A pandémia miatt két évig nem rendezte meg a Müpa a Budapesti Wagner-napokat. Milyen érzésekkel tért most vissza Budapestre?
Nagyon boldog vagyok, hogy újra itt lehetek. Emlékszem, mekkora megtiszteltetés volt, amikor tizenhat éve Fischer Ádám rám osztotta Amfortas szerepét a Parsifalban. Akkor még csak egy kis mannheimi művész voltam, de ő bízott bennem, a karrierem kezdete óta a mentorom volt.
Ő bízta rám először Wotan szerepét, amiért nagyon hálás vagyok neki, hiszen azóta már olyan operaházak hívtak meg Wagner-szerepekre, mint a New York-i Metropolitan Opera,
a Bécsi Állami Opera vagy a Zürichi Operaház. Emellett emberileg is nagyon kedvelem Ádámot, rendkívül jelentős művésznek tartom. Mindig jó visszatérni Budapestre, szeretem a várost is, még ha nem is értek igazán egyet a magyar kormány politikájával, de lengyelként hasonló problémám van a saját országommal is, ami már más kérdés.
Bár nálunk rögtön Wotant énekelte, más operaházakban korábban Alberich szerepében lépett fel. Mikor a főistent énekli, eszébe jut a törpe nézőpontja is?
Nagyon örülök, hogy a Ring egy másik karakterét is elénekelhettem, és így más szempontból is megismerkedhettem a mű filozófiájával. Ettől a Wotan-értelmezésem is gazdagabbá válik. 2019-ben mutatkoztam be Alberichként a Metropolitan Operában, és
bár nagy sikerem volt, utána úgy döntöttem, nem fogom többet énekelni a szerepet.
Lehet persze, hogy egyszer majd újra visszatérek hozzá, vagy felvételt készítek belőle, de operaszínpadon Wotanra szeretnék koncentrálni. Szerencsére így is kiváló színházaktól kapok meghívásokat. Érdekes egyébként, hogy Fischer Ádám sosem kért fel Alberich szerepére, ő rögtön Wotant látta bennem.
Tomasz Konieczny A walkürben (Fotó/Forrás: Nagy Attila / Müpa)
Eredetileg színésznek tanult. Máshogy szükséges játszani a Müpában, mint amikor operaházban szerepel, teljesen szcenírozott előadásban?
Eredetileg rendező akartam lenni, aztán érettségi után döntöttem úgy, hogy érdemes lenne inkább színészetet tanulnom. Ez a hátterem minden előadásban nagyon sokat segít, a Müpában pedig különösen, mert a Wagner-napokra nem szoktunk olyan sokat próbálni,
sokkal több erőfeszítés szükséges a saját részünkről, hogy kidolgozzuk a karaktereket, és belevigyük a saját gondolatainkat az előadásba.
De a színészi tanulmányaim abban is sokat segítenek, hogy rájöjjek, mit akart kihozni a szerző a karakteremből.
Budapesten mindössze egy nap alatt kell eljutnia A Rajna kincse Wotanjától A walkür sokkal tapasztaltabb főistenéig, miközben Wagner amúgy is nagy megterhelést jelent, fizikai és mentális értelemben is.
A Rajna kincsét és A walkürt szokták egymás utáni napokon játszani, inkább a többi rész között tartanak szünetet – ennyivel nehezebb Budapesten, mivel itt négy egymás utáni napon játsszuk el a teljes Ringet. Persze megértem Fischer Ádám koncepcióját, a közönségnek nyilván különleges élmény így látni a darabokat, de nekünk, énekeseknek megnehezíti a dolgunkat. Én jobban kedvelem a szünnapos verziót, néhány éve beszélgettem is erről a kérdésről Dominique Meyerrel, aki akkor még a Bécsi Állami Opera igazgatója volt. Ő a kérésemre úgy tűzte műsorra a Ringet, hogy A Rajna kincse és A walkür között is volt egy nap szünet. Nyilván az is egy megoldás, ha nem ugyanazok az énekesek viszik végig a főszerepeket, ahogy a Wagner-napokon is előfordult. De ha azt szeretnénk, hogy egy-egy énekes végigjátsszon egy karaktert, óvatosnak kell lennünk.
Csak egyetlen hangunk van, nagyon kell vigyáznunk rá.
Az előadás napján már igyekszem kerülni a beszédet, és van néhány titkos rituálém is, hogy jobban bírjam a terhelést, de ezeket inkább megtartanám magamnak.
Épp A walkür budapesti előadásának napján tették közzé a hírt, hogy idén Bayreuthban ön lesz Wotan egyik megformálója. Bár korábban már énekelt a Zöld Dombon, a közösségi médiában úgy kommentálta a hírt, hogy ezzel egy nagy álma valósul meg. Wotan lenne a kedvenc szerepe?
Igen, egyértelműen, és ő jelenti a karrierem csúcsát. A Ring annyira közel áll hozzám, hogy dolgozom belőle egy lengyel fordításon, azzal a szándékkal, hogy énekelhető is legyen a szöveg. Hatalmas munka, szerintem egy életre szóló feladat lesz. De ezen túl is
a szenvedélyem, hogy minél jobban megismerjem a tetralógiát, átlássam a wagneri mű egészét, a vezérmotívumokat.
Persze szeretem A bolygó hollandit is, vagy Richard Strauss darabjait, a Salomét, Az árnyék nélküli asszonyt, az Elektrát, de pillanatnyilag Wotan a legfontosabb. Talán most már elmondhatom, hogy a következő évadban a Metropolitan Operában és a chicagói Lyric Operában is fogom énekelni a szerepet.
Tomasz Konieczny A walkürben (Fotó/Forrás: Nagy Attila / Müpa)
A budapesti előadásokon egy szalagot viselt az ukrán zászló színeiben. Miért érezte szükségét, hogy ilyen módon is állást foglaljon?
Nekem már az édesanyám is azt tanította, hogy az életben mindig arra kell törekednünk, hogy a jó oldalra, a béke mellé álljunk. Borzasztó ez a háború Ukrajnában,
mert háborúról van szó, nem pedig különleges hadműveletről, ahogy az oroszok mondják.
Szeretném támogatni az ukrán művészeket, kollégákat és az egész ukrán népet. Én lengyel vagyok, tehát ez az egész szörnyűség a szomszédunkban zajlik, így természetes, hogy ahol csak tudom, felemelem a hangom. Június 12. és 14. között rendezünk is egy fesztivált Bécsújhelyen (az interjú június 11-én készült – a szerk.), ezzel is szeretnénk felhívni a figyelmet az ukrán nép szenvedésére, és ukrán művészek is fel fognak lépni, például Olga Bezsmertna, Inna Fedorii, Alina Shevchenko. A fesztivál címe Liedkunst für den Frieden lesz, tehát Dalművészet a békéért.
Wotanként végigéli az uralma alá hajtott világ pusztulását. Mit gondol, mit tanácsolna a főisten a népek mai vezetőinek?
A legfontosabb üzenet, amit bárki mondhatna a mai világnak, az volna, hogy össze kell tartanunk. Putyin egy szörnyű diktátor, hasonló azokhoz, akik az elmúlt századok borzalmait okozták. Oldjuk meg együtt a problémákat, és ne csak a saját javunkat nézzük! Ez az én személyes véleményem is, és ezt üzenném a magyaroknak. Lengyelországban is probléma, hogy a kormány csak a lengyel szempontokat veszi figyelembe, de
tudatosítanunk kell magunkban, hogy nem vagyunk egyedül, egy ilyen krízishelyzetben nem szabad elhatárolódnunk egymástól. Együtt erősebbek vagyunk.
Nemrég egy különleges felvétel elkészítésében vett részt, a karmester-zeneszerző Doráti Antal Der Künder (A hírvivő) című operáját rögzítették. Mit lehet tudni erről a jóformán teljesen ismeretlen műről?
Két éve keresett meg Martin Fischer-Dieskau karmester, aki éveken át Doráti Antal asszisztense volt. Felkért, hogy énekeljem el Éliás szerepét a Der Künder című, még be nem mutatott operában.
Dorátira elsősorban karmesterként emlékezünk, ugyanakkor kiváló zeneszerző is volt,
ezért nagyon szerettem ezen a projekten dolgozni. Lengyelországban készítettük a felvételt, Michael Schade és Rachel Frenkel voltak a további főszereplők. Éliás a leghosszabb szerep, amit valaha énekeltem, körülbelül két óra, tehát még A nürnbergi mesterdalnokok Hans Sachsánál is több. Ő szólaltatja meg az Úr hangját, de nem úgy jelenik meg, mint például Mendelssohn oratóriumában, hanem valóban operai módon közelíti meg a szerző. Beszéltem is erről a műről a Müpa és a Magyar Állami Operaház igazgatójával, mert úgy gondolom, szerencsés lenne, ha a darab első előadására Magyarországon kerülne sor.
Fejléckép: Tomasz Konieczny A Rajna kincsében Schöck Atalával és Christian Franzcal (fotó/forrás: Nagy Attila / Müpa)
hírlevél
