Bach: Máté-passió – Erbarme dich, mein Gott

Péter elbukott, háromszor tagadta meg Jézust. Süllyedhet-e ennél mélyebbre az ember? De a passiótörténetnek épp az a csodája, hogy a legmélyebb ponton nyílik meg számunkra a felemelkedés, ebben az irgalomért könyörgő mezzoszoprán áriában a saját kicsinységét és bűnös voltát felismerő lélek már a jó útjára lépett. A könnyek megkönnyebbülést hoznak és megtisztítanak, egy ilyen csodás zeneművet pedig nem is lehet száraz szemmel hallgatni.

Pergolesi: Stabat mater

A középkori Mária-himnusz, Jézus anyjának szenvedéstörténete évszázadokon keresztül foglalkoztatta a zeneszerzők képzeletét. A barokk kori feldolgozás két énekesre épít, szopránra és altra (ezen a felvételen a kiváló Baráth Emőke partnere a kontratenor Philippe Jaroussky). A fél óránál alig hosszabb zenemű tizenkét tételen, áriákon és duetteken keresztül szólaltatja meg az együttérzés és az irgalom iránti fohász hangjait.

Bach: János-passió – Ruht wohl

Bach talán legszebb és legszomorúbb énekkari tétele a János-passió végén csendül fel. Jézus meghalt, de még nincs itt a feltámadás reménye, csak a gyásznak, a bánatnak van helye. „Nyugodjatok, szent hamvak” – énekli a kórus, és ugyanezt kéri saját magának is, nem boldogságot vagy dicsőséget, csak nyugalmat, megbékélést.

Rossini: Stabat mater

Rossini alkotása már a romantika jegyében született, áradó dallamok, hatalmas szenvedélyek, eget-földet megmozgató szélsőségek szólalnak meg benne. Az itt hallható első tételben a szenvedés és a fájdalom feszültséget keltő szólamai mellett az emberi részvét hangjai, és – mint egy mennyből alászálló fénysugár – leheletfinom, felfelé emelkedő dallamok is megjelennek. 

Liszt: Via Crucis – Vexilla Regis

A keresztút stációt végigjáró Liszt-mű a csendes elmélkedés darabja, a gregorián dallamot és német korált is feldolgozó, tizenöt tételes alkotás (a tizennégy állomást az itt meghallgatható bevezető tétel előzi meg) erőteljes Bach-hatást mutat, miközben meglepően modern hangzásaival megelőlegezi a 20. századot is. Múlt és jelen, ég és föld ér össze a szenvedéstörténetben.

Poulenc: Stabat mater

A 20. századi francia zeneszerző, Francis Poulenc egyedi hangjával a korszak legkülönlegesebb alkotói közé tartozik. Ahogyan a Liszt-darab, ez a mű is egyszerre középkori hangulatú, miközben a modern zene sokszor testetlen és megfoghatatlan hatásait is alkalmazza. A rövid tételekből álló, alig fél órás kompozíció teljes egészében meghallgatható a felvételen.

Wagner: Parsifal – Nagypénteki varázs

Nagypéntek a legfőbb gyásznap, mondja Parsifal, aki hosszas bolyongás után talált csak vissza az igaz útra, és most megdöbbenve szembesül vele, hogy a természet milyen vidáman tekint rá Krisztus szenvedésének napján. Az agg lovag, Gurnemanz azonban bölcsen inti, ahogyan Isten irgalmas volt az emberiséghez, a bűntudattól megszabadult ember is sokkal szelídebben tekint az őket körülvevő világra.