Klasszikus

„Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket”

2016.06.13. 13:05
Ajánlom
2014-ben betegség miatt elmaradt dalestjét Jonas Kaufmann hosszú várakozás után, június 7-én pótolta be a zsúfolásig telt Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.

A személyét övező túlfűtött várakozást mi sem jellemezte jobban, mint a pódiumra lépését kísérő hatalmas ováció – ilyen jelenetnek korábban sohasem voltam tanúja a Müpában. Bízom benne, hogy az ünneplés az énekszólista állandó zongorista-partnerének, Helmut Deutschnak is szólt, aki nem is egyszer a zongorakísérő Benjamin Britten zsenijét felidéző színvonalon játszva a produkció egyenrangú főszereplőjévé vált.

Jonas Kaufmann és Helmut Deutsch

Jonas Kaufmann és Helmut Deutsch (Fotó/Forrás: Posztós János / Müpa)

Sajnos, nem csupán a közönség kitörő lelkesedése volt egyedülálló ezen az estén – olyan megalázó tortúrának sem voltam még részese, mint amelynek eredményeképpen a földszinti információs pultnál egy megértést tanúsító hölgy – több emeletre kiterjedő szaladgálás után – kinyomtatta ugyan számomra a koncert részletes műsorát (köszönöm neki), azt megelőzően azonban a Müpa négy másik munkatársa puszta sajnálkozással, afféle „kék színben pillanatnyilag sajnos kifogyott, tessék talán benézni a jövő héten” mentalitással fogadta a műsorfüzetre irányuló – s munkám elvégzésével szorosan összefüggő – igényemet, semmi jelét nem adva annak, hogy megértené: ha ilyet a rendezőség sem nekem, sem a több száz hoppon maradt hangverseny látogató számára nem tud biztosítani, akkor saját elemi dilettantizmusáról állít ki igazolást. (Magam 19.20-kor jelentkeztem belépésre. Egy sorstársam azt a felvilágosítást kapta, hogy az 1600-nál több nézőnek csupán 800 műsorfüzetet osztottak ki. Azért annál, hogy akadályversenyt rendeznek a fizető nézők számára, győztesekre és vesztesekre osztva őket, még az a korábbi rendszer is sokkal jobb volt, amikor a műsorfüzetet külön meg kellett vásárolni. És még csak ki sem jött valaki a pódiumra, hogy a botrányos helyzetért elnézést kérjen a közönségtől...)

A Müpa cikkünk megjelenését követően tájékoztatásul közölte, hogy a műsorfüzetek már a koncertek előtt több nappal, illetve azt követően is díjmentesen letölthetők az intézmény honlapjáról.

A rendkívül széles érdeklődéssel és repertoárral rendelkező Kaufmann a dalest műsorát a poszt- és a még posztabb romantikus dalirodalom csúcsait jelentő ciklusokból válogatta össze a lehető legfinomabb ízléssel. A koncert második felében Kaufmannék Richard Strauss 14, a 19. század utolsó két évtizedében keletkezett dalát adták elő, míg az első félidő első felében Mahlernek ugyanebből az időszakból származó dalciklusát, az Egy vándorlegény dalait. Ez olyan keretet adott a programnak, amely termékenyen és izgalmasan kombinálta a hasonlóság és a különbözőség aspektusait.

Jonas Kaufmann és Helmut Deutsch

Jonas Kaufmann és Helmut Deutsch (Fotó/Forrás: Posztós János / Müpa)

A középpontban pedig a 20. század dalirodalmának egyik csúcsa, Benjamin Britten Peter Pearsnek írt Hét Michelangelo-szonettje foglalt helyet. Más kor, más stílus, más nemzeti vonások – ám egyrészt a romantika, mint közös viszonyítási pont révén, másfelől ugyanannak a született dalszerzői alkatnak köszönhetően, amely a műfaj előző századi német–osztrák óriásait is jellemezte, Britten ciklusa végül is magától értetődő természetességgel hangzott fel Mahler és Strauss között, a hangverseny szimmetriatengelyében. Mi több: bármennyire lírai műfaj is már eleve a zongorakíséretes dal, ez a válogatás azon belül is kifejezetten a szerelmi dalköltészetre szorítkozott, némi túlzással: a szerelem 25 különböző arcát mutatva fel a hallgató számára.

Bár az énekszólista erőteljes művészi egyénisége egy pillanatra sem vált kétségessé az est folyamán, a Mahler-ciklus valamifajta kielégítetlenséget mégis okozott számomra, elsősorban a komorabb első és harmadik dalban („Wenn mein Schatz Hochzeit macht”, „Ich hab' ein glühend Messer”). Akár a másik két, álomszerűbb hangvételű Mahler-dallal, akár az est műsorának

Jonas Kaufmann és Helmut Deutsch

Jonas Kaufmann és Helmut Deutsch (Fotó/Forrás: Posztós János / Müpa)

hátralevő részével összehasonlítva is az volt a benyomásom, hogy Kaufmann minden érzékenysége, a részletek és a technika fölötti magabiztos kontrollja ellenére valamifajta átütőerő, a tragikus mélység mégis hiányzott az előadásából. Hozzájárult ehhez egyébként Helmut Deutsch játékának az a fajta fantasztikus intenzitása, plaszticitása is, amely már az első másodpercben megbabonázta a hallgatót – s neki még csak be sem kellett melegednie úgy, mint egy énekesnek.

Utólag végiggondolva a dolgot, azt hiszem, az ok alapjában technikai lehetett. Mármint nem énektechnikai a szó szoros értelmében; arról van szó, hogy a Mahler-ciklus bariton-énekes számára íródott (később azután elolvasott nyilatkozatában Kaufmann megemlíti, hogy más bariton fekvésű Mahler-dalok eléneklésére is készül), s ezeket a dalokat – az est folyamán egyetlenként – transzponált változatban énekelte. Ám egy ideális baritonszólam semmilyen transzpozícióban sem válhat ideális tenorszólammá, s a Vándorlegény-dalok fájdalmas izzású mélyebb regiszterét még egy nagy hangterjedelméről és sötétebb tónusú mély hangjairól ismert tenor énekes sem szólaltathatja meg ugyanazzal a meggyőzőerővel, mint egy bariton – transzponálva sem.

A Britten-ciklusban azután egy szempillantás alatt illantak el a – mégoly óvatos – fenntartásaim is. Már rögtön lenyűgözött az elemében immár lubickoló (a Peter Pearséhoz hasonló fekvésű és színezetű hanggal rendelkező) Kaufmann imponálóan könnyed egyéniségváltása, nem csupán az olasz nyelv és a 20. századi harmóniavilág, hanem, talán elsősorban, a talán a Mahlerénél is baljóslatúbb britteni költői világ irányában – miközben megérezhettünk valamit a szólistában rejlő, ezen az estén közvetlenül meg nem nyilvánuló operaénekes adottságaiból is. Persze Britten dalai a lehető legintimebb vallomások, és ami a legfontosabb, az Kaufmann csalhatatlan érzékenysége, művészi intelligenciája, amellyel e csodálatos dalok minden rezzenését követi – ceterum censeo, Helmut Deutsch-csal együtt lélegezve, az ő megbabonázó billentésétől, mérhetetlen hangszín-arzenáljától is inspirálva. Csak példaként említem itt a XXX. szonett varázslatos, fokozatosan felforrósodó alaphangját és fenséges nyugalmát, a XXXVIII. Természetpoézisét, felvillanyozó staccatóit és – mindenekelőtt – a záró XXIV. szonett megrázó erejű tolmácsolását.

Jonas Kaufmann és Helmut Deutsch

Jonas Kaufmann és Helmut Deutsch (Fotó/Forrás: Posztós János / Müpa)

A második félidőben az op. 10-es Gilm-dalokat követően még öt további Strauss-dalt is hallhattunk. Ennek során további kincsek kerültek elő Kaufmann kimeríthetetlennek tetsző eszköztárából: így a földöntúli, mégis rendkívül intenzív pianissimo megszólalás a Schumann Mondnachtja átköltésének nevezhető „Die Nacht”-ban, a „Geduld” bámulatosan felépített érzelmi tetőpontja, vagy éppen a „Wer hat's getan” gyönyörűségesen játszott, ismét csak schumanni ihletésű zongora-epilógusa. Kaufmann azután még igazi heldentenorként is bemutatkozott az „Ich liebe dich” című dalban, hogy a „Freundliche Vision” címűben azt is bebizonyítsa: egyetlen szóval, a letisztultság legmagasabb fokán hangokká formált „Frieden”-nel is felejthetetlen élményt tud szerezni.

Jonas Kaufmann és Helmut Deutsch

Jonas Kaufmann és Helmut Deutsch (Fotó/Forrás: Posztós János / Müpa)

A meghirdetett műsort, ha jól számoltam, hat ráadás követte, Strausstól kiindulva Liszten át egészen Kálmán Imréig. S ki gondolt volna arra korábban, hogy az utolsó ráadásban a művész azzal a gesztussal fog teljesen megérdemelt rokonszenvet kelteni, hogy a Marica grófnőből Tasziló dalát a Grünwaldé után Harsányi Zsolt magyar szövegével – „Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket” – is el fogja énekelni. Valahogy tényleg őszintén jól esett.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Bayreuthban is koncertezik a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar

Az együttes ausztriai és bajorországi turnéra indul Mahler 4. szimfóniájával a tél végén, míg júliusban a német zenei központban játsszák a Mendelsshon testvérek műveit.
Színház

A fura, az általában jó

Február 13-án került sor a Rózsavölgyi Szalon legújabb előadásának bemutatójára: Hárs Anna Mákfagyi című darabját Dicső Dániel állította színpadra. Játssza Jeney Luca és Kálid Artúr, fontos szerep jut még egy fagyitérképnek.
Színház

Színházigazgatók közleménye: „Minden esetben tiszteletben tartjuk a fenntartó döntését”

„Elfogadhatatlan kollégáink felelősségteljes döntésének megkérdőjelezése” – közös nyilatkozatot adott ki több színházigazgató, melyben kiállnak azok mellett a munkatársaik mellett, akik a közelmúlt igazgatói pályázatainál bírálóként, javaslattevőként tevékenykedtek.
Színház

 Vizi Dávid: „Vannak esték, amikor nem én követem a nézőket, hanem ők engem”

Bár fiatalon azt gondolta, színésznek lenni sokkal egyszerűbb, mégsem bánja, hogy ezt a hivatást választotta – Vizi Dáviddal, a Katona József Színház színészével a zenés színházról, saját hangja megtalálásáról, a Karsai Dániellel való találkozásról és a közösségi médiáról beszélgetettünk.
Vizuál

A kortárs művészetekkel kapcsolatos kérdéseinkre keresi a választ a Ludwig Múzeum új kiállítása

Február 14-én nyílik meg a Ludwig Múzeum új, Gyakran Ismételt Kérdések című módszertani kiállítása, amellyel a céljuk, hogy a látogatók közelebb kerülhessenek a kortárs művészetben tapasztalható tendenciák megértéséhez, befogadásához.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Bayreuthban is koncertezik a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar

Az együttes ausztriai és bajorországi turnéra indul Mahler 4. szimfóniájával a tél végén, míg júliusban a német zenei központban játsszák a Mendelsshon testvérek műveit.
Klasszikus gyász

Elhunyt Zimán János hegedűművész

Fájdalmas veszteség érte a Szegedi Szimfonikus Zenekart: február 11-én tragikus hirtelenséggel elhunyt Zimán János, a zenekar második hegedű szólamának szólamvezetője – adta hírül az együttes. A művész hatvanhat évet élt.
Klasszikus ajánló

Szenvedélyes olasz melódiákkal tér vissza Budapestre Vittorio Grigolo

Olasz dalesttel készül operaházi bemutatkozására Vittorio Grigolo. A világhírű olasz tenor partnere a Sztárestek zongorával című sorozat február 16-i estjén Cristiano Manzoni zongoraművész lesz.
Klasszikus ajánló

Lunchtime koncertek indulnak az ELTE Bölcsészettudományi Karán

Az ELTE BTK Művészetközvetítő és Zenei Intézetének művészeti instruktor mesterképzési szakos hallgatói 2025 februárjától egyedülálló koncertsorozatot indítanak: zeneművészeti egyetemek hallgatói kapnak fellépési lehetőséget a Trefort-kertben.
Klasszikus ajánló

Az élő zenei hagyomány megünneplésével jubilál a Cziffra Fesztivál

Fazil Say estjével, hazai sztárokkal, tudományos előadással és határátlépő zenei programokkal várja a közönséget a 10. Cziffra Fesztivál, amelyet idén február 13. és 23. között rendeznek meg.