Az elmúlt évek legjobb francia operaritkaságát láthattuk – állapítottuk meg többen, mikor véget ért a Nemzeti Filharmonikusok és Vashegyi György főzeneigazgató szokásos éves koncertje január 14-én a Müpában. Ezúttal az inkább balettjairól ismert 19. századi zeneszerző, Léo Delibes történelmi tárgyú operája, a Jean de Nivelle került színre. Pompázatos, színes muzsika, nagyszabású kórustablókkal, virtuóz áriákkal, izgalmas zenekari színezettel, néha úgy érezhettük, a komponista zenei fantáziája túlnövi a cselekmény kereteit.
Maga a történet ugyanis kevésbé jó, a szereplők kissé következetlenül viselkednek (legjobb példa a nemeskisasszony Diane, aki a főszereplőnőnek először pártfogója, majd szerelmi riválisa, majd mégsem, aztán mégis).
Izgalmas ugyanakkor a címszereplő figurája, az 1880-ban írott opera mintha a 20. század talajvesztett, széteső hőseit előlegezné meg.
Jean de Nivelle már nem a romantika kiábrándult figuráinak utóda, nem elvesztette a hitét a nemes eszmékben, hanem soha nem is találta meg, hiába kereste azt. A haza iránti elkötelezettségről énekli legszebb áriáját, majd jóformán azonnal elfeledkezik róla, és fél perc múlva már más motiváció vezeti. A mű végén úgy tűnik, végül révbe érhet, hála a szerelemnek és a világtól való elvonulásnak, de bármilyen szépen zengik is a szereplők és az énekkar a darab egyik legslágergyanúsabb dallamára a mindent elsöprő érzelem dicséretét, azért nem lehetünk benne teljesen biztosak, hogy hősünk két nap után nem fog ismét odébbállni.
Tassis Christoyannis, François Rougier és Jean-Philippe Mc Clish (Fotó/Forrás: Csibi Szilvia / Nemzeti Filharmonikusok)
A koncerten az első perctől remekeltek az együttesek, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar már a csupa izgalmas zenei megoldást felmutató nyitányban sziporkázott, amely mintha a főszereplő szeszélyes karakterét festette volna. A Nemzeti Énekkar gyönyörű hangon, kiegyenlítetten és átütő erővel szólalt meg, külön elismerés illeti a szüretelő asszonyok női kórusát. Parádés volt a szereposztás is, a címszereplő technikailag igen nehéz szólamát visszatérő vendégként Cyrille Dubois szólaltatta meg.
Ha a magyar közönség eddig még nem lett volna Mélissa Petit rajongója, ez most megváltozott,
az énekesnő nem csupán virtuóz koloratúrszoprán, de gyönyörű hangon, hibátlan karakterrel szólaltat meg bármilyen zenei anyagot, és mindezt magával ragadó kisugárzással teszi. Remekeltek a további női szereplők: Marie-Andrée Bouchard-Lesieurt dús hangja a romantikus boszorkányalakok ideális megformálójává tette, és könnyedén, intelligensen énekelt a beugrás miatt két szerepet is megszólaltató Juliette Mey. Ezúttal is lehengerlő hangot és jelenlétet mutatott Tassis Christoyannis, és szépen szólt Jean-Philippe Mc Clish basszusa is. A hosszú, de tartalmas este végén csak egyetlen kívánságunk maradt: minél előbb kézbe foghassuk az operából készülő lemezt is.
Fejléckép: Mélissa Petit és Cyrille Dubois (Csibi Szilvia / Nemzeti Filharmonikusok)
hírlevél
