Dohnányi Ernő (Fotó/Forrás: Hulton Archive / Getty Images Hungary)
Dohnányi Ernő 1877. július 27-én született Pozsonyban. Első zongoraleckéit gimnáziumi tanár, amatőr csellista apjától kapta, első kompozíciós kísérleteit hétesztendősen írta. A pozsonyi katolikus főgimnázium zenekarában hegedült, a kórusban énekelt, a dóm orgonistájától tanult zongorázni. Zongoradarabokat, dalokat, operát, misét komponált, ezekből szülővárosában és Bécsben többet be is mutattak.
Liszt zenei öröksége miatt a bécsi helyett a budapesti Zeneakadémiát választotta, a zeneszerzés és zongora szakot három év alatt, kitüntetéssel végezte el.
Beiratkozott a bölcsészkar magyar-német szakára is, de időhiány miatt az első szemesztert sem fejezte be.
Utolsó éves növendékként 1896-ban, a millennium alkalmából meghirdetett zenei versenyen f-moll szimfóniájával és Zrínyi-nyitányával elnyerte a Király-díjat. 1898-ban nagysikerű koncertkörutat tett Angliában,
virtuóz zongoratudásával, dinamikus előadásmódjával hamarosan Európa és a tengerentúl nagyvárosainak ünnepelt művésze lett.
1899-ben megnyerte a bécsi Bösendorfer zongoragyár által meghirdetett zeneszerzői versenyt az e-moll zongoraverseny egytételes változatával, 1906-tól Berlinben élt és tanított.
1916-os hazatérése után a Zeneakadémia tanára, 1919-ben igazgatója, a Filharmóniai Társaság elnökkarnagya lett. Elindította az oktatási rendszer reformját, emiatt szembekerült a tanári kar konzervatív szárnyával, s végül arra hivatkozva, hogy a Tanácsköztársaság alatt - Bartókhoz és Kodályhoz hasonlóan - a zenei direktórium tagja volt, felfüggesztették állásából. Életét ezután a koncertezés és a komponálás töltötte ki.
Napfény! Mindig csak napfényre vágytam! És ezt a fényt nemcsak a természetben kerestem, hanem mindenütt, az emberek jellemében és a sajátomban is... Ha pihenni kívántam, kikapcsoltam magamból mindazt, ami kellemetlen és nyugtalanító. A legteljesebb pihenést ... nevezhetném téren és időn túli testetlen eszmélésnek ... a komponálás jelentette számomra, amikor életérzésem észrevétlenül kilépett belőlem, hogy szétáradjon.
(Dohnányi Ernő)
Az Operaház 1922-ben bemutatta A vajda tornya című operáját, a következő évben Budapest egyesítésének félszázados jubileumára Ünnepi nyitányt komponált. 1921 és 1927 között évente hangversenykörutat tett az Egyesült Államokban, 1925-ben New York állam szimfonikus zenekarának vezető karmesterévé választották. 1928-tól ismét a Zeneakadémia tanára, 1934-től ismét az intézmény főigazgatója volt. 1931-től a Magyar Rádió zenei osztályát is igazgatta, 1933-ban kezdeményezésére szervezték meg az I. Nemzetközi Liszt Zongoraversenyt.
A zenei életben kifejtett tevékenységét számos kitüntetéssel ismerték el: többek között 1930-ban a Corvin-lánc birtokosa lett, s 1936-ban a francia Becsületrendet is megkapta.
Olyan ősbemutatók karnagya volt, mint Bartók Négy zenekari darabja, az I. zongoraverseny, a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára vagy Kodály Psalmus Hungaricusa. Ebben az időben kevesebbet komponált, de kiemelkedő jelentőségű a szegedi dóm, a fogadalmi templom felavatására szerzett Szegedi miséje (1930).
1941-ben a zsidótörvények elleni tiltakozásul lemondott minden vezető tisztségéről,
1943-ban otthagyta a Zeneakadémiát is, az 1944. október 15-i nyilas hatalomátvételt követően Ausztriába költözött. Idehaza 1945b-en háborús bűnösnek minősítették, s noha később hivatalosan tisztázták, az ilyen tárgyú sajtótámadások még sokáig nehezítették karrierjét.
1948-ban Argentínába települt, s egy évig a tucumáni egyetem zenei tanszékét irányította. 1949 őszén a floridai Tallahassee-be költözött, élete utolsó évtizedében a Floridai Állami Egyetem zongora- és zeneszerzés professzoraként tevékenykedett, mesterkurzusokat tartott, koncertezett, 1955-ben amerikai állampolgárságot kapott.
Utoljára 1956-ban az edinburghi ünnepi játékokon vezényelt, utolsó hangversenyét 1959 októberében adta. A nyolcvankét éves Dohnányi 1960-ban lemezfelvétel miatt utazott New Yorkba, de az erőltetett munka közben megbetegedett, és február 9-én szívelégtelenségben meghalt. Három házasságából két gyermeke született, unokái közül Klaus politikus, Hamburg polgármestere, Christoph világhírű karmester, operaigazgató lett, dédunokája a népszerű német színész, Justus von Dohnányi.
Dohnányi Ernő különösen Beethoven, Schubert, Schumann és Brahms műveinek ihletett előadója volt, de a zeneirodalom minden nagy komponistájának műveit játszotta, beleértve Bartókot és Kodályt is. Sajnálatos, hogy zongoraművészi és karmesteri nagyságát alig őrzi életének legfényesebb időszakából származó hangfelvétel. Zeneszerzőként a 19. század fordulójának késő romantikus stílusán nőtt fel, s élete végéig ennek hatása alatt komponált, a zeneirodalom minden műfajában otthonosan és gyorsan.
Bartók kortársaként zeneszerzői munkássága sokáig háttérbe szorult, de műveit kezdik újra felfedezni. 1990-ben posztumusz Kossuth-díjat kapott, Florida államban július 27-ét, a zeneszerző születésnapját Dohnányi-napnak nyilvánították.
2002-től működik az MTA Zenetudományi Intézetének részeként a szellemi hagyatékát gondozó Dohnányi Archívum, amelynek alapvető célja, hogy a művész összes alkotását hozzáférhetővé tegye, szerteágazó alkotói tevékenységét tudományos módszerekkel feltárja. Amerikai hagyatékát mostohaunokája az MTA Zenetudományi Intézetének ajándékozta, az anyag 2014-ben érkezett Magyarországra. 2015-ben jelent meg a Dohnányi Ernő amerikai éveiről szóló monográfia. A hazai zenei életben jelentős szerepet játszik az 1989-ben a zeneszerző nevét felvevő együttes, a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar.
Fejléckép: Dohnányi Ernő (Fotó/Forrás: E Sandau / Getty Images Hungary)
hírlevél
