Klasszikus

"Mindenek mellett egy a lehetetlen - az értelmesség!"

2008.03.18. 00:00
Ajánlom
Az egyre szaporodó zenei fesztiválok sajátos kulturális szertartásrendjében kitüntetett helyet foglal el a hagyományosan március közepén induló Budapesti Tavaszi Fesztivál.

Az idei eseménysorozat arisztokratikusan elegáns, sodró lendületű, okosan megtervezett nyitányt ígért, a hősies emberi teremtőerő programatikus felmagasztalását, amelyet Richard Strauss Also sprach Zarathustra című, szinte a megkomponálása pillanatában hírhedté váló szimfonikus költeménye és Beethoven III. szimfóniája jelenített meg.

A program utalásainak zárt rendszere különös időmontázst hozott létre, mivel a Strauss által is szívesen vezényelt kompozíciókat most a Bayerisches Staatsorchester szólaltatta meg a kortárs operabemutatóiról nevezetes Kent Nagano vezényletével. A műsor ilyen módon jószerével szimbolikus jelentőségűvé növekedett, még mielőtt akár egyetlen zenész is megjelent volna a Nemzeti Hangversenyterem színpadán. Végtére is a müncheni együttes egykor Wagner, Bülow, Strauss és Bruno Walter zenekara volt, Adrian Leverkühn világának tanúja, amelynél keresve sem lehetett volna alkalmasabbat találni a 19. századi német tradíció szimfonikus pompájának megidézésére.

A nosztalgia örvénylően áradó erejének azonban az első pillanatban gátat vetett a karmester személye. Nagano láthatóan semmiféle hőskor kísérteteit nem szándékozott életre kelteni. Zarathustrája nem ünnepelte az idejétmúlt hiedelmeken győzedelmes öntudattal átlépő új embert, éppen ellenekezőleg, úgy tűnt, mintha az interpretáció lényegét az idegenség, a sehová nem tartozás hűvös tudata adta volna, az emberi értelem célszerűségének behódoló világrend lehetetlenségének nietzschei élménye, amelyben az érvelés logikai súlya - lényegében a művét sajátos illusztrációnak tekintő Strauss szándékainak megfelelően - a megmutatkozás formai kereteinek rendelődött alá.

A szimfonikus költemény lenyűgöző napkeltéjének akkordtömbjei szárazon és visszhangtalanul tűntek el, az érzékien magával ragadó érzelmi pillanatokban csábítóan kiteljesedő zenekari tuttik önámító, pillanatnyi szépsége pedig marionett-karikatúrának látszott, Speibl és Hurvínek-képek sorozatának. Még a kamarazenei részletek magányossága is hidegen villant, azt a benyomást keltve, hogy Nagano a zenei gondolatrendszer folyamatosságának megteremtése helyett a megtorpanásokra, a széthullásra koncentrál, minden érték és hit cáfolatára, csalódás és kiábrándulás nélkül, a masszívan tökéletes hangszerelés színei helyett kizárólag a szerkezeti elemek éles fényeinek villanására figyelve, amelyek a véletlen hatalmából fakadó esetlegesség jelentésnélküliségének egykedvű zakatolását tagolták, míg Az éjszakai vándor dalának átlátható tisztaságában lassan le nem állt a monumentális gépezet.

Mindemellett azonban a véletlen ódájának, a társadalmi formák, morális szabályok és hitek jelentéktelenségének, az érett emberi intellektus számára való szükségtelenségének szabadsága kellemetlen összefüggésben is jelentkezett a zenekar játékában, amely pontatlan belépéseivel, zilált és sokszor tompa hangzású szólamaival váratlanul és kéretlenül tökéletesen ábrázolta az esetlegesség művészi szempontból feltétlenül nemkívánatos oldalát. Ráadásul az időről időre hirtelen szertefoszló precizitás nemzetközi hírnévnek örvendő zenekaroktól meglehetősen szokatlan vibrálása a koncert második felében elhangzó Eroica megszólaltatásának is kiszámíthatatlanul állandó eleme maradt. Különösen az első hegedű szólam járt élen a többféle tempó és karakter egyidejű kivitelezésében, néhány másodpercre olyan sajátosan komoly határozottsággal veszítve el a kapcsolatot a zenekar többi részével, ami már nem is annyira elégedetlenséget, mint inkább derűsen furcsálló meglepetést váltott ki a közönségből, valahányszor újra megingott az egységes, tömör, kissé mégis súlytalan zenekari hangzás biztonsága.

Noha az időérzék feszességének váratlan meglazulásai kisebb lyukakat ütöttek a zenei szövet mintázatán, az értelmezés összefüggésrendszerét azért érintetlenül hagyták. Ez az értelmezés azonban, bár nem mutatkozott forradalminak, hagyományosnak sem volt éppen mondható. Nagano távolságtartó ritmikussággal simította el a tételek szélsőséges hangulati csapongását, bánattá egyengetve a második tétel gyászának krátereit, és fegyelmezett fürgeséggé szelídítve a két utolsó tétel veszedelmesen féktelen eufóriáját. A hősiesség apoteózisából voltaképpen semmi nem maradt ugyan, az emberi szenvedélyek gyanúsan szubjektív sötétségének katartikus súlya helyett megjelenő, hősök nélküli, személytelen, mégsem üres világ átlátható motívumai azonban felszabadító erővel hatottak.

(2008. március 14. 19:30 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - A Bayerisches Staatsorchester koncertje; R. Strauss: Imígyen szóla Zarathustra; Beethoven: III. "Eroica" szimfónia, op. 55; vez.: Kent Nagano)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Veszélyben van a szimfonikus zenekar intézménye?

Számos veszély fenyegeti a szimfonikus zenekarokat, de ha túlélik, az biztos, hogy a jövő zenekara nem olyan lesz, mint a mai. Fischer Iván szerint ideje megreformálni a zenekarok működését, hogy megfeleljen a következő generációk korszakának.
Klasszikus

Rácz Ödön nagybőgős rekordot döntött A dongóval

Rimszkij-Korszakov eredetileg hegedűre és zongorára írt darabját már majd' minden hangszercsoport képviselői eljátszották, most egy extra gyors nagybőgő verziót mutatunk. Videó!
Színház

Kállai Ferenc, az egyik legsokoldalúbb magyar színész

Tíz éve, 2010. július 11-én halt meg Kállai Ferenc Kossuth-díjas színész, a nemzet színésze. 
Színház

Idén is vár kicsiket és nagyokat a balatonszárszói Csukás Színház

Sorban érkeznek a szárszói teátrumba az elismert művészek és a minőségi gyerekprogramok.
Vizuál

Sikerfilmek unalmas leírásai

Kitalálod, melyik filmet foglalták össze a netezők egyetlen mondatban? A jellemzésekben csak valós információk szerepelnek - abból viszont a lehető legérdektelenebbek.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus lemezajánló

„Rondo alla Mambo!” – Mi lett volna, ha Mozart Kubában születik?

A Mozart y Mambo című lemez egy berlini kürtművész és egy kubai ifjúsági zenekar szerelemprojektje, amelyben a zenélés öröme köt össze két világot.
Klasszikus ajánló

Ismét lesz OrgonaPont koncertsorozat és Orgonák éjszakája

Augusztusban tizenkét városban rendezi meg a Filharmónia Magyarország az OrgonaPont koncertsorozatot, augusztus 8-án pedig második alkalommal tartják meg az Orgonák éjszakáját.
Klasszikus galéria

Koncertek erdőben és tavon

A hétvégén több szabadtéri koncertet is adtak. Gyönyörű képeket mutatunk az eseményekről készült galériánkban.
Klasszikus rácz ödön

Rácz Ödön nagybőgős rekordot döntött A dongóval

Rimszkij-Korszakov eredetileg hegedűre és zongorára írt darabját már majd' minden hangszercsoport képviselői eljátszották, most egy extra gyors nagybőgő verziót mutatunk. Videó!
Klasszikus beszámoló

Veszélyben van a szimfonikus zenekar intézménye?

Számos veszély fenyegeti a szimfonikus zenekarokat, de ha túlélik, az biztos, hogy a jövő zenekara nem olyan lesz, mint a mai. Fischer Iván szerint ideje megreformálni a zenekarok működését, hogy megfeleljen a következő generációk korszakának.