A Pető Intézet tavaly névadójának, Pető András születésének 125. évfordulóját ünnepelte. Bemutatásra szorul még a Pető-módszer?

Úgy vélem, igen. Kezdhetem Ádámtól és Évától? Annak ellenére, hogy egy szellemi hungarikumról beszélünk, nagyon kevesen tudják, mit takar a Pető-módszer.

Ön hogyan foglalná össze?

Amikor 1994-ben oktatni kezdtem a Pető Intézet hallgatóit, hamar rájöttem, hogy a konduktív pedagógia, akárcsak a Kodály-pedagógia, több mint módszer. A Pető Intézetben többnyire olyan gyerekek tanulnak, akik különböző okok miatt mozgássérüléssel  cerebrális parézissel (központi idegrendszeri sérüléssel) születtek és élnek (de felnőtt ambulanciával is rendelkezik az intézmény, ahol baleseti sérültekkel: Parkinson-kórosokkal, sztrókosokkal, sclerosis multiplexben szenvedőkkel foglalkoznak).

Fokos székek a Pető Intézetben (Fotó/Forrás: Csabai Kristóf / Fidelio)

Ez hogy néz ki a gyakorlatban?

Mondok egy eklatáns példát. A gyógypedagógia annyit jelent, hogy miután a gyerek részt vett az óvodai vagy az iskolai napon, elmegy egy mozgásfejlesztő foglalkozásra.

Emellett, hadd hangsúlyozzam, egészséges értelmű gyerekek lévén, a köznevelési törvény szerint meghatározott tananyagot kell elsajátítaniuk. Összetett és zseniális pedagógiáról van szó, amelyet a XX. században Pető András alkotott meg, és Hári Mária vitt tovább. A Pető Intézetben nemzetközi elismertsége révén az itt végzett konduktoroknak a világ bármely pontján vannak lehetőségeik.

Hogyan illeszkedik a módszerbe a zene?

A konduktív módszer egyik fontos eleme, hogy a gyakorlatok elvégzése éneklés, ritmus, aktív és passzív zenélés mellett történik. Egy gyerek, aki CP-vel született, könnyebben, folyamatosabban tudja megvalósítani a feladatsort, ha az őt felügyelő konduktor vagy szülő énekel, ritmust ad a mozgásához. Ezt hívjuk ritmikus intendálásnak.

Matos László (Fotó/Forrás: Csabai Kristóf / Fidelio)

Mivel görcsösek, feszültek az izmaik, el tudnak ilyenkor lazulni?

Igen. Évekig működött nálunk dobterápia, és nagyszerű volt látni, hogy a sérült gyerekek milyen önfeledtek, ha zenélhetnek.

Kodály Zoltán pedagógiájára alapozott Pető, amikor ezt a módszert megalkotta?

Annak ellenére, hogy ugyanabban az időszakban éltek, nem dolgoztak együtt, habár biztos vagyok benne, hogy tudtak egymásról. Pető András inkább orvosként, a neurológiában alaposan jártas szakemberként ébredt rá, hogy a zene, a ritmus kulcsfontosságú lehet a feladatok végzésekor.

Önnek, aki a Kodály-módszeren nevelkedett, Zeneakadémiát végzett, bizonyára nem volt nehéz a Pető-módszerre hangolódni.

Így van. Viszont fel kellett ismernem, hogy azokhoz a gyerekekhez, akiknek beszédproblémájuk, artikulációs gondjaik vannak, nem az énekléssel, hanem más úton kell eljuttatni a zeneiséget. Olyan alternatív zeneterápiás lehetőségeket keresünk mind a mai napig, amelyek a CP súlyosabb változatainál, az atetózisnál vagy a tetraparézisnél is használhatók. A Kodály-módszer mellett segít Orff koncepciója is, amely az ütőhangszeres játékon alapul, de nagyon drága ezeknek az instrumentumoknak a beszerzése. Néhány évvel ezelőtt találkoztam egy Magyarországon kevéssé ismert berendezéssel, a Soundbeammel, amely zenét „varázsol” a gyerekek egyszerű mozgásaiból. Ezzel jól tudjuk motiválni őket a nagyobb, nehezebb mozgásokra. Szintén néhány éve szereztünk be – szponzorációs segítséggel – egy harangkészletet, amely harangokon (rendkívül könnyen kivitelezhető kézmozdulattal) egy oktávnyi terjedelmű dallamhangokat lehet megszólaltatni. Így alkalmas a készlet arra, hogy a legegyszerűbb dalokat akár maguk a gyermekek hangszeren reprodukálhassák. Sokat foglalkozom azzal, hogy aki nem tud énekelni, képes legyen ritmussal, kézmozdulatokkal zenét „létrehozni”.

Matos László a Pető Intézet Hári Mária Termében (Fotó/Forrás: Csabai Kristóf / Fidelio)

A Kodály-módszer nagy hangsúlyt helyez a fegyelemre, és a konduktív pedagógia is katonás rendet követel. Eredményes ez a megközelítés a 21. században?

Én még dolgoztam együtt Hári Máriával [gyógypedagógus, a Pető-módszer egyik legfőbb terjesztője, Pető halála után az intézet első igazgatója – a szerk.], és nem hiszem, hogy a „katonás” lenne a megfelelő szó Hári doktornő munkamódszerére. Az viszont biztos, hogy a gyerekek fejlődéséhez nagy fegyelemre van szükség, szigorú napirendre, tervezésre. A konduktorhallgatók gyakran 12-14 órákat töltenek a főiskolán és gyakorlaton az első félévtől kezdve. Viszont úgy gondolom, és ezt a gyermekkórussal végzett munkám is igazolja, hogy a zenélés mellett nem szükséges fegyelmezni. A zene ugyanis leköti, magával ragadja a gyerekeket.

Matos László (Fotó/Forrás: Csabai Kristóf / Fidelio)

Gondolom, a zenélés pszichére való hatása sem elhanyagolható.

Órákat beszélgethetnénk arról, milyen látni a mozgássérült gyerekeket zenélés közben. A főiskolai hallgatók és a konduktorok, akik a zenei foglalkozásokat tartják, tudják, hogy

Talán szabad azt mondanom, hogy sokszoros hatást gyakorol rájuk a legkisebb zenei élmény is. Arról pedig csak elképzeléseink lehetnek, hogy milyen hatással van a lelkükre mindez.

A Magyar Rádió Gyermekkórusának vezető karnagyaként a legtehetségesebb gyermekekkel dolgozott, itt viszont sérült gyerekekkel foglalkozik. Így is igaz a kodályi szállóige, tehát lehet a zene mindenkié?

A gyermekkórussal magas szintű művészi tevékenységet végeztünk, itt viszont a speciális pedagógia kerül előtérbe. De jelent valamit, hogy huszonnégy éve itt vagyok. Az első pillanatban megérintett az a légkör, az a csoda, ami a Pető Intézetben folyik.

A Hári Mária Terem kiállított tárgyai a Pető Intézetben (Fotó/Forrás: Csabai Kristóf / Fidelio)

Mi kell ahhoz, hogy valaki konduktor legyen? Szükséges hozzá zenei tehetség is?

Megfelelő zenei hallás és ritmusérzék igen, de a zenei előképzettség nem feltétel. Minden egyes hallgatónk komoly képzést kap, hogy amikor egy csoporttal foglalkozik, készen álljon intendálni, zenével irányítani, segíteni a sérült gyerekeket. Amellett pedig – tudom, hogy közhely, de nem tudok mást mondani – óriási elhivatottság szükséges a szakmához. Évente nagyjából 100 hallgatót veszünk fel a hazai konduktorképzésünkre (a határon túli alapképzésünkbe is 15-fő jelentkezőt veszünk fel), és 3-4 diák kivételével mindannyian elvégzik a szakot – vagyis igen alacsony a lemorzsolódás. Lelkileg és fizikailag is nehéz szakma, de csoda az, amit a konduktorok naponta létrehoznak.