanácsot adni, ha rendezek, a rendezőknek és a karmestereknek talán könnyebb engem instruálni, mert tudom, milyen lenn állni - igaz, így viszont nem lehet átvágni, és a zeneszerzői intenciókat is értem, ami énekesek között nagyon ritka. Az előadás minden alkotójával megtalálom a közös nyelvet, ezáltal gondolatilag, zeneileg egységesebbé válik és magasabb szintre kerül a produkció - aki jegyet vált rá, nagyobb élménnyel távozhat. Az az álmom, hogy egyszer a színlapon az álljon: rendező, karmester, díszlettervező: José Cura.

FS: Most a Requiemet vezényli. Milyen előadásélményei vannak a Verdi-művel kapcsolatban?

JC: Természetesen többször hallottam a darabot, de soha nem énekeltem. Amikor fiatalabb voltam, és a hangom megfelelt volna, nem fért be a naptáramba, most viszont túl nehéz és sötét lennék a tenor szólamhoz. Azt gondolom egyébként, hogy korántsem annyira gyászos hangulatú a Requiem, mint ahogy általában játsszák. A halottra emlékezünk, s ha emlékezünk, akkor az életről van szó, az élményekről, amikhez én nem a komorságot társítom. Ha meg is köveznek érte, nem fogom lassú gyászzenének vezényelni. Látja, már megint a sztereotípiáknál tartunk... Szóval azért nem, mert egy nagyon fiatal, nagyon tehetséges zenekarral dolgozom, akik épp fiatalságuk miatt nem búsonghatnak vagy merülhetnek el a melankóliában.

FS: Áprilisban Szegeden Otellót énekel. Azt a szerepet, amelyben 1997-ben debütált. Hogyan készül arra a két előadásra?

JC: Őszintén mondom, hogy nagyon izgatott vagyok, és nem azért, hogy udvariaskodjam, hanem mert először fogom énekelni a teljes operát - nem az általában repertoáron tartott olasz, hanem a francia opera számára készült táncbetétekkel dúsított verziót. Ezért én premiernek számítom az áprilisi előadásokat. Egyelőre még nem ismerem a rendező koncepcióját, a Requiem után fogunk róla beszélgetni.

Programkereső

Legolvasottabb

Plusz

Kihirdették a 2021-es Prima Primissima Díj nyerteseit

Tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában tartott pénteki gálaesten.
Színház

„Az operettek a szüleim, a musicalek pedig a férjeim” – 90 éve született Galambos Erzsi

Balerinának készült, az operettek és musicalek koronázatlan királynője lett. Már gyerekkorában megtalálták a kisebb szerepek, később pedig olyan színészlegendákkal lépett színpadra, mint Somlay Artúr, Básti Lajos, Latabár Kálmán vagy Honthy Hanna. 1931. december 5-én született Galambos Erzsi.
Jazz/World

Elhunyt Kóbor János

78 éves korában elhunyt Kóbor János, az Omega együttes frontembere. A zenészt hetek óta kórházban kezelték koronavírus-fertőzéssel.
Klasszikus

Muzsika a vizek felett – séta a hamburgi Elbphilharmonie-ban

Januárban lesz öt éve, hogy megnyitotta kapuit Európa egyik legkülönlegesebb koncertterme, a hamburgi Elbphilharmonie. A hullámokat formázó épület egy pompás akusztikájú, nagy koncerttermet és egy kisebb kamaratermet rejt magában.
Klasszikus

„Fontos, hogy ismét közel kerüljünk a közönséghez” – Beszélgetés Dinyés Somával

December 16-án családjával ad koncertet az Óbudai Társaskörben Dinyés Soma, akit régizenei munkásságáról és karnagyi tevékenységéről is sokan ismernek. A művész a koncert kiinduló ötlete mellett az utánpótlás-nevelés kérdéseiről és a kóruséneklés fontosságáról is mesélt

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

Magyar Valentin: „Minél szélesebb repertoár kiépítése a célom”

Az ifjú zongoraművész neve nemcsak a szakmabeliek, de a zenerajongók körében is egyre ismerősebben cseng. Rendszeres szereplője a hazai és külföldi koncertéletnek, feltűnt a Virtuózok televíziós tehetségkutatóban is, nemrég pedig weimari versenyeredményétől volt hangos a sajtó. Most az MVM Zrt. jóvoltából frissen átadott Junior Prima díja kapcsán beszélgettünk.
Klasszikus ajánló

Koncerttel és parfümmel ünnepli 210 éves jubileumát a Pannon Filharmonikusok

A december 9-én a Kodály Központban és december 10-én a Müpában elhangzó est programján a zenekar alapítójának, Lickl Györgynek egy ősbemutatója is szerepel.
Klasszikus hír

Próbaéneklést hirdet a Magyar Rádió Énekkara

A Magyar Rádió Énekkara próbaéneklést hirdet határozott idejű munkaszerződéssel foglalkoztatott tenor és basszus énekművész állásra. Jelentkezési határidő: 2022. január 6.
Klasszikus magazin

Muzsika a vizek felett – séta a hamburgi Elbphilharmonie-ban

Januárban lesz öt éve, hogy megnyitotta kapuit Európa egyik legkülönlegesebb koncertterme, a hamburgi Elbphilharmonie. A hullámokat formázó épület egy pompás akusztikájú, nagy koncerttermet és egy kisebb kamaratermet rejt magában.
Klasszikus ajánló

Fiatal karmestertehetség vezényli az Óbudai Danubia Zenekart

Holly Hyun Choe, az Eötvös Péter Alapítvány mentorprogramjának résztvevője lesz az Óbudai Danubia Zenekar december 7-i koncertjének karmestere. A műsoron a szintén mentorált zeneszerző, Donghoon Shin egy műve is elhangzik.