Klasszikus

Molto passionato

2008.05.05. 00:00
Ajánlom
Ha zeneművet írt volna, jó eséllyel a címben szereplő utasítás állna az első taktusok felett – de Petrovics Emil ezúttal félretette a partitúraívet és kottafejek helyett betűket vetett papírra.

Valljuk be, hogy némi szorongással veszünk a kezünkbe minden olyan könyvet, amelyet egy híres és elismert festő, zenész, táncos vagy sportoló – tehát egy másik szakma – kiválósága alkotott. Félünk ugyanis, hogy a „nagyemberről” kiderül, nemes egyszerűséggel szólva, hogy nem tud írni. Igaz, a zenetörténet eddig alapvetően kegyes volt hozzánk: gondoljunk csak a rendszeresen publikáló Schumannra, aki írói pályája elején Chopint, vége felé pedig Brahmsot fedezte fel, vagy Wagnerre, aki nemcsak operáinak librettójával gazdagította a német irodalmat. Nos, kétségek nélkül merem jelenteni mindazokak, akik eddig emiatt nem vették a kezükbe Petrovics önéletírását: az Önarckép szerzője kiválóan ír. Karakteres mondatai, szenvedélyes jelzői, kifogyhatatlan lendülete még akkor is letehetetlen olvasmánnyá formálják mondanivalóját, ha néha egy-egy olyan – általában magánéleti vonatkozású – intermezzo töri meg az elbeszélés fonalát, amelyet a szerző érezhetően inkább csak magának vetett papírra, mintsem olvasójának.

Ez utóbbi megállapítás, hol több, hol kevesebb joggal, tulajdonképpen az egész Önarcképre igaz. S ebben kellene keresniük a választ mindazoknak, akik olvasva, vagy éppen olvasatlanul – mert Petrovics könyve az a fajta írás, amiről azoknak is véleményük van, akik még bele sem olvastak – kritizálják a szerző szókimondását, vélt és valós igazságtalanságait, brutális őszinteségét. Mert Petrovics nem történelemkönyvet írt, nem a megfellebbezhetetlen végső igazságot mondta ki koráról és annak szereplőiről, még akkor sem, ha a határozott kijelentések ezt a képzetet keltik az olvasóban. Csupán le akarta írni – és ez viszont kiválóan sikerült neki –, hogy ő maga miként látta, hogyan élte meg ezt az ellentmondásokkal teli, s a kortársak által máig gyanúsan agyonhallgatott korszakot, a Kádár-rendszer „puha diktatúráját”, „létező szocializmusát”, a „legvidámabb barakkot” – elgondolkodtató, hogy hány idézőjeles terminus technicust lehetne még itt felsorolni… Petrovics könyve ebből a szempontból éppen szubjektivitása miatt ugyanolyan izgalmas és releváns kordokumentum, mint Wagner írásai. És ugyanúgy nem érdemes az „igaza van – nincs igaza” szempontrendszer mentén megítélni, mint Wagnert (akinek a kijelentéseihez képest ugyebár Petrovics maga a píszí ártatlanság).

Petrovics könyve éppen attól lesz megkerülhetetlen a kései korok számára – mert nagy valószínűséggel az lesz –, hogy szerzője nem az igazságot akarta megírni, hanem a saját igazságát; nem elemez, hanem kijelent; nem mérlegel, hanem kockáztat; nincs tekintettel semmire és senkire – magára és szeretteire sem – csak és kizárólag a műre és az olvasóra. De épp ettől lesz egy alkotás hiteles, és Petrovics érezhetően ugyanazzal az alkotói gesztussal írta ezt a könyvet, mint zeneműveit. Erővel és igazi írói tehetséggel megírt kötet ez, teli végtelen gyengédséggel és aprólékos kegyetlenséggel megírt történetekkel, nagy gonddal formált, néha gyilkosan túlzó, talán igazságtalan, ám sokkal többször találó jelzőkkel. Ráadásul szerzője egy pillanatra sem felejti el, hogy ő maga is ott áll az általa kovácsolt forgószínpad közepén, kezében tükörrel – a saját tükrével. Mi pedig azt ne felejtsük olvasás közben, hogy nem a tükör a fontos, hogy az torzít-e vagy sem – hanem a darab. És persze az ember, aki feltartja - molto passionato.

(Petrovics Emil: Önarckép - Álarc nélkül 1967-2007. Elektra Kiadóház, 2008)

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Új pályázatot írnak ki az Operaház főigazgatói tisztségére

A Kulturális és Innovációs Minisztérium csütörtökön tette közzé, hogy a Magyar Állami Operaház főigazgatói tisztségére kiírt előző pályázat érvénytelenül zárult, ezért új pályázatot írnak ki.
Plusz

Prima Primissima Díjat kapott Keller András, Hager Ritta és Gálffi László is

Tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában tartott gálaesten. Mások mellett elismerésben részesült Dobai Péter költő, író, dramaturg és a Bartók Rádió is.
Színház

A színház kritizál, a művész lázad – Beszélgetés Peller Károllyal a Latabárné fia kapcsán

Latabár Kálmán születésének százhuszadik, színpadra lépésének századik évfordulójak a tiszteletére rendhagyó monodrámával állt elő a Spinoza Színház. Peller Károly 39 év eseményeit eleveníti meg hét jelenetben: egyszemélyes színházat varázsol a Spinoza picinyke színpadára, és társrendezőként is jegyzi A Latabárné fiát.
Zenés színház

Mikor derül ki a Magyar Állami Operaház főigazgatói pályázatának eredménye?

Augusztus 8-án írta ki a Kulturális és Innovációs Minisztérium a Magyar Állami Operaház 2023. február 15-étől kezdődő ciklusára vonatkozó főigazgatói pályázatot, ám annak eredményét még mindig nem hozták nyilvánosságra.
Könyv

Írók és költők is kiállnak a tiltakozó tanárok mellett

Számos író, költő, irodalmár csatlakozott már ahhoz a petícióhoz, amit Erdős Virág indított a tiltakozó tanárok és diákok mellett. Az aláírók között szerepel Závada Pál, Kiss Judit Ágnes, Schein Gábor és Berg Judit is.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus gyász

Elhunyt Thür Sylvia hárfaművész

A művész négy évtizeden át volt a Magyar Állami Operaház Zenekarának oszlopost tagja, turnékon, hangversenyeken is rendszeresen részt vett. Halálhírét az intézmény osztotta meg közösségi oldalán.
Klasszikus interjú

„Kapcsolatot teremteni a fentiekkel” – Beszélgetés Oláh Patrikkal

Alighogy kitüntetéssel lediplomázott, már tanít is a Zeneakadémián. Ő komponálta a zenetörténet első lovári nyelvű miséjét, és döntőbe jutott az idei Bartók Világversenyen. Oláh Patrik zeneszerző gazdag díjgyűjteménye nemrég az MVM Zrt. által támogatott Junior Prima Díjjal bővült.
Klasszikus ajánló

Út a sötétségből a világosság felé – kortárs karácsonyi darab hallható a Zeneakadémián

A 21. századi zenetörténet egy monumentális alkotásának bemutatására készül a Filharmónia Magyarország: december 8-án a Zeneakadémia Nagytermében első alkalommal hallhatja a magyar közönség Hilarion Alfejev Karácsonyi oratóriumát.
Klasszikus magazin

Wagner-tenor és rockénekes – Peter Hofmannra emlékezünk

Az operarajongók alighanem Patrice Chéreau legendás Ringjéből emlékeznek Peter Hofmannra, miközben a német tenor jelentős könnyűzenei munkássággal is rendelkezett. Három videóval mutatjuk be sokoldalúságát.
Klasszikus ajánló

December 1-től látható a mozikban A mi Kodályunk második része

Petrovics Eszter dokumentumfilm-trilógiájának második része az I. világháborútól a Psalmus Hungaricus bemutatójáig kíséri figyelemmel Kodály Zoltán életét. A főszerepeket Fekete Gábor színművész és Radnóti Róza zongoraművész alakítják.