Klasszikus

Mintha és majdnem

2012.05.23. 06:34
Ajánlom
Borisz Berezovszkij távollétében is jeles rendű, bár kissé matt koncerttel zárta bérletsorozatát a Nemzeti Filharmonikus Zenekar.

Ha vágni talán nem is lehetett a sűrű csalódást, azért félreismerhetetlenül gomolygott némi szolid indignáció a levegőben a Nemzeti Filharmonikusok május 19-i hangversenyét megelőző percekben. A várva várt Borisz Berezovszkij ugyanis nem jött el Budapestre, s helyette a Párizsban élő dél-koreai művész, a hatvanhat esztendős Kun Woo Paik ugrott be: jó nevű művész a közönségcsalogató világsztár helyébe, tisztes vészmegoldás a bérletzárást megkoronázó impulzív vendég helyett. Hogy mégsem kell tartósan a közönség rosszérzésével, vagy pláne neheztelésével számolni, az mindenesetre hamar kiderült: részben Kovács Géza jó (kereskedői) érzékkel elővezetett mentőszavainak köszönhetően, részben pedig a bérletes publikum nyilvánvaló elkötelezettségének, a zenekar, a vezető karnagy és persze a vendégpianista iránt érzett erős szimpátiájának hála.

Kun Woo Paik a hazai koncertközönség és a Nemzeti Filharmonikusok számára egyaránt ismerősnek tekinthető, hiszen többször is fellépett már Kocsisékkal, s éppenséggel Rahmanyinov-zongoraversenyt is játszott már a társaságukban. Akkor a fisz-moll hangnemű elsőt zongorázta, míg most a legnépszerűbb és legnehezebb III., d-moll zongoraverseny magánszólamába ült be: indokolt magabiztossággal, imponáló virtuozitással és mindvégig példás előadói kultúrát bizonyítva. Az első tételt finom letisztultsággal indította útjára, a kadenciában sikerrel küzdött meg a legsűrűbb szakaszokért is, s ha kellett, szinte felaprította zongoráját. S mégis, az amúgy oly nyilvánvaló erőt mintha nem illette volna meg az átütő jelző, s a zongorajáték finom eleganciája sem jelezte minden pillanatban a művészi mondanivaló kifejezésének szándékát. Ordas és bizonyosan jórészt igazságtalan közhely a távol-keleti zongora- és egyéb hangszeres virtuózok játékának érdektelen perfekcióját emlegetni, s e sorok írója restelli is erősen a dolgot, ámde Paik jól karbantartott produkciója itt-ott (különösen a zárótételben) nyújtott némi muníciót az e megközelítést kultiválók számára. Hogy mégsem egészen erről lehet szó, az utóbb a kikövetelt ráadásban vált érzékletessé, hiszen a rokonszenves művész mélyen átélt, s mondhatni, sugallatos előadásban szólaltatta meg Rahmanyinov gisz-moll prelűdjét.

Kocsis Zoltán és muzsikusai a gondoskodó, de sosem túljátszott karmesteri figyelem meg a plasztikus kíséret ellátásának első koncertrészét követően, a második részben immár főszereplőkként vonultak közönségük elé. A II., D-dúr szimfónia alighanem a magyar hangverseny-repertoáron leggyakrabban szereplő Brahms-szimfónia, s úgy lehet, világviszonylatban is hasonló a helyzet. Ez a népszerűség - paradox, ámbár kézenfekvő módon - nem könnyíti meg az előadók dolgát, hiszen egyaránt komoly feladat az ilyennyire kedvelt műveket frissen megszólaltatni és friss füllel hallgatni. A Nemzeti Filharmonikusok most mindenesetre élményszerűen formált és erőteljes interpretációval álltak elő: energikus együttes-megszólalásokkal, hatásosan végezve a dinamikai váltások gyakorlatait, s jó pár szép szólóteljesítményt felmutatva. (Különösképpen a harmadik tétel elején felhangzott eszményszép oboaszó bizonyult emlékezetesnek, de kürt- és harsonavonalon is igen jól teljesített a zenekar.) A személyesség jegye ezúttal mintha mégsem vonta volna be Kocsisék produkcióját, mely csepp hiányérzet különösen a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem megelőző esti programjával összevetve támadhatott az elkényeztetett koncertjáróban. Akkor a lipcseiek és Riccardo Chailly szólították személyes mondandójukkal egyestényi új és eladdig sosem hallott életre Brahms III. szimfóniáját, s ehhez képest a II. szimfónia szombati előadása inkább tetszett gusztusosan kivitelezett ismétlésnek, mint az interpretáció egyszeri csodájának. Ámbár a közönség lelkes ovációja ellentmondani látszik e fenntartásnak, s ez legalábbis óvatosságra késztetheti a recenzenst: csak azért, mert egyedül van a véleményével - akár tévedhet is. De persze van, ami így is több mint bizonyos: a Nemzeti Filharmonikus Zenekar remek bérleti sorozatot zárt, az éppen hatvan esztendős Kocsis Zoltánnak pedig nagyon is kijár az ünneplés.   

Beethoven: Zongora szonáta, no. 17 - III. tétel, km.: Kun Woo Paik

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Pakold meg magad könyvekkel a Líra raktárában pár száz forintért!

Mi már tudjuk az igazi könyvmolyok szombati programját. Raktárvásár lesz a Lírában.
Könyv

Családi találkozót rendeznek Petőfi rokonai Kiskunfélegyházán

Igen, jól olvasta a címet! Míg egyesek a költő sírjának felkutatásával vannak elfoglalva, mások az élőkre koncentrálnak és családi találkozót hirdettek, amelyen eddig állítólag 66 utód jelezte a részvételét.
Tánc

Száz éve született Margot Fonteyn, aki Nurejevvel karöltve forradalmasította a balettet

1919. május 18-án született Margot Fonteyn, a brit Royal Ballet prímabalerinája, akit egy Nurejevvel közös előadása után 89-szer tapsolt vissza a közönség, és aki börtönben is ült.
Vizuál

Elhunyt I. M. Pei, a Louvre üvegpiramisának tervezője

A kínai-amerikai építész 102 éves volt. Ő tervezte a Louvre üvegpiramisát és a washingtoni National Gallery of Art épületét is.
Tánc

Balett készül Jacqueline du Pré életéről

A Royal Ballet következő évadának egyik fénypontja a fantasztikus csellista életéről szóló balett, amit Cathy Marston koreografál.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Hat orosz zeneszerzőt mutat be Szabó Marcell fesztiválja

Budapesten és Debrecenben rendezik meg október 7. és 13. között az Orosz Zenei Fesztivált, amelyen minden koncert egy-egy zeneszerzőt állít a középpontba.
Klasszikus virtuózok

Öt éves lett a Virtuózok, így ünnepelnek

Jubileumi ünnepi hangversenyen lépnek fel a Virtuózok klasszikus zenei tehetségkutató műsor elmúlt öt évének legtehetségesebb résztvevői december 30-án a Müpában.
Klasszikus interjú

Mikołaj Górecki: „Nem vagyok zeneszerző, csak egy fickó, aki komponál”

Egy ismert komponista gyermekének lenni nem mindig kiváltság, különösen ha a gyermek a szülői pályát kívánja követni. Mikołaj Górecki egyik művét a Liszt Ferenc Kamarazenekar előadásában hallhatja majd a közönség május 25-én. Ennek kapcsán tettünk fel néhány kérdést az Amerikában élő lengyel komponistának.
Klasszikus kritika

Ilyen volt: Baráti Kristóffal zenélt a Kodály Filharmonikusok a reptéren

A négy őselem, a tűz, a víz, a föld és a levegő szolgált mottóként a debreceni Kodály Filharmonikusok nagyszerű koncertjének műsorában. Kritika.
Klasszikus ajánló

Fassang László templomépítésért koncertezik

A Liszt Ferenc-díjas művész jótékonysági orgonaestjét május 19-én tartják a Deák téri evangélikus templomban. A befolyt összeggel a budakeszi evangélikus templom építését támogatják.