Klasszikus

Mindig Mozart

2004.02.20. 00:00
Ajánlom
Vashegyi György karmester az Orfeo zenekar és a Purcell kórus ausztriai sikereiről "Szomorúzenészek" - egyre többször hallani, hogy így jellemzi a közönség egy része azokat a muzsikusokat, akik a komolyzene világában élnek.

Mintha nem tudnának sose felszabadultan örülni, vidámnak lenni, mintha a búskomorság mint a magas művészet velejárója "foglalkozási ártalomként" telepedne rájuk. Hogy ez mennyire nem igaz, arra jó példa Vashegyi György karmester. Csak a mosolygós arcát ismerjük, akárhányszor a színpadon látjuk, lendület, derű sugárzik belőle. Persze van miért boldognak lennie. Hiszen fiatalon nagy sikereket mondhat magáénak, dirigál a Magyar Állami Operaházban - januárban ő volt a karmestere a Titus kegyelme és a Cosi fan tutte felújításának -, és van két saját alapítású, önálló régizenei együttese, az Orfeo zenekar és a Purcell kórus, amelyek nemcsak itthon, hanem szerte Európában is igen népszerűek. Legutóbb Bécsben és Salzburgban vettek részt a Toujours Mozart (Mindig Mozart) elnevezésű fesztiválon. Hazatérve máris jött az újabb szép feladat: Vashegyi György Miskolcon Brahms Akadémiai ünnepi nyitányát és III. szimfóniáját, valamint Schumann Csellóversenyét vezényelte, Perényi Miklós szólójával.

- Hogy lehet francia neve egy salzburgi Mozart-fesztiválnak?

- Jól hangzik és kifejező, hogy Toujours Mozart, tudtommal más jelentősége nincs. De a fesztivál egyébként is rendhagyó, hiszen egész nap, reggel tíztől este tízig folyamatosan koncertek vannak. Egy gyáros, Erich Fischer müncheni alapítványának magánfesztiváljáról van szó, amit valamikor a kilencvenes évek elején alapított azzal a céllal, hogy közel hozza a klasszikus zenét az emberekhez. Eleinte csak a salzburgi hercegérseki rezidencia épületében voltak a hangversenyek, később Prágába és Bécsbe is "áttelepültek": jó lenne Budapestre is elcsábítani őket. Malcolm Bilson, a neves fortepianóművész a fesztivál egyik meghatározó személyisége, ő ajánlott ide bennünket. Naponta három-négy koncertet adtunk.

- Van még hely Bécsben vagy Salzburgban újabb és újabb fesztiváloknak?

- Igazán színes, kicsit polgárpukkasztó a fesztivál, még a szerződésünkben is benne volt, hogy frakkot nem akarnak látni. Ami a lényeg: huszonöt euróba került egy napijegy, amivel akár nyolc hangversenyt meg lehet hallgatni, tehát nagyon olcsó. Pikantériája, hogy a Toujours Mozarttal egy időben zajlik a Mozartwoche, melynek egyetlen hangversenyére százötven euró körül van a belépő.

- Milyen műveket játszottak?

- Bécsben tizenegykor adtunk egy egyházzenei koncertet, benne a Koronázási misével és többek között az Exsultate jubilatéval, délután háromkor következett A varázsfuvola-keresztmetszet, este hatkor a "nagy" g-moll szimfónia és a c-moll zongoraverseny, majd három koncertária. Salzburgban a koncertáriák helyett a Davide penitentét,
a c-moll mise oratórium-verzióját szólaltattuk meg.

- Óriási repertoárt mozgatnak.

- Szerencsére egyre nagyobbat: ilyen együttesek csak így működhetnek. Nagy vállalkozásunk például (amelyben már jelentősen előrehaladtunk), hogy a fertődi Esterházy-kastélyban eljátsszuk Haydn összes, Eszterházán született vagy oda köthető szimfóniáját. Ez körülbelül az első nyolcvan szimfónia. Nyaranta is sokat lépünk fel a kastélyban, az őszi Haydn-fesztiválon pedig minden évben van két koncertünk. 1998, az alapítás éve óta vagyunk állandó vendégek, az első nyitókoncertet is mi adtuk.

- Ez, ugye, régizenei fesztivál. Merthogy az Orfeo régi hangszereken, bélhúrokon muzsikál.

- Bartókig, az 1950-es évekig mindenhol a világon bélhúrokon játszottak. Valószínű, hogy mi az Orfeóban sosem fogunk fémhúrokat használni. Ha jól tudom, Yehudi Menuhin mondta, hogy a legrosszabb dolog, amely a hegedű fejlődésében történt, az a fém É-húr feltalálása.

- Ő azért mégis azon játszott...

- Öregkorában viszont ő is visszatért a bélhúrokhoz.

- Malcolm Bilsonnal honnan az ismeretség?

- Sokat köszönhetek neki: először is szinte a lemezein nőttem fel. Sőt, Mozartot is Bilson miatt szerettem meg, ő vette fel először John Eliot Gardinerrel az összes Mozart-zongoraversenyt fortepianón. Gardinert a tanáromnak tekintem, hiszen miközben a Zeneakadémián Lukács Ervin osztályába jártam (1993-ban diplomáztam), több mesterkurzusán is részt vettem. Egy ilyen alkalommal ismerkedtem meg Malcolm Bilsonnal. Sok szállal kötődik Magyarországhoz, hiszen a felesége magyar, és jól is beszéli a nyelvünket. Művészete döntő hatással van ránk.

- Nem mindennapi dolog, hogy gondol egyet egy fiatal muzsikus, és alapít két együttest. Az meg végképp nem, hogy fenn is tudja tartani őket. Mi a titka?

- Másodéves zeneakadémista koromban, 1990-ben alapítottam a kórust. A zenekar 1991-ben jött létre. A diplomámon már őket dirigáltam - éppen A varázsfuvolát játszottuk koncertszerű előadásban. A munka, a koncertek, a turnék szervezése rengeteg energia, és persze gyakorlatilag mindent egyedül csinálok. Valószínűleg rekorderek vagyunk abban is, hogy egész mostanáig bármilyen állami vagy önkormányzati támogatás nélkül dolgoztunk: fél éve sikerült megállapodást kötnünk a Budavári Önkormányzattal, ők befogadtak bennünket. A koncertjeink, produkcióink egyébként eltartják magukat, alapítványi formában működünk.

- Hányan vannak?

- Attól függ, hogy mit játszunk. A barokk és a klasszikus repertoár minden szempontból nagyon változatos. Szabadúszó művészekből áll össze mind a két csapat (együtt közel száz tehetséges zenész): az angol együttesek mintájára listáim vannak, jön a feladat, és akkor elkezdek telefonálni.

- Hogyan cseng a neve külföldön a Purcell kórusnak és az Orfeo zenekarnak?

- Egyre jobban, de azért mi elsősorban Magyarországra összpontosítunk. Ahogy mondani szokás, kalandvágyból itt szeretnénk bázist teremteni, megerősödni. Magyarország pedig jelenleg nem része Európának...

- Mármint milyen értelemben?

- A hangversenyélet körforgása szempontjából. Szomorú, de tudomásul kell venni, hogy kiestünk a vérkeringésből, ki tudja, mikor is voltunk bent igazán utoljára? Reméljük, hogy ez változni fog. Csak meg kell nézni Bécs koncertnaptárát. És azt is mindenki tudja, hogy a nagy nemzetközi turnék kilencvenöt százaléka Bécsben visszafordul Nyugat felé. Én abban bízom, hogy egyszer a magyar kultúrpolitika felismeri, hogy a régizene kitörési pont lehet Magyarországon is, hiszen egy új, a Fesztiválzenekarhoz fogható nemzetközi sikertörténet lehetősége rejlik benne. Ráadásul ez esetben minimális állami támogatásból lehetne gyönyörű dolgokat megvalósítani.

- Az Operaházban több mint húsz előadást dirigál ebben a szezonban.

- Eleinte főleg Mozart-előadásokat kaptam: sokat tanulok e munkából, és nagyon élvezem. Örömömre októberben Verdivel is debütálhattam, a Don Carlost vezényeltem olyan énekesekkel, mint Tokody Ilona, Paolo Gavanelli, Nyesztyerenko, 2005-ben pedig Gyöngyösi Levente barátom csodás Gólyakalifájának premierjét fogom dirigálni. Elindítottunk egy régizenei sorozatot a Mátyás-templomban, és meghirdettük az Orfeóval és a Purcell kórussal az első zeneakadémiai bérletünket, amelynek keretében legközelebb március 2-án Bach Máté-passióját szólaltatjuk meg Zádori Máriával, Érsek Dórával, Julian Podgerrel, Timothy Bentchcsel, Ionel Panteával és Kovács Istvánnal. Május 3-án Haydn Évszakok című oratóriuma következik, és persze nyáron jönnek az újabb Haydn-szimfóniák. Sok új művet is felfedezhetünk és CD-re vehetünk a Hungaroton jóvoltából. Néha alapítványunk is megjelentet egy-egy jól sikerült koncertfelvételt. Szerencsés vagyok, mert megtaláltam a helyem a világban. Nincs érdekesebb és szebb dolog, mint zenével foglalkozni.

- Éjjel-nappal szól a muzsika?

- Gyakorlatilag igen, hiszen még nincs családom. Persze nagyon jó dolog, hogy a kórus és a zenekar nemcsak szakmailag kiváló, hanem remek baráti társaság. Olyan, mint egy nagy család. Közösség, amelynek a tagjai szívesen jönnek össze koncertek előtt és után is. És ez a hangulat talán a hangversenyeken is érződik.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Elmaradnak a Billy Elliot előadásai

Tizenöt előadás marad el a két éve futó Billy Elliotból. A közelmúltban kormányközeli oldalról kritizált musicalnek egy ezernyolcszáz férőhelyes színházat kellene megtöltenie gyakran naponta kétszer.
Vizuál

Amit ne hagyjon ki a Múzeumok Éjszakáján

Hasznos tudnivalók és szerkesztőségünk tagjainak tippjei.
Színház

Működik a kémia Vecsei H. Miklós és Mészáros Blanka között

Megkezdődtek a Szegedi Szabadtéri Játékok új Shakespeare-bemutatójának, a Rómeó és Júlia próbái Hegedűs D. Géza vezetésével.
Zenés színház

Lőrinczy György: Ezen az úton mennék tovább

Az Operettszínház főigazgatója büszke arra, hogy sokszínű intézményt vezethet és újfajta közönséget vonz a színházuk. A kultura.hu-nak adott interjúban azt is bejelentette, újra pályázik a vezetői pozícióra.
Klasszikus

„A kezdetekben minden zene kamarazene volt”

Kokas Katalin és Kelemen Barnabás világhírű hegedűművészek által alapított Fesztiválakadémiát július 23-29-ig rendezik a Liszt Ferenc Zeneakadémián.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus humor

Molto scherzando: Ilyen, ha a karmester szelfibotra cseréli a pálcát

Persze csak a Photoshop segítségével, egy komoly karmester soha nem tenne ilyet!
Klasszikus

Ez a klarinétos nem jutott be álmai iskolájába, mert a barátnője hamis elutasító levelet küldött neki

Szegény Eric Abramovitz hétéves kora óta egy Los Angeles-i konzervatóriumban akart tanulni, de a barátnője nem akarta, hogy a fiú olyan messze költözzön tőle, és akcióba lépett.
Klasszikus ajánló

Fidelio Klasszik: Ha leszáll az éj, írni kezd

A Fidelio és a Klasszik Rádió 92.1 közös magazinműsorának június 23-i adásában vendégünk lesz Érdi Szabó Márta, Dr. Földvári-Oláh Csaba, Horváth János Antal és Vaskor Gréta.
Klasszikus hír

Magyar Örökség Díjat kap az Óbudai Danubia Zenekar

A fennállásának 25. évfordulóját ünneplő együttest az MTA dísztermében tüntetik ki szombaton további hat díjazottal együtt.
Klasszikus hír

Senki nem akart négyoldalas Mozart-kéziratot venni 163 millióért

A Figaro házassága utolsó felvonásának egyik zenei vázlata az előzetes becslések szerint 500 ezer euróért kelhetett volna el egy árverésen. Nem vette meg senki.