Molnár Anna énekesnő: „Kórusban az ember máshogy maximalista”

Itthon és külföldön is több neves kórusban énekeltél már: a Purcell Kórus mellett Philippe Herreweghe világhírű együttese, a Collegium Vocale Gent kötelékében is számos koncerten szerepeltél. Miért jelentkeztél a Bajor Rádió Énekkarába?

A kóruséneklés kiskorom óta az életem része. Persze egy gyerekkar vagy egy leánykar másmilyen, mint amikor az ember már pályán van, és úgy szerződik egy kórushoz, ugyanakkor a legnagyobb hazai és külföldi énekkarok csupa szólistából állnak. Egyáltalán nem számít visszalépésnek, ha az ember olyan nagy hírű együttesekben szerepel, mint a felsoroltak. Ha nem szeretne kizárólag szabadúszóként működni – ami a mai világban sajnos egyre nehezebb – egy operaénekesnek két lehetősége van: a tanítás és a kóruséneklés. Egy ideig én is tanítottam a Zeneakadémián a jazzénekeseket, és bár nagyon szerettem, a szívem mindig a színpadra húzott.

A Purcell Kórusban tizenegy, a Collegium Vocale Gentben nyolc éve énekelek, de részt vettem három évig a Lübecki Nemzetközi Kórusakadémia munkájában is. Nagyjából három éve határoztam el, hogy megpróbálkozom a német rádiókórusokkal. Két éven keresztül sokfelé mentem előéneklésre – Stuttgart, Köln, Brüsszel, Zürich is sorra került, ahová csak ki volt írva állás. Münchenben háromszor is jártam, már elsőre bejutottam a második fordulóba, tehát tudtam, hogy valamennyire tetszettem nekik. Jól éreztem magam a meghallgatásokon, ráadásul a város viszonylag közel van, úgyhogy több szempontból is szerettem volna ide kerülni. A harmadik meghallgatás után tavaly nyáron kaptam egy emailt, amelyben kétéves szerződést ajánlottak egy nyolcvan százalékos állásra, ami aztán meghosszabbítható, tehát olyasmi, mint egy próbaidő.

Mennyire gyakran találhatunk magyar énekeseket a világ nagy kórusaiban? Néha látni ismerős arcokat a koncertfotókon vagy más eseményeknél.

Sok nagyszerű énekesünk van világszerte mind rádió-, mind opera- és mind projektkórusokban: Csizmár Dávid már régóta a hamburgi Észak-német, Sztojanov Georgi pedig a Holland Rádiókórus tagja, valamint Bódi Zsófia is énekelt a kölni Nyugat-német Rádiókórusban. Projektkórusokban talán még többen: Kovács Ágnes a Balthasar Neumann Kórusban, Nagy Bernadett a Netherlands Bach Societyben szokott énekelni, valamint a Collegium Vocale Gent (ahol én is tag vagyok) és a Vox Luminis is számos magyar énekest foglalkoztat. Természetesen még bőven vannak olyanok, akiket én nem ismerek személyesen, és

Érdekes módon, ha egy hangszeres zenész bekerül egy vezető külföldi zenekarba, arra úgy tekintenek az emberek, mint egy megvalósult álomra, míg ha egy énekes lesz egy jó kórus tagja, kevesebb figyelmet kap.

Molnár Anna (Fotó/Forrás: Balog Norbert)

Milyen érzés volt elkezdeni a munkát egy ilyen jelentős együttessel, mint a Bajor Rádió Énekkara?

Korábban csak projektkórusokban énekeltem, sosem volt állandó állásom egyetlen énekkarban sem. Olyankor hatalmas a szabadság. Philippe Herreweghe mindig azt mondja, azért is ilyen különlegesen jó együttes a Collegium Vocale Gent, mert nem járunk be napról napra, mint egy szokásos munkahelyre, hanem amikor találkozunk, mindenki maximális energiabedobással énekel. A különleges alkalom táplálja bennünk a tüzet. Ezzel azt sugallta, hogy bele lehet fásulni a kórusmunkába, tehát nem mondom, hogy nem voltak bennem kételyek, de már megéreztem az állandóság előnyeit is. Sőt, egyelőre csak azt.

Karnagyunk a kiváló Peter Dijkstra, aki a Nederlands Kamerkoorral is dolgozik, nemrég pedig Magyarországon járt, a Rádióénekkart vezényelte. Bár nem mindig ő tanít be minket, ha vendégkarmester érkezik, akkor gyakran az ő asszisztense, de azért sokat dolgozunk vele, például az a cappella projektekben. Az is nagyon fontos, hogy lehet kommunikálni a problémákról a szólamvezetőnkkel, és bár a németek szeretik a kötött kereteket, és mindent írásba foglalnak, ezek egyáltalán nem csupán felszínes formaságok. Jó érzés, hogy rendszeres visszajelzést kapunk, és hogy vannak ezek a keretek. Úgy érzem, következménye van annak, amit csinálunk, lehetőséget kapunk a fejlődésre, ami a minőségi munka előfeltétele. Rajtam most nagyobb fókusz van, mivel próbaidőn vagyok, de alapvetően mindenkire figyelnek. Az első időszak természetesen nehéz volt, nem is annyira a munka miatt, hanem hogy egy új országban, új nyelven kellett mindent csinálni – ráadásul én nem is tudok annyira jól németül. December közepén kezdtem a kórusban, közvetlenül az Eötvös Alapítvány egyik projektjének budapesti, majd berlini előadásáról belecsöppenve, aztán rögtön januárban és februárban máshol is voltak koncertjeim, előbb az Israel Contemporary Playersszel Tel-Avivban egy nagyon nehéz kortárs darabot, Fabián Panisello The Raven című művét, februárban pedig a Savaria Szimfonikus Zenekarral Ravel Seherezádéját énekeltem. Még alig szoktam meg a helyem, máris mentem másfelé. Nemcsak hangilag és szakmailag volt nehéz jól teljesíteni, de be se tudtam normálisan rendezkedni Münchenben, egy csomó praktikus dologgal hónapokkal később lettem kész.

Milyen a társaság a kórusban? Az együttműködés az elsődleges, vagy azért éles szemmel nézitek, hogy ki mit csinál?

A magyarokban élhet egy olyan kép, hogy a németek nem annyira nyitottak. Korábban sosem éltem huzamosabb ideig külföldön, csak Erasmusszal voltam Hágában egy fél évet, úgyhogy bizonytalan voltam, de azt látom, hogy

Persze figyelek bizonyos határokra, de nem érzem azt, hogy különösebben fegyelmeznem kellene magamat. Nagyon megértő, támogató a közeg. Az egész kórussal jó tapasztalataim vannak, persze a saját szólamomat jobban ismerem. Tudom, kihez lehet fordulni, ha probléma van, kit lehet megkérdezni, ha valamit nem értek. És már egyre jobban elhiszem magamról, hogy tudok németül beszélgetni.

Milyen arányban vannak németek és külföldiek a kórusban?

Ez érdekes kérdés, mert elég sokan jelentkeznek külföldről, az egyik meghallgatáson volt egy lány New Yorkból is. Ennek ellenére azt látom, hogy a körülbelül negyven fő között nem vagyunk olyan sokan: három koreai, két japán, egy kínai, egy amerikai és egy brit énekes, akiknek egy része már régebb óta él Németországban. Így különösen megtisztelőnek érzem, hogy bizalmat szavaztak nekem.

Gondolom, a németeknek nagy elvárásaik vannak, például a munkamorált illetően.

Pontosan, ezért is örülök nagyon, hogy már dicsérték a felkészültségemet. Azért is jöttem ide, mert Magyarország elég kicsi, és szerettem volna, ha egy olyan helyen mondják, hogy jó, amit csinálok, ahol nem ismernek. Van bennem egy erős küzdeni akarás és alázat.

ide is a harmadik előéneklés után kerültem be, úgyhogy megtanultam extra erőfeszítéseket tenni, amit nagyon értékelnek. De azt hiszem, nem is akarnék olyan helyen lenni, ahol nem kell keményen dolgoznom, ahol nem látom azt, hogy van lehetőség a fejlődésre.

Az évad során több modern darabot is énekeltetek. Kifejezetten olyan énekkart kerestél, ahol ez a zenei világ gyakran megjelenik?

Ez a kórus nem kifejezetten a kortárs repertoárra specializálódott, pedig nekem valóban az a legerősebb oldalam. De már érzem az előnyét annak, hogy járatos vagyok benne. Például a legelső koncertemen Simon Rattle-lel, a Bajor Rádió Zenekarának zeneigazgatójával épp a Cummings ist der Dichter című Boulez-darabot énekeltük, ahol rögtön bekerültem a szólistakórusba is. Nemrég pedig a Salzburgi Ünnepi Játékokon Hans Werner Henze Das Floß der Medusa oratóriumát adtuk elő, ott is kiválasztottak az Élők Kórusa szólista csapatába.

Hogy zajlott a Boulez-mű esetében a próbafolyamat?

Életem egyik legnagyobb élménye volt! Általában a következő projektet próbáljuk, de ezzel a darabbal már jóval előbb, a korábbi koncertek anyagával párhuzamosan elkezdtünk foglalkozni. A kórus korrepetitora tanította be, Simon Rattle csak a próbaidőszak legvégén csatlakozott. Fantasztikus volt a munka, ő egy kiváló humorral bíró, igazi brit gentleman, ugyanakkor a zenében nagyon tudja, mit akar, és azt remekül kommunikálja és érvényesíti. Kivételes művésznek tartom, akivel nagyszerű volt együtt szerepelni.

Hogyan választottak ki a szólóra?

Ezek inkább szólistacsoportok voltak, mert Pierre Boulez műve eleve nagyon sok szólamú. Helyenként kisebb együttesek alakultak ki, amelyekben minden szólamból egy-egy ember énekelt. Erre és a Henze-darabra is egyszerűen csak beosztottak, valószínűleg mert azt gondolták, jól menne nekem. Ami igaz is:

De vannak olyan kórusszólók, amelyekre előénekléssel lehet bekerülni, például a jövő évi francia barokk programunkba vagy Rahmanyinov Vesperásába. Amiatt pedig igazán boldog és izgatott vagyok, mert rögtön az évadunkat egy nagy kihívással, egy tévéprodukcióval kezdem: Bach Jesu, meine Freude című művét vesszük fel. Eleve kis apparátust foglalkoztat a projekt, négyen leszünk egy szólamban, de külön öröm és megtiszteltetés számomra, hogy szólistaként is beosztottak a mű bizonyos részeibe. Nagy dolog ez, egyrészt mert itt most nem kortárs darabról van szó, mégis megbíznak bennem, másrészt mint tévéprodukció, kiemelt jelentőségű, hiszen fent marad majd a felvétel az ARD Klassik YouTube-csatornáján.

Melyek voltak az eddigi bő fél éved legemlékezetesebb koncertjei – a két kortárs program mellett, amit már említettünk?

Nagyon jó volt a fiatal karmester Patrick Hahnnal Michael Tippett A Child of our Time című oratóriumát énekelni. Szintén különleges élményt jelentett Herbert Blomstedttel dolgozni, aki már kilencvennyolc éves, igazi élő legenda. Aztán előadtunk egy érdekes, skandináv és más északi zeneszerzők műveiből álló a cappella műsort, ahol az angol mellett finnül és dánul is énekeltünk. 20. századi, nem annyira modern művek szerepeltek a programon, helyenként népzenei hatásokkal. Szerencsére fantasztikusan színes a repertoárunk, az egyik koncertünknek csodás francia műsora volt, amelyet szintén Simon Rattle vezényelt. Elhangzott Ravel Daphnis és Chloé balettzenéje és Poulenctől a Figure humaine című darab. Ez egy kétkórusos, a cappella mű, amit a szerző és a költő, Paul Éluard a világháborúra reflektálva írt, ami szintén az évad, sőt a pályám kivételes élményét jelentette. Közben pedig az egyik legnehezebb is volt, amit valaha énekeltem, mert

Emellett azonban ez a darab a kórusirodalom egyik csúcsa, amit mindenkinek hallania kellene! Egy kicsit előre tekintve pedig kíváncsian várom a közös munkát Fischer Ivánnal és Héja Domonkossal, hogy évadunk két magyar karmesterét említsem, de Nathalie Stutzmannal vagy Daniel Hardinggal is, akikkel még nem volt szerencsém dolgozni. Nem bírom ki, hogy ne említsem meg, hogy jövőre, május 2-án Budapesten lépek fel az együttessel: Verdi Simon Boccanegraját adjuk elő majd a Müpában. Nagyon különleges lesz velük hazai pályán énekelnem!

Mennyire van kapacitásod a kóruskoncertek mellett a szólófeladataidra?

Szerencsére beleférnek az időmbe. Amikor tavaly nyáron megkaptam ezt a pozíciót, figyelembe vették a január-februári koncertjeimet. De előfordult olyan is, hogy a jövő évadra kértem, az egyéb felkéréseim miatt az egyik koncertre ne legyek beosztva, de nem sikerült megoldani, mert kifejezetten szerették volna, hogy ne hagyjam ki. Így sem sokszor kellett nemet mondanom felkérésekre, de gyakran feszített a tempó, meg kell tanulni az egyensúlyozást. Áprilisban egy hetet voltam itthon, és csináltam egy koncertet a Purcell Kórussal és szólistaként is, júniusban pedig két hét alatt két koncertem volt szólóban. Mindenképpen szeretnék Magyarországon is koncertezni, főleg a kortárs zene területén.

Egy Kurtág- és egy Ligeti-darabot adunk majd elő. Csak a koncert napján fogok hazarepülni, mert előző nap még az Elbphilharmonie-ban énekeljük Rahmanyinov Vesperását. De egy ilyen lehetőséget nem szabad kihagyni, és azt gondolom, ha az ember egy kicsit trenírozza magát előre, testileg és agyban is, akkor meg lehet csinálni, még ha nem is lesz könnyű. Így majd előre próbálunk Zolival, Budapesten vagy Münchenben, vagy Bázelben, ahol tanít. Készítek egy felvételt is majd Persányi Zsófival, amire a karácsonyi szünetben kerül sor, így könnyen megszervezhető. Novemberben lesz két szabad hetem, akkor koncentrálok majd elsősorban arra, hogy előre próbáljak ezekre a feladatokra, valamint oda szerveződik most egy négy koncertes turné Budapesten és vidéken a Weiner Ensemble-lel, akikkel magyar kortárs szerzők kompozíciói lesznek terítéken. Borbély Lászlóval is folyamatosan dolgozunk a jövőn, mióta tavaly lemezre vettük közösen Messiaen Harawi című, rendkívül különleges dalciklusát. Fontosak az ilyen felkérések, mert kórusban az ember máshogy maximalista, és nem akarom elveszíteni azt a képességemet, hogy szólistaként is a lehető legjobban tudjak teljesíteni. A két oldal véleményem szerint erősíti egymást.

Ha már felvételeknél tartunk, nemrég Vajda Gergely Fuharosok című mono-operáját is rögzítettétek, amelynek a koncertszerű és a színpadi bemutatóját is te énekelted.

Egy csoda, hogy sikerült összeszervezni, mivel Gergő is rengetegfelé szerepel a világban! De miután véget ért az évadom, július végén volt négy napunk, hogy megcsináljuk a felvételt, ami nem olyan kevés idő, még ha egy ilyen nehézségű anyagnál azért nem is olyan sok, főleg mert majdnem végig énekelek az egyórás művben.

Egyelőre két templomi koncerten szerepelhettem, de már kaptam kontaktokat a német kortárs zenei élet művészeihez, és próbálok kapcsolatokat építeni. Több mint tíz év szabadúszás után vágytam már a stabilitásra, de még szokni kell az új helyzetet. Az ember életében mindig lesz olyan, ami hiányzik, vagy ami felé jobban billen a mérleg nyelve. Az élet része, hogy ezek között egyensúlyozunk. Jelenleg ennek az új helyzetnek a gyümölcsét élvezem.

Fejléckép: Molnár Anna (fotó: Balog Norbert)