Klasszikus

Miskolcon találkozott Prometheus és Kékszakállú

2019.06.24. 13:55
Ajánlom
Fanfárok, azaz harsonákon játszó zenészek figyelmeztették a közönséget az előadások kezdetére: a Miskolci Nemzeti Színház óratornyából felcsendülő ünnepélyes jeladás két előadásra invitálta meg a Bartók Plusz Operafesztivál hallgatóit, Alekszandr Szkrjabin Prometheus: a tűz költeménye című szimfonikus művére, illetve Bartók Béla A Kékszakállú herceg várára.

A két egymással kortárs zeneszerző remekművei kiváló párosításnak bizonyult, ugyanis az ógörög mitológiai történetet feldolgozó szimfonikus költemény mély filozófiai tartalmának a zenei síkon való továbbgondolása eszményien társult a Bartók Béla zenéjében és Balázs Béla szövegkönyvében expresszionista módon bemutatott emberi lélek szimbolikus várával. E két mű közötti különleges, mégis otthonos párhuzam Hamar Zsolt koncepciójában teljesedett ki: a 2017 óta a Nemzeti Filharmonikus Zenekar élén álló karmester most kettős funkcióban alkotott, ugyanis

a művek vezénylése mellett rendezőként is kipróbálta magát.

Alekszandr Szkrjabin teozófikus művészetfilozófiája többek között azon az elméleten alapszik, hogy a bölcsesség végtelen, ezért az ember számára elérhetetlen, viszont a zene által kreált eksztázis állapotában a spirituális tudat képes felfogni azt. A Prometheus: a tűz költeménye egyike azon remekművei közül, amelyek ezt a megérthetetlen, mégis megérthető végtelenséget érinti.

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar által előadott művének zenei élményét a különleges fényjáték fokozta.

64661355_3124367220936773_8429329890603433984_o-113413.jpg

Fényfestés a Bartók Plusz Operafesztivál koncertjén (Fotó/Forrás: Bartók Plusz Operafesztivál)

Az orosz zeneszerző utolsó zenekari darabjának hangjaihoz színeket, színárnyalatokat társított, amit egy bizonyos „színorgona” és a zenére komponált fényfestés tesz teljessé. Az állítólagosan szinesztéziában szenvedő (vagy inkább azzal megáldott) zeneszerző e mentális jelenségnek köszönhetően álmodta meg a színorgonát – a zenei hangokat nemcsak a hallás csodájának köszönhetően érzékelte, hanem azokat színekkel is társította –, akárcsak a zenével társuló fényfestést is.

A Prometheus: a tűz költeménye színes fényekkel először 1915. március 21-én, nem sokkal a zeneszerző halála előtt szólalt meg a Carnegie Hallban az Orosz Szimfonikus Zenekar előadásában. A Bartók Plusz Operafesztiválon előadott mű világítástervezője, Bányai Tamás, illetve látványtervezője, Zeke Edit elképzelése mély benyomást, valódi élményt váltott ki a közönségből. A zenekar mögött, középen elhelyezett fő „színoszlopok” a zenével együtt lüktető, elhaló és újjászülető változó játéka a Nyári Színház fémes oszlopszerkezetének és az azt kétoldalról körülölelő falak megvilágításának együttese valódi „mesélője” volt a zeneműnek.

64449773_3124366180936877_4461071634299617280_o-113413.jpg

A Bartók Plusz Operafesztivál koncertjének színpadképe (Fotó/Forrás: Bartók Plusz Operafesztivál)

A fények táncát a szemnek szokatlanul megvilágítatlan zenekar képe tette még hatékonyabbá.

A kottatartóra csíptetett lámpák sápadt fényében felhangzó zene így még hangsúlyosabb lett, a hideg színekben megszólaló lágy, lírai hangzásokkal ellentétben a meleg, sőt tüzesen forró és vibráló, erőteljes színekben még szélsőségesebben körvonalazódtak a kulminációs pontok és feszültségek.

A záróakkordban hirtelen elhaló fény, teljes sötétséget teremtő pillanat hatása a szünet után ugyanúgy várta a közönséget: a sötétben felhangzó prológussal együtt megszólaló mélyhegedűk, csellók és nagybőgők kaptak megvilágítást, majd a megszólaló fafúvós hangszerek csoportja, végül a várba érkező Kékszakállú és új felesége, Judit.

A minimális eszközökkel való rendezés maximális hatást váltott ki.

64799336_3124367034270125_4766393149905960960_o-113413.jpg

Hamar Zsolt (Fotó/Forrás: Bartók Plusz Operafesztivál)

A szokványos zenekari felállástól eltérően most más kép tárult a nézőtér elé: a zenekart két tömbbé a középen levő üres tér, illetve szintén középen, a karmester háta mögé helyezett zongora választott el. A hátulról bejövő szereplők, amint a látvány szempontjából két oldalról külön választott, de hangzásilag eggyé forrt zenekar „közepébe” érkeztek, a rendezői koncepció világossá vált. A várba érkező Kékszakállú eleinte óvja, védi új feleségét, Juditot, aki kíváncsi, mi rejtőzhet az onnan nyíló hét titokzatos ajtó mögött. Hamar Zsolt értelmezése szerint a herceg vára nem csupán az emberi lélek zord kamráinak érzelmi és értelmi labirintusa, hanem maga a zene, ahová Kékszakállú bezárkózik, menekül önmaga és a világ elől. Ezért tehát, ha a vár a zene szimbóluma, akkor annak megfelelője nem lehet más, mint maga a zenekar.

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar így aztán nem csupán kiváló előadásával, hanem felsóhajtó, szenvedő mivoltával lényegült át a Kékszakállú herceg könnyező várává.

A hangulatot a síró vár felfedezésének pillanatában az eleredő eső fokozta.

Az első ajtót kinyitva az asszony betekinthet Kékszakállú kínzókamrájába, majd sorban felfedezi a fegyveresházat, a kincsesházat, a kertet. A minimális eszközökkel, de rendkívül kreatívan megoldott, sorban kinyíló ajtók közül különösen a vörös fénnyel megvilágított zongora képében lévő véres kincstár volt megdöbbentő, és a szintén a zongorából felszálló, kék fényben úszó, könnyek tavát szimbolizáló füst, pára, majd a hatalmas lerántott lepel alól előtárulkozó orgonasípok impozáns kivetített képe, amely Kékszakállú hatalmas birodalmát ábrázolta.

64630854_3124361497604012_7965947307852038144_o-113413.jpg

Palerdi András A Kékszakállú herceg várában (Fotó/Forrás: Bartók Plusz Operafesztivál)

A herceget játszó Palerdi András operaénekesnek – megragadva a figura lényegét – sikerült megalkotnia azt a képet, amelyben a mély emberi érzelmektől elzárkózó, de mégis szerető, a szentimentális és racionális gondolkodás között egyensúlyozó emberi ész és lélek egyesül. Az eddig igen zord és alig-alig megszólaló férfi a birodalma láttán büszkén mesél új feleségének hatalmas erejéről, már-már dicsekvésszerűen, amelyet Judit ledöbbent reakciója ellensúlyoz, az addigi drámaibb hangszínnel és jellemmel ellentétben most szinte infantilis hangszínnel ismételgeti az „elismerő” kijelentést: „Szép és nagy a te országod.”

Bizonyos pillanatokban mintha egyetlen női testbe és lélekbe sűrűsödött volna a világ összes nőjének érzékeny szerelme és a férfi lelkének megismerése után való vágyakozás szélsőséges skálája, energiája, mindez Rost Andrea személyében. A Juditot alakító operaénekesnő nemcsak hangi adottságainak és színészi játékának eszközeivel ragadta meg a szereplőt, hanem

teljes lényével, szerény, ugyanakkor határozott, erős és szenvedélyes karakterével egy órára szó szerint Judittá vált.

65026804_3124360370937458_8851195021664190464_o-113413.jpg

Palerdi András és Rost Andrea A Kékszakállú herceg várában (Fotó/Forrás: Bartók Plusz Operafesztivál)

Az utolsó ajtónál zeneileg és tartalmi szempontból is elérte az előadás a tetőpontját. A hetedik ajtó mögül elővonuló három asszony helyett a magasból alányúló három fénysugárban jelentek meg a Kékszakállú herceg előző, már halott feleségei, predesztinálva ezzel Judit végzetét is. A vörös, arany és mélykék színekben fellelhető három napszakról a herceg elmeséli, hajnalban lelt rá első szerelmére, majd délben a másodikra, este a harmadikra, Judit pedig, a legszebb, az éj sötétjében lesz örök szerelme, annak gyászos, de gyönyörű vermében.

A sorsába beletörődő Judit halálával együtt a zenekarra vetülő fények is lassan, fokozatosan elhaltak, majd a mély vonósok, illetve a fuvola és klarinét által játszott végső motívum elhangzása után egyetlen fényfolt láttatta a karmester záró pozícióját – keretszerkezetté kerekítve így a kezdeti fokozatosságot –, majd a teljes sötétségben és csöndben beteljesült katarzist kitörő tapsként tette kifejezővé a miskolci közönség.

Szerző: Kálló Zsuzsanna, muzikológus

A Kékszakállú ezer arca

Kapcsolódó

A Kékszakállú ezer arca

Kékszakáll meséje a legvéresebb mondák egyike, és éppen ezért alkalmas arra, hogy tréfát csináljunk belőle. Az Operettszínház Offenbach-bemutatója előtt a feleséggyilkos nyomába eredünk – ezúttal a művészetek világában.

Ki volt az igazi Kékszakállú?

Ki volt az igazi Kékszakállú?

A kamrájában hét halott feleség, a nyolcadik túlságosan kíváncsi. Alakját Bartók és Offenbach is feldolgozta, az utóbbit tűzi műsorra az Operettszínház. Utánajárunk, honnan ered Kékszakáll mondai alakja.

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

„Írás és olvasás ikrek” - Vámos Miklós a Lírástudókban

A könyvesboltok újdonságai között segít eligazodni a Líra Könyv és a Fidelio május 12-én, szerda este fél 8-kor jelentkező irodalmi podcastja. A friss könyvajánlókat és tartalmas beszélgetéseket kínáló műsor házigazdája Szabó T. Anna, az adás vendége Vámos Miklós író.
Színház

Gyabronka József, Háy János és Alföldi Róbert az újranyitó Átrium színpadán

Május 21-től újra élő előadásokat tart az Átrium. A budai intézmény első produkciója a Fehér nyuszi, vörös nyuszi című darab Gyabronka József előadásában, ezt követően egy Háy János-premierrel, valamint a Mefisztó című kortárs zenés kabaréval várják a közönséget.
Színház

Eredeti Örkény-egypercessel köszöntötték Mácsai Pált a jubileumi Azt meséld el Pista! után

Május 12-én különleges évfordulót ünnepelt az Örkény Színház, ugyanis 700. alkalommal tűzték műsorra Mácsai Pál egyszemélyes előadását, az Azt meséld el, Pista!-t.
Klasszikus

A Budapesti Fesztiválzenekar emlékkoncertet tart a koronavírus áldozatainak emlékére

A május 26-i ingyenes emlékkoncertet a Budapest Kongresszusi Központban rendezik meg, ahol a Budapesti Fesztiválzenekar és egy erre az alkalomra összeálló kórus, Fischer Iván vezényletével Mozart Requiemjét adja elő. A koncertet aznap az RTL Klub-on is meg lehet tekinteni.
Jazz/World

"Tragikus végű játszma" – A kékszakállú herceg várát új formába öntötte Sárik Péter

Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operájára Sárik Péter zeneszerző, jazz-zongoraművész készített jazzátiratot, melyet először élőben augusztusban hallhat a közönség a Zempléni Fesztiválon.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Cziffra és Liszt műveket játszik a két zongoravirtuóz, Boris Berezovsky és Balázs János

Június 9-én Liszt Ferenc és Cziffra György szólózongora művei és négykezes átiratai hangoznak el Boris Berezovsky és Balázs János zongoraestjén. A Cziffra György-emlékév kiemelt eseményét a MOMkultban rendezik meg, melyet a közönség már élőben élvezhet.
Klasszikus hír

Magyar népdalt énekel Emma Kirkby a Kórusok Éjszakája jóvoltából

A Kórusok Éjszakája kórusfesztivál megálmodói a Csíkszerda Egyesület tagjai, akik a világhírű angol szopránnal, Emma Kirkbyvel készítenek közös videót, melyben a Csillagok, csillagok kezdetű magyar népdalt éneklik közösen.
Klasszikus gyász

Elhunyt Balassa Sándor zeneszerző, a nemzet művésze

Életének 87. évében, hosszan tartó betegség után elhunyt Balassa Sándor Erkel Ferenc- és Kossuth-díjas zeneszerző, a nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) egyik alapítója és rendes tagja – közölte az MTI-vel az MMA.
Klasszikus hír

A Budapesti Fesztiválzenekar emlékkoncertet tart a koronavírus áldozatainak emlékére

A május 26-i ingyenes emlékkoncertet a Budapest Kongresszusi Központban rendezik meg, ahol a Budapesti Fesztiválzenekar és egy erre az alkalomra összeálló kórus, Fischer Iván vezényletével Mozart Requiemjét adja elő. A koncertet aznap az RTL Klub-on is meg lehet tekinteni.
Klasszikus hír

Haydn és magyar nóta az Óbudai Danubia Zenekar online kínálatában

Az Óbudai Danubia Zenekar május 15-én a Best of BMC sorozat keretében Haydn műveit szólaltatja meg, míg május 22-én a magyar nóta értékeit felvillantva, Liszt Ferenc valamint Brahms művei mellett, Ott Rezső kifejezetten erre az alkalomra írt szimfonikus magyar nótacsokrát játssza.