A 20. századi zenetörténet különleges alakja a komponista John Cage, nevéről a legtöbbeknek alighanem 4'33" című műve jut eszébe, ám ez csak egy példa arra, hogy a szerző milyen sokféleképpen feszegette a nyugati zene szabályait. Számos színpadi és táncprodukcióhoz is alkotott zenét, gyakran együttműködött a koreográfus Merce Cunninghammel, aki az életben is a társa volt. A sokszor meghökkentő, ám rendkívül színgazdag életmű különböző korszakaiból válogattunk.
Klarinétszonáta (1933)
Ez a háromtételes szólódarab Cage korai korszakából származik, bár a zeneszerző az ebből az időszakból származó számos művét elutasította, a Klarinétszonátát kifejezetten érdekesnek tartotta. A darabot Richard Buhlignál folytatott tanulmányai alatt írta, és egyike a legkorábban kiadott alkotásainak. Élőben előadni már nem ment ilyen könnyen, a művet több klarinétos visszautasította, végül maga Cage mutatta be zongorán.
Imaginary Landscape No. 1 (1939)
A harmincas évek végétől kezdve Cage fokozottan érdeklődni kezdett a preparált zongora iránt, és számos olyan műve született, amelyben valamilyen módon megváltoztatják a zongora húrjainak hangzását. Ez a rövid darab, egy öttételes sorozat első része is alkalmazza az eljárást, a zongora mellett pedig kínai cintányér szerepel benne, valamint felvételen rögzített, különböző frekvenciákat játszanak be. A mű eredetileg Jean Cocteau Az Eiffel-torony jegyespárja című balettjének kísérőzenéjéhez készült volna, de Cage már nem élő előadásra, hanem felvételre szánta.
A Flower (1950)
Cage igen sok kísérőzenét szerzett táncelőadásokhoz, ez a rövid dal Louise Lippold egy koreográfiájához készült. A művet énekes és zongorista adja elő, ám érdekessége, hogy a zongora fedele csukva marad, az előadó lényegében ütőhangszerként használja azt. A dalnak nincs szövege, az énekes különféle magánhangzókkal szólaltatja meg a dallamot.
Music of Changes (I. kötet, 1951)
Ez a négykötetes darab Cage-nek a véletlenszerűség iránti vonzalmát tükrözi. Megírása közben erősen épített a kínai Ji csingre, mely jóslásra használatos formulákat tartalmaz, ez alapján a zeneszerző lényegében lemondott az egyéni döntésekről a komponálás során. A bűvös négyzetre hasonlító táblázatokat készített, melyben a hangmagasság, időtartam, tempó, szünet stb. lehetőségeit rögzítette, majd a jóskönyv módszerei segítségével választott közülük. A mű lejegyzéséhez Cage nem szakadt el teljesen a hagyományos notációtól, de ahogy a videón is látszik, saját jelöléseket is használt.
Variations I. (1958)
Cage nyolcrészes variációsorozatában még továbbmerészkedett a véletlenszerű zene területén. Az első rész, mely annak a David Tudornak készült szülinapi ajándékként, aki a Music of Changest is bemutatta, bármennyi és bármilyen hangszerre íródott. A mű szakít a hagyományos notációval, vonalakat és pontokat tartalmazó négyzetekből kell az előadónak a saját verzióját megalkotnia.
Etudes Boreales (1978)
Az 1970-es években Cage több etűdsorozatot is írt különböző hangszerekre, ebben az esetben csellóra és zongorára. A darab eredeti címzettje a művészházaspár Jack és Jeanne Kirstein volt, ám a zongoraművésznő eljátszhatatlannak ítélte a művet. Valóban igen komoly technikai kihívást jelent mindkét előadó számára, Cage csillagtérképeket használt a komponáláshoz (innen a mű címe is).
Europera 5 (1991)
Talán meglepő lehet, de Cage operát is írt, mindjárt egy öt darabból álló sorozatot. „Az európaiak kétszáz éve küldik nekünk az operáikat, most visszaküldöm őket” – magyarázta az Európa és az opera szavak kombinációját a címadásban a szerző. A művek egyszerre idézik és dekonstruálják az európai operairodalmat, ahogyan ebben a német előadásnak a részleteiben is látszik, a zenei idézetek, részletek kontextusukat veszítve értelmetlenné válnak.
Fejléckép: John Cage (fotó/forrás: Rob Bogaerts / Wikipedia)
hírlevél
