- Miért épp a Requiem?
- Igazából az járt a fejünkben a Lacival (Bérczes László, az Ördögkatlan fesztivál alapítója), hogy egy olyan oratorikus művet kellene választani, ami hangulatában megfelelne egy csillagfényes estének, mondanivalójában pedig a választott helyszínnek. Gondoltunk Haydn Teremtésére is, ami magával a teremtéstörténettel foglalkozik, tehát azzal, ami körülvesz minket a szabadtéren. Ám a beremendi Megbékélés Kápolna mégiscsak a Mozart Requiemjét hívta elő, mert a horvát határ mellett, ahol huszonkét évvel ezelőtt kitört a délszláv háború, mindketten aktuálisabbnak éreztük ennek a műnek a szellemiségét, hangok általi jelenlétét. S talán azzal sem lövünk nagyon mellé, ha azt mondjuk, hogy a közönség által leginkább kedvelt oratorikus művek között ez az alkotás az első háromban biztos benne van.
- Van valami különös vonzódásod Mozarthoz?
- Hogyne lenne. Szerintem minden zenésznek, sőt minden embernek (fogalmazzunk fellengzősen) van valami különös kötődése Mozarthoz, mégiscsak az egyik legnagyobb zseni az egyetemes művészettörténetben. Talán a legkifinomultabb operaszerző; ami a dramaturgiát illeti, igazi szituációs „lélekbúvár". Rengeteg operájával foglalkoztam, mint betanító korrepetitor, continuóztam is eleget, az operamagyarázó-sorozatom is róla szól a Katona József Színházban. A Requiem az életműve egyik utolsó darabja, még ha azt hozzá is kell tenni, hogy jóval több, mint a felét nem ő írta, hanem egy tanítványa. Süssmayr volt az, aki a halála után befejzte a gyászmisét Constanze (Mozart felesége) utasítására. S hiába vannak teljes tételek, amelyekk lényegében nem Mozarttól származnak, a köztudatba ez úgy szüremkedett be, hogy ez: „a" Mozart-requiem.
- Milyen kórus és zenekar lesz jelen az előadáson?
- A zenekart Bujtor Balázs szervezi és vezeti, akivel konzis korunk óta ismerjük egymást, az ő filmzenéket kiugróan magas színvonalon felvevő stúdiózenekara, a Hungarian Studio Orchestra jön el játszani, a kórus pedig az à la cARTe együttes, melynek Philipp Gyuri a művészeti vezetője. Ők egy, ha lehet így mondani, „modern" kórus, egyáltalán nincsenek bezárkózva egy stílusba, irányzatba, tulajdonképpen mindent kipróbálnak, amit egy kórus kipróbálhat, Gyurinak köszönhetően. A szólisták mind neves, a fiatalabb generációhoz tartozó énekesek: feleségem, Kolonits Klára, aki épp most kapta meg az Operaház kamaraénekesi díját, Szolnoki Apollónia, akinek ez lesz az első fellépése a második gyermeke születése után, Horváth István, az egyik legnagyobb bel canto tenor-reménység, és Cseh Antal, aki a Szegedi Nemzeti Színház operatagozatának tagja, de az összes magyarországi, zenés darabokat játszó színházban hallható különböző szerepekben. Ők négyen. Velük csinálom az Ördögkatlanban a Verdi-operamagyarázó sorozatot is.
- Hogy állnak a próbák?
- Mióta kiderült egyáltalán, hogy biztosan lesz koncert (financiális volt a bizonytalansági tényező, mi más...), egyfolytában égnek a vonalak, e-mailek özöne megy jobbra-balra, és mostanra már biztos a kórus és zenekar névsora is. A koncert napja előtti egy hétben fogunk intenzíven próbálni. Aztán már augusztus elsején két Verdi-operamagyarázó koncert következik a fesztiválon, 2-án még egy, majd délután hangbeállás, este 9-kor pedig a koncert.
- Beremend a helyszín.
- Beremend már régóta „jelentkezett" Lacinál, hogy szeretne részt venni a fesztiválon, de nemigen találták ki, mi is legyen ott. A nagy könnyűzenei koncerteknek van már helyszíne, odaszokott a közönség, azon nem jó változtatni. Aztán egyszer csak kiderült, hogy hét éves tervezgetés és vágyaink dédelgetése után létrejöhet ez a koncert. Ekkor Laci azonnal kapcsolt, és megkérdezte, mit szólnék Beremendhez. Megnéztem a helyszíni fotókat, ami teljesen lenyűgözött, mert már rajtuk is érződik a „genius loci", Beremend pedig nagyon boldog, hogy most már ott is létrejöhet végre egy, a fesztivál léptékével mérve nagy esemény.
hírlevél
