Csajkovszkij orvosának,  Vaszilij Bertensonnak a visszaemlékezéseiben a következő történetet olvashatjuk: 

„A Néva egyik hídján keresztül haladt a Megváltó Krisztus-temploma felé, szörnyen erős szél fújt, eszébe jutott, hogy nincs vatta a fülében. Azonnal venni kellene, de honnan lehetne most vattát szerezni? Pjotr Iljics elhatározta, hogy betér egy boltba, vásárol valamit, s közben megkérdezi, hol lehet vattát kapni. Almát kért, majd mikor az eladó az árut pakolta, elérkezettnek látta az időt, hogy a vatta után érdeklődjön. Rögtön szemben – válaszolta az eladó. Pjotr Iljics az almákkal a hóna alatt átment a másik üzletbe és vattát kért. Mennyit? – kérdezte az eladó. A kérdés váratlanul érte, nem tudta ugyanis, hogy miben szokták mérni a vattát. Araszban, fontban? Fontot mondott? – kérdezte az eladó. Igen, azt - felelte Pjotr Iljics. Kis idővel később szörnyülködve látta a vatta mennyiségét, de már késő volt. A tapasztalt kereskedő kezében a felhő méretű vatta egy egészen elviselhető csomaggá alakult. Egyik kezében az almákkal, másikban a vattával Pjotr Iljics elindult, s rögtön beszaladt egy elhagyatott kis utcába, minden ceremónia nélkül kitépte a szükséges adagot és behelyezte a fülébe.”