Klasszikus

Mit gondolhat Byron?

2003.10.30. 00:00
Ajánlom
Orvosa javallatára választotta a klarinétot, mert a gyermekkori asztmán állítólag segít, ha valaki intenzíven játszik fúvóshangszeren. Így kezdődött a világ egyik legjobb dzsesszmuzsikusának pályafutása, aki annak idején nagyon meg akart gyógyulni, ezért sokat gyakorolt.

Don Byron karrierjének első csúcspontja 1992-ben volt, amikor a hírneves Down Beat című szaklap 34 évesen az év dzsesszzenészének választotta. Ezután következett a hangvételére oly jellemző, de a kritikusok által kevésbé kedvelt klezmer lemez, amelyet a legendás klarinétos és zenekarvezető, Mickey Katz emlékének ajánlott. Majd az újabb sarokpont 1998-ban, szerződés a Blue Note-tal - és azóta itt jelennek meg lemezei, illetve sorra szerepel más, kimagasló produkciókban is. Byron a Szegedi Jazz Napokra legutóbbi anyagát hozta: lényegében a More Music for Six Musicians album kompozícióit játszotta el társaival, kissé rezignált és fáradt hangulatban. Sajnos ismét törődni kell a szervezéssel, mert egy koncert légkörére rányomja bélyegét, ha kevesen vannak, ha a zenészek csak azt érzik, hogy minden erőfeszítésük ellenére kókadt unalom és érdektelenség fogadja őket. Valószínűtlennek tartom, hogy kicsit erősebb hirdetés mellett ne lett volna telt ház a most üres, az eseményre alkalmatlan, nagy hodálynak tűnő Belvárosi moziban.

Ugyan személy szerint jól érezhettem magamat, közvetlenül a színpad előtt egy teljes sor csak az enyém volt, nyugodtan lehetett minden apró momentumot figyelni. Különös élmény volt olyan környezetben látni Byronékat, mintha csak egy próbán volnának, talán ez az egy előnye volt a nullához konvergáló nézőszámnak. Egymásra kacsintgattak, időnként játszottak még egy kört, nekem úgy tűnt, hogy egy-két újabb elképzelést még ki is próbáltak. Mert Byron amúgy kísérletező alkat. Amellett, hogy zseniális sztenderdjátékos (ahogyan például azt láthattuk és hallhattuk Robert Altman Kansas City című filmjében és a hozzá kiadott két CD-n), mindig mutat valami újat. Egyfelől ő hozta vissza a klarinétot a modern dzsessz köztudatába, másfelől pedig mindegyik lemeze formabontásra törekszik, nagy készséggel fordul a hagyományos elemek avantgárd értelmezési lehetőségei felé. Ennek lenyomata ez utóbbi lemeze, amelynek volt egy előzménye, a szintén hat zenészre alkalmazott és hasonlóan a Music for Six Musicians címet viselő album. Az egyik nem variációja a másiknak, hanem annak a koncepciónak a körüljárása, miként lehet szabott felállás keretein belül funkciókat változtatni, hogyan játszhat egyszer a dallam, másszor a ritmus fontosabb szerepet. A rendkívüli bonyolultság mellett igazán élvezetes követni a ritmusképletek építkezését, a hol hetes, hol hármas lüktetések váltakozását. A ritmusszekció nagyon erős: Ben Wittman dobol, Milton Cardona latin ütősökön, Leo Traversa basszusgitáron és a hangfelvételen szereplő Edsel Gomez helyett most George Colligan játszott zongorán. Byron dallam-társa, James Zollar trombitán, amely, kiegészítve a klarinétot, gyönyörű együttállásokat produkált. Az utolsóként előadott Belmondo's Lip című darab a zongora repetitív, tört harmóniáival kezdődik, de az érzésre páros lüktetést felborítja a belépő ütősök más tempója, amihez képest a zongora már nem páros ütemeket, hanem nagy triolákat játszik. Ilyen és ehhez hasonló játszadozások folynak végig elképesztő precizitással és ugyanakkor laza eleganciával. A koncert legszebb részeként a zongora-klarinét duót lehet említeni. Byron befordult a zongora felé és a húrokba fújta varázslatos, alteráló dallamát, miközben az őt kísérő harmóniák a szolid disszonanciából virágként nyíltak ki a klasszikus akkordok felé. Ez volt a No Whine című szerzemény, ami utóérzése a Fine Line: Arias and Lieder című lemez egyes hangulatainak, ahol Byron többek között Puccini-, Schumann- és Chopin-dallamokat is eljátszik, Uri Caine, a klasszikus feldolgozások nagy mesterének kíséretében. Ráadás nem volt, hat zenészt láthattunk meghajolni, akik, látván az üres nézőteret, vélhetően semmi jót nem gondolnak a magyar dzsessz-életről. Óriási felelősség az elitből meghívni muzsikusokat, mert hírünket ők valóban elviszik a világba. Don Byron minden olyan dzsesszmuzsikussal kapcsolatban áll, aki számít, és egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy szegedi fellépése után biztatni fog bárkit is, hogy jöjjön el, mert igazán értő és lelkes publikummal találja majd magát szembe.

(Szegedi Jazz Napok, október 17.: Don Byron Szextett)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Kelemen Barnabás és Kokas Katalin a Gramophone díjazottjai között

Kihirdették a rangos brit zenei szaklap 2020-as győzteseit.
Könyv

Feleannyian olvasnak rendszeresen könyvet, mint 15 éve

A Tárki kutatása szerint 2005 óta majdnem megfeleződött a rendszeres könyolvasók száma. Átlagosan 37 könyvet olvasnak évente azok, akik olvasnak.
Vizuál

Átadták a legjobb magyar filmelőzetesnek járó díjakat

Az idei Arany Blende a zsűri szavazatai szerint A létezés eufóriája-trailerhez került, míg a közönségdíj az Apró mesék előzeteséé lett. Mutatjuk a nyertes videókat!
Vizuál

Akár telefonról is bejárhatóak a Nyitott Műhelyek az idei Budapest Design Weeken

Online cukorvirág-készítés, környezettudatos esőkabát előállítás, vicces kerámiák vagy kézműves cipők műhelytitkai. Az idei Design Hét félig a netre költözött, így a nyitott műhelyekbe akár otthonról is bepillanthatunk! Mutatjuk, hogyan!
Vizuál

Október 1-jén indul a Szemrevaló Filmfesztivál

A nyitófilm Burhan Qurbani társadalmi kérdéseket feszegető mozija, az idei Berlinale egyik versenyfilmje, a Berlin, Alexanderplatz lesz.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Arany Oroszlánt nyert a Concerto Budapest koncertfilmje Velencében

Szabó Stein Imre koncertfilmjét díjazták a Velencei TV Fesztiválon, amely májusban debütált a Mezzo TV-n. A Concerto Budapest és Gidon Kremer közös hangversenyét örökítette meg a felvétel.
Klasszikus hír

Kelemen Barnabás és Kokas Katalin a Gramophone díjazottjai között

Kihirdették a rangos brit zenei szaklap 2020-as győzteseit.
Klasszikus magazin

Olyan volt a teste, mint egy sámándob – 75 éve hunyt el Bartók Béla

Halála után három emberöltővel felidézzük Bartók utolsó éveit, és beleolvasunk Yehudi Menuhin nekrológjába. A zeneszerző iskolákat teremtett, hatalmas örökséget hagyott, amely egyszerre öröm és teher.
Klasszikus hír

3,5 millió dollárt fizettek a szexuális zaklatás miatt kidobott karmesternek

Miután kirúgta szexuális zaklatás miatt, még 3,5 millió dollárt fizetett a Metropolitan Opera James Levine-nak, írja a New York Times.
Klasszikus kritika

A hang szépsége – A Pannon Filharmonikusok Bécsi barátok című koncertjéről

Szeptember 19-én a pécsi Kodály Központban egy tavaszról elhalasztott hangversenyt hallhatott a közönség: a Pannon Filharmonikusok vendégeként Baráth Emőke adott elő Haydn- és Mozart-áriákból összeállított, súlytalannak nem mondható hangszeres számokkal gazdagított programot. A zenekart Vass András, a zenekar állandó karmestere vezényelte.