Klasszikus

Mit gondolt Liszt Ferenc a zenekritikusokról?

2019.04.04. 11:20
Ajánlom
És mit gondolt a 19. század leghírhedtebb zenekritikusa a Faust-szimfóniáról? Megnéztük, miként vélekedtek a zenetörténet nagy alakjai a róluk készült írásokról. A Figaro magazin cikke.

A zenetörténet során számos jelentős zenekritikus alkotott, elég csak néhány nevet megemlíteni: Schumann, Berlioz, Liszt, Debussy... Viszont akadt sok kritikus, akik hozzá nem értésükkel vagy pusztán rossz szándékból karriereket nehezítettek meg, illetve tettek tönkre, de arra is volt példa, hogy pénzért árulták írásaikat. Ezzel sokak jogos ellenszenvét váltották ki a zenekritika ellen. Idézzünk fel néhány csípős, vicces, olykor gúnyos véleményt, amely ezt támasztja alá.

Liszt Ferenc a következőket írta:

Kritika! Ha már kell lennie kritikának, kezdenék inkább az önkritikával!

Senkinek sem volna szabad jogot formálni arra, hogy tanítson és nyilvánosan a kritikusi funkcióit gyakorolja, ameddig vizsgát nem tett és igazolást nem szerzett.

Egy kritika, amely a műalkotásoknak csak a gyenge oldalait kívánja kidomborítani, maga is igen méltó a kritikára. Ugyanígy fel kell derítenie ugyanis a szépségeit is. Nem a hibátlanságból fakad egy darab értéke, ám a szépség hiánya már alap az elmarasztaló ítéletre.

buelow_mal3-111203.jpg

Hans von Bülow (Fotó/Forrás: Hans-von-Bülow-Klavierwettbewerb)

Hans von Bülow ekképp vélekedett:

Egy kritikus nyomtatásban közli millió emberrel azt, amit senkinek sem mer a szemébe mondani.

Leopold Stokowski véleménye a következő volt:

A legveszélyesebbek azok a kritikusok, akik a témához semmit sem értenek, viszont jól írnak.

Az idézet alapján Cziffra Györgynek gyűlhetett meg leginkább a baja a kritikusokkal:

A zongoraművész, akit megtépázott a történelem

Kapcsolódó

A zongoraművész, akit megtépázott a történelem

Talán nincs még egy zongorista, akinek életében ennyi életveszély, nyomorúság, kaland, tragédia lett volna. Így csupán fiatal éveinek néhány meghökkentő, különös és meglepő mozzanatát elevenítjük fel.

Személy szerint néhány ritka kivételtől eltekintve sosem találkoztam olyannal [kritikussal], aki mást is tudna azon kívül, hogy meg-próbálja földbe döngölni a másikat csak, hogy bebizonyítsa kiművelt piranha-voltát, vagy, amennyiben a préda túl nagynak bizonyul, készséggel győzelemre segítse. Az elmélet e temetőbogarai, akik ráadásul seregnyien vannak, könnyen felismerik egymást meg-különböztető jegyeik: a mérhetetlen gőg és a jelentéktelen gondolatok alapján.

Hanslick2-112718.jpg

Eduard Hanslick

A továbbiakban az egyik leghírhedtebb zenekritikus, a 115 éve elhunyt Eduard Hanslick néhány utólag tévesnek gondolt bírálatát idézzük. Amint ez az idézetekből is kiviláglik, válogatás nélkül ontotta a negatív ítéleteket:

Hát igen, Rubinstein úgy játszik, mint egy isten, így nem csodálkozhatunk, ha Jupiterhez hasonlóan egyszer csak bika lesz.

Másutt ezt írja:

Csajkovszkij Hegedűversenye olyan zene, amelyet büdösnek hall az ember.

Auernek nem kellett Csajkovszkij hegedűversenye

Kapcsolódó

Auernek nem kellett Csajkovszkij hegedűversenye

„Nem hegedűre való” – ezt tartotta a zeneszerző concertójáról a neves magyar művész. A bemutató kritikusa, Eduard Hanslick szerint nem játszottak a hangszeren, hanem kékre-zöldre verték.

De Hanslick főként Wagner és Liszt zenéjét tartotta semmirevalónak.

A Tannhäuser nyitánya rideg, semmitmondó, ízléstelen és közönséges.

Vagy:

A Trisztán és Izolda, a végtelen dallam egy végtelen idegbaj, amely a hallgatót halálba piszkálja.

Liszt Faust-szimfóniájáról ekképp írt:

A Faust-szimfóniánál üresebb, szegényesebb zenét ritkán lehet hallani, a maga szedett-vedett pompájával és csillogásával együtt. Tökéletes tehetetlenségében a szerző azzal próbálkozott, hogy utánozza Goethe művét. Ehhez álszent módon még orgonát is felhasznált. Halál fáradtan hagytuk el a termet, azzal az érzéssel, hogy már nem lehet tudni, mi is a zene. Szerencsére odakint egy jó hangú verkli a Kék Dunát játszotta.

Végül az idézeteket követően a Színházi Hét című folyóirat egyik 1912-es számából egy teljes cikket közlünk:

A zenekritikusok szobája az Operaházban

Még a tavasszal történt, hogy Kern Aurél, Náray Szabó Sándor kultuszminiszteri államtitkárral beszélgetve, szóba hozta, hogy az operaházi építkezések és átalakítások kapcsán időszerű volna a zenekritikusokat is figyelemben részesíteni s lehetőleg megajándékozni őket – egy szobával.

Az operaházi előadásokról kritikát írni ugyan¬is némi áldozatokkal járt mindenkor. Ha az előadás 11 óra után ért véget, akkor a kritikusnak be kellett mennie a szerkesztőségbe, hogy megírja a kritikáját, ha nagyon éhes volt, egy kávéházban kereshetett menedéket s ott állíthatta össze a lapjai részére szánt cikket, – így állandóan érezhető volt egy olyan helyiségnek a hiánya, ahol a sajtó képviselői idejében és nyugodtan dolgozhattak volna.

Ezen a hiányon segített Bánffy Miklós gróf, aki Kern Aurél ötletét Náray-Szabó Sándor hozzájárulásával megvalósította.

A zenekritikusok szobája az első emeleten van a dohányzó folyosó és a büfé mellett. A legelső dolog, ami a figyelmes szemlélőt meglepi, az, hogy az ajtón nincs kilincs. Tehát csakis kulccsal lehet bejutni. Kulcsuk pedig egyedül a szindikátus tagjainak van. Hja a regula szigorú.

És maga a szoba? Megtestesülése a keleti kényelemnek és a nyugati ízlésnek. Karcsú villanylámpák rózsaszínű selyem ernyővel, halványzöld bútorzat és tapéta kényelme, pamlagok teszik teljessé az intim jellegű szobát. A falakon sorra jelennek meg érdekes dísz gyanánt a zenevilág kitűnőségeinek és a kritikusok karikatúrái.

A Salomé főpróbája alkalmával a zenekritikusok nagy számban gyűltek össze a szindikátusi szobában. Hangos vitájuk kihallatszott a folyosóra s a nyitva maradt ajtóban egy is¬meretlen úr alakja jelent meg.

– Mi van itt kérem? – kérdezte bátortalan hangon.

– Egy elsőrendű kritikus nap – szólt valaki a mélyből.

Az idegen úr sietve menekült, nehogy elérje valamilyen vihar.

Az operaház figyelmes vezetősége egy libériás inast állított a kritikusok szobája elé. A dalszínház egyik régi híve a napokban meg-kérdezte az inast, hogy miféle szoba van a dohányzó mellett? Az inas – nyilván szindikátust akarva mondani – így felelt:

– Ez kérem a szundikátus szoba.

Ha valaki benyitott volna, akkor meggyőződhetett volna arról, hogy az inas... éppen nem tévedett. A szindikátus néhány tagja megalakította a szundikátust.

Források

Cziffra György, Ágyúk és virágok, ford. Tóth Ágnes Nikolett (Budapest: Magyar Közlöny Lap- és Könyv-kiadó, 2015).
Márkus János, Zenei anekdoták, aforizmák és viccek (Budapest: Rózsavölgyi és társa, 2011).
S. R., „A zenekritikusok szobája az Operaházban”, Színházi Hét III/44 (1912. december 22–29.), 17.
Alan Walker, Liszt-reflexiók, ford. Fejérvári Boldizsár (Budapest: L’Harmattan, 2015).

Az írás a Figaro áprilisi számában jelent meg. A Figaro a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Hallgatói Önkormányzatának ingyenes zenei lapja.

Elérhető a Zeneakadémia épületeiben, a budapesti konzikban, illetve a következő helyeken: Óbudai Társaskör, Fonó Budai Zeneház, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjtemény, Rózsavölgyi Szalon, Írók Boltja, MOMKult.

5 remekmű, aminél nagyon melléfogott a zenekritika

Kapcsolódó

5 remekmű, aminél nagyon melléfogott a zenekritika

Csajkovszkij, Beethoven vagy Sztravinszkij alkotásait nem mindig értékelték olyan nagyra a zenekritikusok, mint az utókor. Összeszedtünk ötöt ezek közül.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Én vagyok az igazmondó a zenekarban

Konrád Györgynek kilencvennégy évesen már nem kell kertelnie. Örökifjú, máig kezébe fogja a brácsát, a hegedűt, és olyan egyszerűséggel beszél a zenéről, hogy öröm hallgatni. A zene mellett egy másik szenvedélye is megmaradt egy életen át, a sport. Mellesleg a hosszú élet titkát is elárulta.
Klasszikus

Fischer Ádám is fellép a Royal Albert Hallban

A holdra szállás 50., Viktória királynő születésének 200., a Proms megalapítója, Henry Wood születésének 150. évfordulójára emlékezik a BBC Proms rendezvénysorozata, amelyen idén először környezetvédelemmel kapcsolatos zeneműveket is műsorra tűztek.
Zenés színház

Liliom hazatalál

Április 26-án mutatja be a Budapesti Operettszínház a Molnár Ferenc színműből készült világhírű musicalt, a Carouselt. Béres Attila rendezővel a Liliom iránti rajongásáról és a készülő előadásról beszélgettünk.
Jazz/World

Budapesten játszik John McLaughlin, a gitárlegenda

John McLaughlin, olyan zenészóriásokkal játszott együtt, mint Miles Davis, Jimi Hendrix, vagy Jaco Pastorius, az ő nevéhez fűződik az első jazz-rock album, és a szimfonikus zene, a jazz és az indiai zene legelső fúziója. Ezúttal a The 4th Dimension nevű zenekarával lép fel április 20-án.
Tánc

Így fog kinézni a kibővített Trafó előtere és kávézója!

A szeptemberben induló évadban új terekkel, kávézóval, pénztárral, ruhatárral várja látogatóit az intézmény. A tavaszi időszakban pedig a Liliom utca felől tudják megközelíteni a házat az érdeklődők.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Ez a csellóirodalom egyik legszebb versenyműve

Dvořák egyik legszebb művével, a h-moll gordonkaversennyel búcsúzik a Müpa közönségétől a Pannon Filharmonikusok ebben az évadban.
Klasszikus magazin

Chaplin, az elfeledett zeneszerző zseni

Legtöbb filmjéhez maga komponált zenét, pedig nem tudott kottát olvasni. Egy időben sehova nem ment a hegedűje nélkül, és zeneszerzőként Oscar-díjat is nyert. Chaplin kevéssé ismert arca a muzsikusé.
Klasszikus hír

Kínába vitte Balázs János Bartók III. zongoraversenyét

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar nyitotta a Csiangszui Nemzetközi Zenei Fesztivál programját a kínai Nankingban Balázs János zongoraművész közreműködésével, Hamar Zsolt vezényletével.
Klasszikus london

Fischer Ádám is fellép a Royal Albert Hallban

A holdra szállás 50., Viktória királynő születésének 200., a Proms megalapítója, Henry Wood születésének 150. évfordulójára emlékezik a BBC Proms rendezvénysorozata, amelyen idén először környezetvédelemmel kapcsolatos zeneműveket is műsorra tűztek.
Klasszikus interjú

Én vagyok az igazmondó a zenekarban

Konrád Györgynek kilencvennégy évesen már nem kell kertelnie. Örökifjú, máig kezébe fogja a brácsát, a hegedűt, és olyan egyszerűséggel beszél a zenéről, hogy öröm hallgatni. A zene mellett egy másik szenvedélye is megmaradt egy életen át, a sport. Mellesleg a hosszú élet titkát is elárulta.