A ritkán hallott Négy Ahmatova-költemény, egy korai és egy kései kamaramű is felhangzik Kurtág György Kossuth-díjas zeneszerző, a kortárs zene világhírű alakja közelgő születésnapja előtt a Zeneakadémián, február 17-én. A Budapest Music Centerrel együttműködésben megvalósuló hangversenyen a 20. századi magyar zeneszerzés másik óriása, Ligeti György alkotásaiból többek közt a még Budapesten komponált I. vonósnégyest, valamint a 15 évvel később keletkezett mikropolifonikus Kammerkonzertet hallhatja a közönség, és érzékelheti alkotójának kísérletező kedvét.
... élethossziglan vezetett engem...
Mit jelent nekem Ligeti? Annak a sejtelmét, hogy van valami magasabb rendű, valami tökéletesebb, mint amit én egyáltalán el bírok képzelni,
hogy vannak összefüggések a művészetben, a tudományban és a világegyetemben, melyekről ő számot tud adni, és itt félbeszakad a mondat” – írta Kurtág György 1993-ban. A két művész még huszonévesen, 1945-ben találkoztak egymással, mindketten Veress Sándor zeneszerzésosztályába felvételiztek a Zenekadémiára. „Ő tizenkilenc éves volt, én huszonkettő” – emlékezett vissza Ligeti. A háború véget ért, és tárt karokkal várták a következő éveket, művészi szabadságot, intellektuális felfrissülést reméltek a békétől. „Mindketten Bartók hívei voltunk, és az ő zenéjében láttuk a tovább fejlődés alapját egy olyan új, kromatikus-modális zenei nyelv felé, amely nemzetközi, és mégis a magyar hagyományban gyökerezik.”
Kurtág György és Ligeti György
Az egykori nagy Magyarország, a mai Románia területén születtek – Ligeti Dicsőszentmártonban, Kurtág Lugoson –, és elsőként ott foglalkoztak zenével. Kurtág 1955-ben végzett a Zeneakadémián, Ligeti ekkor már öt éve az intézmény tanára volt. Huszonhét évesen – kollégái azt hitték róla, hogy a kommunisták helyezték a pozícióba, mígnem meggyőződtek képességeiről.
Ligeti ismertette meg Kurtágot Weöres költészetével, Kafkával, Webernnel, Stockhausennel, Musillal, Lewis Caroll-lal, az idősebb pályatárs ’56-os emigrálásáig szoros kapcsolatban voltak. Rendszeresen összejártak zenélni, „Mozart operáiból adtunk elő részleteket, ami úgy ment, hogy Márta énekelte az összes női szerepet, Ligeti volt a tenor és időnként a bariton, Sulyok Ferenc zeneszerző barátunk, évfolyamtársunk a zeneszerző szakon volt a basszus. Én játszottam zongorán a kíséretet” – emlékezett vissza Kurtág.
Hosszan, élethossziglan Ligeti vezetett engem
– mondta egy laudációban, pedig csak három évvel volt fiatalabb nála.
Az 1956-os forradalom mindkettejük életében fordulópont volt. Kurtág úgy érezte, összeomlott a világ. „Nem csak a külső világ, hanem belső univerzumom is” – mondta. Ligeti Kölnbe menekült, és belekóstolt az elektronikus zenébe. 1958-ban Párizsban látták egymást viszont, de csak pár napra; három év múlva már nem engedték ki Kurtágot Darmstadtba, az újzene központjába a kommunisták. A zeneszerző nehéz periódusát élte: alig komponált, igaz, egyik műve a korszakból a Bornemisza-ciklus, egyik legfontosabb alkotása.
Kapcsolódó
Miről hallgatott Kurtág György a Kádár-korban?
Ritka alkalom, de elhangzik a Bornemisza Péter mondásai a BMC-ben. Megnézzük, miről szólhat Kurtág György egyik legnehezebb, ha nem a legnehezebb alkotása.
Találkozásaik az enyhülést követően, 1968 után sűrűsödtek. Ligeti hivatalos felkérésnek eleget téve először 1970-ben látogatott Magyarországra, igaz, korábban is ellátta itthoni kollégáit kottákkal.
„Ma, két évtizeddel később már alighanem jobban látszanak a két életművet összekötő titkos szálak, a hasonlóságok és párhuzamok” – írja esszéjében Kerékfy Márton zenetudós, aki szerint tévedés, hogy Kurtág nem alkotott volna jelentőst nagy apparátusokra. Zenéjük rokonsága, együvé tartozása nem csak a közös forrásból, például a román népzenéből ered, hanem az érett művekben is fellelhető.
A Zeneakadémián tartott, február 17-i hangversenyen fellép a Keller Kvartett és a Ligeti Ensemble, Szalai András cimbalomművész, valamint két szoprán, Brassói-Jőrös Andrea és Tony Arnold.
(források: Ligeti György válogatott írásai, Rózsavölgyi, 2010.; Muzsika)
hírlevél
